Lány szeret lányt, de lányt szereti a bátyja is - mindez Romániában, piacgazdaságban, boldog békeidőben. Nehéz pálya, mert nem segít a történelem, ezek a csupasz falak nem azért ilyen randák, mert rohad a szocializmus, hanem azért, mert valaki a házból nem fizeti a közös költséget. Szóval nem lehet a történelmi kulisszával takarózni, minden szem az emberi viszonylatokon, amelyek nagyjából ki is merülnek a fentebb vázolt hármas kapcsolás igen egyszerű ábrájában. Az erőviszonyokat tekintve annyi még hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy Bukarestben diákoskodó ártatlan, vidéki kislány akad fenn a testvérszerelembe esett rettenetes gyerekek hálóján, a népies-urbánus vita azonban csak nem akar fellángolni, a történet makacsul az érzelmek és szenvedélyek mentén bonyolódik. Az egymást szerető lányok érdek nélküli megismerését azonban nehezíti, hogy ahol csak megfordulnak, mindig ugyanazt a sörmárkát kell rendelniük, és gyaníthatóan ugyanezen okból került a filmbe egy ruházatibolt-látogatás is, de a termékelhelyezés azért még mindig diszkrétebben folyik, mint a honi ügymenetben. Azt azonban mégsem lehet a sörre kenni, hogy a lányokból sem látszik egyéb egy-egy márkajelzésszerű címkénél. Pofinként két jellemvonás a fejadag: vagány-zűrös az egyik, szelíd-házias a másik - ellentétek a javából, csoda-e, hogy ennyire vonzzák egymást. Jobban oda lett figyelve a díszletekre: ér, amennyit ér, de végül is a realitásnak az is egy foka, hogy a vidéki papa autója valóban egy leharcolt népautó és nem a bronzfokozatú szponzor modellje.
