Közhelyes keserű élethelyzettel indít a debütáló rendező-forgatókönyvíró, Mike Cahill filmje.
Miranda (Evan Rachel Wood), az édesanyja elhagyta majdnem-felnőttlány dolgozni kényszerül egy gyorsétteremben (tudjuk, milyen ott a meló), mert kimaradt az iskolából, hogy gondoskodjon magáról és otthonáról. Mert apja, Charlie (Michael Douglas) meg van húzatva, vagyis hát ideggyógyászati kezelésre szorul. Stikkes. De jámbor, azaz kiengedik, és Miranda gondjára bízzák. Charlie-nak egyetlen kényszerképzete van: a környékükön ásta el egy egykor-volt XVIII. századi spanyol konkvisztádor-atya a nagy kincsét. Idővel persze egyre inkább azt érezzük, hogy tényleg bújik ott valami érték - de valójában a főhőseink egymásban találják meg azt, ahogy magukban, jelenükben és múltjukban fokozatosan mélyebbre ásnak.
Semmi újszerű sincs Cahill szívmelengető szándékú komédiájában, tulajdonképpen minden egyes történetszálát jól ismerjük már valahonnan, nem különben hősei jellemvonásait. Ha rosszindulatúak vagyunk, azt érezzük, rendezőnk gátlástalanul lop, ha jóindulatúak, akkor azt mondjuk, ügyesen mondja föl a leckét. Az biztos, hogy a többször látott (és megkopott) helyzet - az elhidegült családtagok egymásra találnak (ebben az esetben apa és lánya hajkurássza a boldogság kék madarát) - nem különösebben kavarja fel az edzett mozi-nézőt, még ha karácsony közeledtén netán a lélek nyitottabbá és olvadékonyabbá válik az érzelmesebb (rosszabb esetben: érzelgősebb) történetek iránt. Ami elviselhetővé, szalonképessé teszi a filmet, az a két főszereplő - Douglas és Wood - játéka, ami a vérszegény szituációkban is élettel tölti meg a vásznat.
Douglas, aki játszott már furcsa - bolond vagy bolondos - figurákkal megtűzdelt filmben (Wonderboys - Pokoli hétvége) rutinosan mozog ebben a miliőben, az érdekes az, hogy a zaklatott múltú (kusza anya-lány viszony, az apa elmeintézetbe kerülése), ám a maga módján nyugodt világú jelenben élő Mirandát alakító Woods tökéletes partnernője a színészlegendának. Törékeny kamasznő létére ő az erősebb fél. A filmben Miranda megmagyarázza, miért működik közre apja tervének megvalósításában: azért, hogy Charlie nehogy álom nélkül haljon meg. Cahill szerint ez a téma szolgáltatja a Kalifornia királya egyetemes érvényét. Minden hibája dacára: szerintünk is.
