Két régi, főiskolás haver tíz év múltán történő újratalálkozása általában a közhelyes panelekkel, a szükséges berúgással, akadozó, majd beinduló, aztán az elmaradhatatlan sztorizgatásban elhaló beszélgetésben szokott megnyilvánulni. Lynn Shelton, a Sundance fesztivál zsűrije által díjazott "haver-filmjében" csavar e közhelyen egyet: a férfibarátságot eddig egy nem nagyon használt szemszögből, meglehetősen provokatív éllel tárja elénk ironikus és igaz filmjében, a kivételesen találóan magyarított című A legmelegebb napban.
A férfiak dolga
A férfiak közti érzelmi kapcsolatról való beszélgetés nehézségeinek oka talán valahol az ősközösségi társadalmak felépítésénél keresendő. A nők feladata ekkor a lakhely környékének rendben tartása, a gyerekek nevelgetése, a fogyasztható gumók, növények gyűjtögetése volt, ezek helyhez kötött tevékenységek, melyeket ráadásul a nők közösen végeztek. Ezek a foglalatosságok a verbalitás fejlődésével jártak együtt, hiszen az információkat, tapasztalatokat az együtt, egy helyben dolgozó nők így tudták, saját érdekükben, továbbadni, csereberélni. Az informatív dolgokon kívül persze a lelki ügyek-bajok is terítékre kerültek, így a nők a közösségben hamar mindent tudtak egymásról - nem maradt semmi sokáig titokban, minden "ki volt beszélve", így problémává is nehezen nőttek az esetleges elfojtott vágyak, érzetek, gondolatok. A férfiak ezzel szemben a vadászattal voltak elfoglalva, mely alapvetően csendes tevékenység, így a verbalitásukat ez nem nagyon fejlesztette. A vad becserkészése is magányos feladat volt, így legfeljebb magukban forgatták a szót az ősférfiak. Hazaérvén, látva a locsogó asszonyokat, természetes nemi elkülönülésüket is jelezték hallgatagságukkal, amely összhangban állt az erőt, harciasságot sugárzó alapállásukkal. A fecsegő férfi nőies, nem a kemény vadászok, marcona harcosok közé való. Így azonban mélyebb lelkizésről szó sem eshetett, főleg, hogy magáról az érzelmekről, lelki folyamatokról való beszéd sem volt férfias dolog. A történelem haladtával ezek az archetipikus viselkedésformák aztán finomodtak, cizellálódtak, ám egy férfi a mai napig nehezen beszél egy másik férfival kapcsolatos érzelmeiről. Pedig, szövődhetnek a heteroszexuális férfiak között is nagyon erős érzelmi kapcsolatok, gondoljunk a bajtársiasságra, a szó jó értelmében vett elvtársiasságra, egy klasszikus mester-tanítvány viszonyra vagy a végvári vitéz Balassi által is megénekelt "szerelmetes barátságokra"... Nem lehet véletlen továbbá az sem, hogy az ilyen erős érzelmi kötelékben élő heteró férfiak között, tulajdonképpen automatikus önvédelmi reflex alapján, sokszor igen erős ellenérzés alakul ki a homoszexualitás iránt, melyben éppen a köteléket megbontó erőt vélik felfedezni. (Voltak persze kultúrák, mint az ókori görög például, ahol a homoszexualitás és a férfiasság ettől egészen más viszonyrendszerben állt, de ezek elszigetelt "divatok" maradtak.)
A férfibarátság női szemmel
Érdekes, egyben igazán kézenfekvő is, hogy A legmelegebb nap rendezője, Lynn Shelton történetesen nő. A hölgyek természetüktől fogva érzékenyebben viszonyulnak a lelki folyamatokhoz, így azok feltérképezéséhez is jobb szemük van, mint a férfiaknak. A tipikusan ironikus, fanyar női humor (ha megvan és működik) ráadásul sokszor fogyaszthatóbbá is teszi a történetet, mintha egy férfi kezdene mesélni az érzelmekről, amely próbálkozások legtöbbször érzelgősségük miatt ragadnak, mint a szirup. Ehhez persze, felül kell emelkedni a "hülye pasik mit csinálnak együtt, ha horgászni mennek" attitűdön, Shelton is így tesz. Ismeri a férfiakat, a férfiak bizonyos "ciki" szituációkban tanúsított tipikus reflexeit, ráadásul bátor is, mert ezeket fel meri tenni a boncasztalra és beléjük mer vágni egy határozott mozdulattal, azonban csak éppen annyira, hogy ne sérüljön semmi létfontosságú szerv, de minden látszódjon tűélesen.
Igaz, természetes és okos
Fontos leszögezni, hogy Shelton filmjében határozottan kerül mindenféle rejtett homoszexualitásra utaló sztereotípiát, hangsúlyozottan jelzi, mindhárom főszereplő Ben és Andrew, valamint Ben felesége, Anna, mindannyian heterók. Mégis ott motoszkál mindenkiben a kérdés - Annának konkrét leszbikus tapasztalata is volt, Ben és Andrew pedig az inkriminált fogadásuk alapul ezen, ugye. A háromszereplős kamaradarab nagyban épít a három színész (Mark Duplass, Joshua Leonard és Alycia Delmore)játékára, akik fesztelen természetességgel teszik dolgukat, bár az Andrew-t alakító Leonard az elején picit "sok". A kulcsjelenetek azonban egytől egyig hitelesnek és őszintének tűnnek, köszönhetően a laza (talán improvizált?) dialógoknak is. Shelton jó érzékkel használja ki a férfias "adott szó" súlyát, hogy a lehető legkínosabb szituációba kergesse vele szereplőit. Okosan szerkeszti és bölcsen oldja meg a felvetett problémát, csattanós választ adva egyúttal azokra az ostoba vádakra, miszerint egészséges, heteroszexuális gyermekeinkre milyen veszéllyel lehetnek azok a "randa buzik". Üdítően és markánsan szellemes kis film ez.
Kinek ajánljuk?
- Homofóboknak.
- Melegeknek.
- Heteróknak.
Kinek nem?
- Aszexuálisoknak.
- Éretleneknek.
- Aki még a filmvésznon is elkerülné a kínos szituációkat.
8/10
