"A kereskedelem kerüli az érzelmes könyvelőt." Ezért a mondatért, és azért a komolyságért, amivel mindez egy szerelmes könyvelő szájából elhangzik, egészen Lisszabonig kell elmenni, vagy a Cirkóig, ahol az idén 102 éves filmrendező, Manoel de Oliveira új filmjét vetítik. Oliveira maga is utazott egy kicsit érte és az érzelmes könyvelőért - jó földije, Eca de Queirós 1874-ben megjelent elbeszélésében, az Egy szőke lány különcségeiben (fordította Lukács Laura) talált rájuk; ott várták őt a megfilmesítésre esélytelen irodalmi hősök nyugalmával. E nyugalmat aztán magukkal hozták a moziba is; irodalmi eredetüket igazoló papírjukat sem kobozták el a vámosok. Senki emberfia, de még a szép falicsempe sem akar úgy tenni Oliveira 58 perces mozgó novellájában, mintha innen jönne, a nonstop nyitva tartó sarki realizmusból. A feliratok alatt feltűnő vonatkalauz az utolsó irodalmiatlan alak, majd könyvelőnk a mellette ülő idegenhez fordul, és megkéri, hadd könnyítsen lelkén azzal, hogy elmeséli csalódása történetét. A hölgy beépített ember, ha nem így lenne, biztos kikérné magának, hogy ilyen száz év előtti dumával akarja felcsípni valaki, s ürügyül használni egy előre megfontolt történetmeséléshez. A hölgy azonban enged a történetnek, miszerint egyszer régen, mely ezúttal megegyezik a jelennel, volt egy könyvelő, aki beleszeretett egy kínai legyezős szőke jelenésbe... Ez is egy mese, meg az is, amit Oliveira az irodalomról mesél; hogy Lisszabon utcáin még járkál néhány régi vágású, írott alak: védett értékek, akárcsak a csempék.
