A nagy duó

Christopher Walkent és Al Pacinót összeereszteni egy film erejéig: a legjobb dolog, amit egy rendező tehet. Itt már bármi lehet, ez a két pofa - néha tényleg a két pofa - visz mindent. Még egy gengszteres filmet is, amelyben az egyik tag sótlan és kimért, a másik meg izgága és nem bír magával. 10 emberből 9 helyesen oldaná meg a képletet: az első Walken, a második Pacino.

A Született gengszterekben Doc, a nyugdíjba vonult gyilkoló gép 28 éven keresztül vár a barátjára. Közben megkeseredik, fogában gyűlik az idegen anyag - és gyomrában is legalább ötféle pirula úszik a nap minden szakában a gyomorsavban. Megszokásai rabja: minden hajnalban két tojásból rántottát eszik az egyik közeli kifőzdében, ahol egy kedves lány mintha állandóan dolgozna, majd elmegy, hogy lefesse a napfelkeltét. A fennmaradó időben leginkább a tévét bámulja. Walkennek sok nagy pillanata van a filmben, de az egyik legjobb, amikor a börtönből frissen szabadult Valt játszó Pacinónak magyarázza Doc kecóját. A lepukkant kéró egyetlen jó tulajdonsága Doc szerint az, hogy van kábeltévé. Ezt Walken legalább háromszor mondja el egy jelenet alatt, de olyan unalommal vegyes büszkeséggel, amit nem lehet tanítani.

Pacino nyughatatlan Valje tökéletes ellentéte a citromba harapott Docnak: impulzív, a pillanatnak élő figura, akinek állandóan bulizhatnékja van - ez alatt a megkapható nők becserkészését érti, akárhányan legyenek is. Hogy ebben egy maréknyi kék pirula, egy kis zöldhályog elleni gyógyszer meg vérnyomáscsökkentő is segítségére van - nos, az csak a hab a tortán. Pacinónak is jutnak ziccerek, amelyeket persze jó színészhez - nem csupán komédiáshoz - méltó ütemérzékkel gond nélkül lecsap. És persze neki is jut néhány szép mozzanat, a legemlékezetesebb talán az Egy asszony illatát megidéző valcer, amelyet Val egy buta fruskával lejt.

A duóhoz harmadikként csatlakozik Alan Arkin, de szerepe olyan nyúlfarknyi, hogy nem lehet trióként emlegetni őket. Hirsch negyven évig élt egy asszonnyal, aki aztán rákban meghalt. A régi szép időben ő maga is kemény legény volt, de mára egy öregotthonban sínylődik, gondolatai az oxigénpalack szelepénél messzebb nem kalandoznak, így amikor a "fiúk" elrabolják, annyi új- és régi - élmény éri, hogy egy kiadós édeshármas után szépen csendben elalszik a frissen nyúlt álomverda volánjánál. Kell-e ennél szebb halál?

[img id=456432 instance=1 align=left img]A sztori

A filmet Fisher Stevens rendezte, akit leginkább karakterszínészként ismerünk. Volt néhány dokumentumfilmje, rendezett egy pár részt A kiválasztott - Az amerikai látnokból, de ez az első nagyfilmes próbálkozása. Olyan, mintha a két legkedvesebb színészkollégáját beterelte volna a kamerák elé, és a nyakukba dobta volna a gyeplőt: csináljatok, amit akartok, úgyis arannyá válik, bármihez is értek.

És a dolog működik: a film háromnegyedéig még a sztori is: a két vén trotty bebizonyítja egymásnak - és magának - hogy pár évtized kihagyás után még mindig gond nélkül vissza tudnak ülni a nyeregbe. Jönnek is a kisebb rablások sorban, majd egy ismeretlen csaj, akin végigment egy egész banda, majd éppen annak a kocsinak a csomagtartójába gyömöszölték be, amelyet a két öregúr elkötött. Így aztán bosszút kell állni, végre használni lehet a stukkereket. Jön az idősek otthona, ahonnan a havert ki kell szedni, és még az altesti humort is sikerül "elegánsan" megoldani.

Csakhogy az utolsó húsz-huszonöt perc elég csöpögősre sikerül: Doc, aki már bevallotta Valnek, hogy közel harminc éve kapta azt a megbízatást, hogy eltegye láb alól, egy cetlin elárulja a büfés lánynak, hogy ő a nagyapja, hagy neki egy cipősdoboznyi pénzt meg a lepukkant kecót. Amikor pedig megtudjuk, hogy a lakásban hányódó sok napfelkeltében a lányt festette meg, akkor kezdjük érezni, hogy katarzis nélkül nem mehetünk ki a moziból. A film végére viszont már meg sem lepődünk a westernes befejezésen...

Egy szó mint száz

… a Született gengszterek egy olyan film, amit minden színész egyetemistának meg kell nézni. Hogyan lehet úgy nem soknak lenni, hogy közben a kamera pár centire van az ember orrától? Nehéz feladat, de a film végére már sejthető. Meg lehet próbálni utánozni - és aztán nagyon sokat gyakorolni...

Kinek ajánljuk?
- Mindenkinek, aki komolyan veszi az öreg ember - nem vén ember mondást.
- Mindenkinek, aki szereti a nem szabályos filmeket.
- Mindenkinek, aki elfogadja, hogy egy színész akkor is lehet "szép", ha jócskán túlvan a fénykorán.

Kinek nem?
- Akinek Al Pacino egy jól karban tartott, tisztes őszes halánték.
- Aki nem bírja az abszurd humort.
- Aki úgy akar ellazulni a moziban, hogy közben ne kelljen gondolkodni.

7,5/10