Belgrád-borzasztón nagy ám az élet, Bucánanak volt például egy életrevalónak látszó ötlete, hogy e marha nagy Békásmegyer közepére húzza fel az üzletét, s akkor majd nem kell védelmi pénzt fizetnie, hiszen épp a senki földjén trónol, jobbra tőle Milutin, balra Radovan birodalma (esetleg fordítva). Önök szerint bejön a nagy ötlet?
Mindazonáltal Anica (Anica Dobra, a Tetthely, az Alpesi klinika és az Álomhajó üdvöskéje - a miheztartás végett) is megpróbálja. Pedig helyzete finoman szólva is roppant kényes, ott kezdünk, hogy kikászálódik a már tárgyalt Milutin ágyából. Mi lenne, ha megfújná a poétikusan ifjú Stanislavval Milutin pénzét, mondjuk, a szebb jövő reményében? Ez annál is helytelenebb döntés, mert Milutinnak is megvan a maga baja, már reggeli (burek) előtt le kell szedni a lányát a tetőről, aztán Radovánék is piszkoskodnak, kutyavilág van, na!
S amit eddig elmondtunk, csak szemezgetés a rengeteg nehézség közül - nos, ahogy azt Móricka elképzeli: amerikai gengszterfilmek már-már parodisztikumig kispályás balkáni miliőben, európai fesztiválszármazású filmek modorában, tündi tévésztárral. De nem ez a baj az egésszel, bár mérsékelt jó ízlésről árulkodik a koktél kétségkívül. Hanem az, hogy Anica filmje (kis jóindulattal) a játékidő közepén fogja magát, és leül. S nem kel fel, végig lent marad, lent a bántó és fájdalmas érdektelenségben, nem izgul a manó se, hogy sikerül-e bármi neki vagy bárki másnak, a nagymamájának vagy Stanislav anyukájának esetleg, pedig még a maga módján Anyegin is bepróbálkozik egyszer. Persze hiába.
