Asylum a magyar mozikban! És egész élvezhető. A mockbuster-stúdió szintet lépett: új sci-fije elmenne akár valódi filmnek is.
Ismered a The Asylum stúdiót? Bemutatjuk: specialitása a mockbuster, azaz a várható óriásfilmek ZS-kategóriás lekoppintása. Ehhez méltóan az A Föld után: Apokalipszis a Will Smith-féle A Föld után másolata volt, és egy héttel előtte moziba is került Amerikában. (Hasonlóan érdekes darabok: Apocalypse Pompeii 2014. január, Atlantic Rim 2013. július, American Warships 2012. május, Grimm’s Snow White 2012. február, és még számtalan másik.)
A stúdió jellemzően arra alapoz, hogy a nézők összekeverik a filmcímeket – illetve a ZSkat-rajongókra; az iszonyatos Sharknado például kulturális robbanássá vált tavaly nyáron. Annál kevésbé érthető, hogyan kerül az Apokalipszis magyar moziba. A forgalmazó ADS Service Kft. elmondta, hogy a filmet igazából video-on-demand szolgáltatásba szánták, ahol az ilyenek szépen szerepelnek, de kiajánlották moziknak is, és néhány ráharapott – s a jövőben más Asylum-gyöngyszemek is érkezhetnek még nagyvászonra. (A Cinema City viszont azért nem vetíti, mert akkor nem kínálhatnák a neten már a premier napjától.)
A film egyébként meglepően nézhető. A stúdiót hagyományosan a sírva röhögős borzalmakkal társítjuk, de most mintha megtáltosodott volna. Az A Föld után: Apokalipszis elmenne egy korrekt hetvenes évekbeli sci-finek. Ami határozott szintlépés az Asylumtól.
A karaktereknek például csaknem jelleme van. Az Alien-koppintós android ügyes humorforrás, és a film meglepő őszinteséggel használja ki. A sztori pedig csakugyan lehetne egy régi sci-fi: kis csapat űrhajótörött menekül egy „idegen bolygón” (azaz rengeteg Costa Rica-i zöldség között, ott volt olcsó a forgatás), aztán találkoznak szörnyen animált szörnyekkel és szexi bennszülöttekkel. Előbbieket levágják, utóbbit ki tudod találni. És még a stúdió forgatókönyveinek szokásos, élményromboló ostobaságát sem kell elviselnünk. (Na jó: egy ízben belelőnek a talajba, mert az metánt tartalmaz, mire a talaj felrobban. Ez azért az emberi hülyeség egy emlékezetes pillanata.)
Ami elárulja, hogy mégiscsak Asylummal van dolgunk, az a speciális effektusok színvonala. A látvány a késő-kilencvenes, kora-kétezres évek játékait idézi: az alacsony felbontás (amit a film homályosítással kompenzál), a valótlan színek, az élettelen mozgás, és hogy az egész hóbelevanc – szörnyek, űrhajók, lézerek – látványosan nincsenek benne a képkockában. Akad pár újrafelhasznált jelenet is, ami az elvileg egymástól kilométerekre lévő helyszíneken, nos, hangulatfüggően vagy bosszantó vagy mulatságos.
De egyébként Costa Rica szép, az android vicces, a menekülés néha csaknem izgalmas, Szexi Bennszülöttön pedig kellemesen kevés a ruha. Ha az Asylum így folytatja, még a végén nem csak véletlenül kerül egy filmje magyar moziba.
