Minden film, de különösen egy filmfesztivál filmjei esetében fennáll a szabály, miszerint nehezen megítélhető abban a pillanatban, milyen is valójában. Nem valamiféle gyengeség-erősség-skálán elfoglalt pontos helyéről, hanem a finomságokról, árnyalatokról, a néző ízlése által meghatározott helyéről van szó. Jelen sorok írója két napja látta A nyomozót, de még mindig nem látja "rendesen", ahogy igaz ez a többi versenyfilmre is. Benyomásaim, érzéseim vannak - jók.
Malkáv Tibor
Kevés az olyan főszereplő, aki olyan erősen ivódik a közönség emlékezetébe, hogy a filmmel egy lapon, önálló entitásként emlegetjük aztán. Karakteres, erős színészekhez kötődnek ezek a szerepek. Malkáv Tibor (Anger Zsolt) ilyen. Főszereplő, de nem szokványos műfajfilmes főszereplő: nem szép, nem okos, nincs humora, érzelmi skálája sem túl gazdag - gyakorlatilag egy első pillantásra csekély érzelmi intelligenciával bíró, nagydarab, kopasz boncmester. Én azonban igenis azt gondolom, Malkáv Tibor mélyérzésű ember, csak nagyon nehéz, valójában elviselhetetlenül nehéz "eset". Így biztos távolról azonban nagyon könnyen meg tudtam szeretni.
Edit
Ebben ugyanis nagy segítségemre volt a mellé helyezett női karakter, a Rezes Judit által alakított Edit, a film legszimpatikusabb figurája, aki megjelenésével az első pillanattól legitimálja Malkáv Tibor mégsem ufó, hanem igenis emberi mivoltát. Mivel a rezzenéstelen pillantású Malkáv Tiborral elég nehéz lenne nézőnknek azonosulni, a rendező okosan mellé helyez egy bájos figurát, mi meg azt érezzük, talán nem lehet véletlen, ha ez a kedves lány ilyen odaadással rajongja körül hősünket - csak nem tévedhet ekkorát... Malkáv Tibor arca pedig nem is rezzenéstelen, egyre többet-egyre gyakrabban rándul össze, története pedig egyre szorongatóbb fordulatokat vesz.
A történet
Malkáv anyja haldoklik. Csak egy külföldi műtét mentheti meg az életét, ami nagyon sok pénzbe kerül. Megbízatást kap, hogy nagyon sok pénzért hajtson végre egy gyilkosságot, végre is hajtja, szakszerűen. A története meg igazából csak ezután kezdődik. Rend a lelke mindennek, úgyhogy nem is mesélem tovább.
Szerzői gesztus
Gigor Attila filmje olyan elsőfilm, hogy műfaji indíttatása mellett több benne a szerzői gesztus, mint amennyit a klasszikus narratívájú közönségfilm megenged magának. Sőt, mintha inkább a saját érzéseit keretezné be egy műfaj jól működő szabályrendszerével. A közönsége meg érti a személyességét, és éppúgy, ahogy azonnal érti Anger Zsolt figuráját, ráérez arra is, hogy itt most nem egy fekete-fehér bűn-és-bűnhődés-történet lesz elmesélve, vagy legalábbis nem a hagyományos kiszámítottsággal. Így magától értetődő, hogy álomjelenetben tudjuk meg egy helyes kis beszélő ráktól, mi a svéd kórház levelének tartalma, vagy hogy Malkáv belső világa, döntéshelyzetei szürreális képekben rajzolódnak elénk. Vannak persze hibák, döccenések A nyomozóban - a párbeszédek néhol például suták, kimódoltak - , mégis valahogy egyből beszippant a világa. Furcsa elegyét adja a legtávolabbi minőségeknek: erőszaknak-intimitásnak, humornak-szorongásnak - illetve fikciónak és szó szerint húsbavágó realitásnak - azaz hagyományosan elmesélt történetnek és elemi érzelmeknek-indulatoknak-álmoknak. Anger arcával és Rezes Judit személyiségével meg eléri, hogy mégis nagyrészt érzelmileg tudunk csak viszonyulni hozzá. És ez az érzésem: hogy nagyon szerethető, szeretetreméltó film A nyomozó.
Kinek ajánljuk?
- A fanyar humorú filmek kedvelőinek.
- Akik kiváncsiak a sokszor emlegetett Gigor Attilára.
Kinek nem?
- Aki nem kedveli a magyar filmet.
- Aki nem szórakozni jár a moziba.
9/10
