Tavaly egy kiérdemesült filmkritikus azt írta: azért, mert a színészek jól szórakoznak forgatás közben, nem biztos, hogy a közönség is atomjaira kacagja magát az eredmény láttán.
A mondat tízpercenként fejembe ötlött a Valami Amerika megtekintése közben, amely magán hordozta az ún. magyar közönségfilm minden nyavalyáját, alkalmanként mégis képes volt mulattatni az éjfélre összegyűlt mozimániákusok filmszemlére specializálódott egységét.
A Valami Amerika ugyanis többnyire bántóan béna. Felkapott, majd a feledés párás homályába taszajtott cselekményszálak, fölösleges, hülyéskedéssel töltött, hosszú percek (maga a film is lehetne jó fél órával rövidebb), hazai sztárocskák érthetetlenül sűrű szerepeltetése tarkítja a klasszik vígjátéki alaphelyzetet, mármint, hogy az amerikai progyuszer irányába virítania kell a lóvét a magyar filmrendezőnek, ha hollywoodi karriert akar befutni. Segítségére van nagymenő lazacsávó és elveszett értelmiségi tesója, miközben szorgos kis barátnője belezúg az amerikaiba. A csattanótól megkímélem az olvasót, úgyis rájön, ha végignézi a kék majmok, nimfomán marketingasszonyok és iq-mentes Britney Spears-utánzatok vonulását a vége főcímig.
A kevés koncentrálást még a szponzorok alfelének állandó nedvesítése is zavarja. Nyilván nehéz kétszázmilliót összepakolni egy filmhez, ám hogy állandóan a szánkba rágják a mobilcéget, a hotelt, a taxit, a kereskedelmi televíziót, az az Ötvös Csöpi-filmek gagyiját idézi.
Mindezek ellenére gyakran harsant nevetés a nézőtéren, mert néhány jelenet megmutatta, mire lett volna képes az alkotógárda, ha fegyelmezni tudja magát, és nem macerálták volna őket a szponzorok. Amikor az öt férfi egy liften megy fel, az összezártság és a tudat, hogy az amerikai nem érti őket, bugyborékolva löki fel a poénokat. A film hiperkúlnak szánt fílingje nagyrészt köszönhető a zenének, amelyet meglepően lendületesre komponált az egyébként rendkívül irritáló Bon Bon együttes.
A tökéletes világban létezne egy interaktív változata a Valami Amerikának, amelyben alaposan meg lehet vágni. Így marad majd a videó vagy tévébemutató, annyit megér.
