A cím egyszerű, mégis. Az ritkán fordul elő, hogy "egy szerető" egy akármilyen kapcsolatban. Minimum kettő kell, hogy legyen belőlük. Aki látja a filmet, mégis elgondolkodhat: kire is utalhat az - eredetivel szerencsére megegyező - cím? A férfire, aki szerelmes és a nőre, aki szerelme tárgya? Vagy a férfira és a másik nőre, akivel szintén egyfajta viszonyba keveredik? Vagy a férfi két szeretőjére? Vagy a férfire és a nőre, akik mindketten másba szerelmesek? Az egyik a másikba a másik egy harmadikba... James Gray 2008-as filmje a szerelmi kapcsolatok bonyolult hálózatát kuszálja össze s talán nem is bontja ki - mert nem célja.
Műfaji létkérdések
James Gray figyelemreméltó direktor. S nemcsak azért, mert egymás után három filmje - A bűn állomásai, Az éjszaka urai, Két szerető - is Arany Pálma-jelölést hozott számára, hanem azért, mert a maga diszkrét modorában igenis fontos opuszokon hagyja ott pár évenként a keze nyomát. Legyen az bűnügyi történet vagy szerelmi dráma, Gray minden műfajba belelopja magát; komor, sötét világú munkáiban a szereplők csak keresik a helyüket egymás mellett vagy egymáshoz képest - de nem nagyon találják.
A Két szerető is ilyen: a sebzett lelkű, depresszióból gyógyuló Leonard (Joaquin Phoenix) még távolról sem tart ott, hogy egy szerelmi csalódás után újabb kapcsolatba kezdjen, amikor az élet máshogy dönt: a házba, ahol szüleivel egy lakásban lakik szinte minden elemi privát szférát nélkülözve, egy vonzó jelenség, bizonyos Michelle (Gwyneth Paltrow) költözik. Szinte azonnal egymásra találnak, Leonard azonban félreérti Michelle gesztusait, s a baráti közeledés mögé sokkal többet lát - vagy talán Michelle sem tudja igazán, hogy ő is akarja a férfit? Gray szándékosan hagyja a nyitva a kérdést, az mindenesetre hamar kiderül, hogy a nő is korához képest éretlen élethelyzetben van, s nemcsak azért, mert apjával lakik: egy nős férfiba szerelmes, a történet elején láthatóan reménytelenül, kamaszos módon. Mire azonban kettejük vonzódása egymás iránt, s közben elvarratlan szálaik - Leonard életébe is beköszönt egy viszony, a szülei által neki szánt, "normális" lány személyében - determináló volta nyilvánvalóvá válna, már túl késő: túlságosan belekeverednek az érzelmi zűrzavarba, amit mindkettejük szenvedélyes, instabil személyisége generál.
New York, most így
A Két szerető nagyon szomorú film. Hiába minden kinyíló ajtó, mely az esetleges reményteli jövő felé mutatja az utat, valahogy végig a végtelen reményvesztettség uralja hangulatát. Mintha szinte minden mindegy lenne a két szereplő számára, sorsuk nem lehet a felhőtlen boldogság, sokkal inkább a szenvedés pillanatnyi oltása - ami szintén csak szomorúsággal, bűntudattal teli lehet. Persze nem is várunk mást: a nyitó képsorban Leonard egy hídról a vízbe veti magát, s csak kis híja, hogy története egyáltalán ne is folytatódjon... New York-ról és a New York-i létformákról sok és sokféle film készült már, ez is egy ilyen, nehezen felejthető kékesszürke, borongós, ködös képeivel, meg Joaquin Phoenix lefojtott, szorongó figurájával.
Kinek ajánljuk?
- Aki kedveli az egzisztencialista atmoszférájú, lassan bontakozó, furcsa drámákat.
Kinek nem?
- Aki a klasszikus dramaturgiájú, mindent feloldó szerelmi történeteket kedveli.
7/10
