Nem tudom, ki, hogy van vele, de én szeretem a taxis filmeket. A taxisokkal, taxikkal mindig történik valami. A nagyváros és a benne élő emberek, autó és az utca, a sofőr, nappalok és éjszakák. Mindenütt, benne mindenben.
Hősünk, Daniel a nagydumás időzített rémálom, szuperspéci Peugeot-jával nem ismer lehetetlen, s főleg lekéshetetlen ügyet. Mindenütt ott van, mindenkit elvisz, némi hálás hányás kíséretében. A gikszer csak Lily, a csaja, kivel mindig lecsússzák az enyelgést. Fuvarba kell menni. Most éppen a csaj tábornok papájával, aki a japán hadügyminiszter elé siet a repülőtérre. Megérkezés, hányás. Minden rendben. De jő a gonosz jakuza, nindzsák és három turbósított Mitsubishi. Meg Daniel egyetlen megtűrt rendőr-cimborája, a balfék Emilien, bombaszőke-cica kolleginájával, Petrával. Emberrablás, üldözés, hányás. De mindezeknek még Jacques Chirac is örül.
És még mindig szeretem a taxis filmeket. A taxi jó ürügy mindenre, egyedi és mozgó helyszín, telis-tele történetekkel. Martin Scorsese Taxisofőrjének kocsija a lélek skatulyája, a szemlélő- és szemlélődőhely. Jim Jarmusch Éjszaka a Földön című filmjében megtudjuk, hogy a taxi milyen kapocs tér-idő-kultúra és a hétköznapi történetek között. Közös pont a taxi. Ami Daniel esetében nem háttér, helyszín, itt szorosabb a kapocs ember és autó között. Danielnek olyan a Peugeot-ja, mint egy harcosnak a lova. Zabolátlan, féktelen, de szeretetteljes, jóbarát, segítőtárs: az én része. S persze emlegethetnék autó-ember barátság filmeket is (Knight Rider), ám ezekben az ember csak dísz a technikán. Daniel a nagyvárosi, nagypofájú és rafkós srác józan paraszti eszével és száguldó taxijával száll szembe a hülyék (rendőrök) és a gonoszok (jakuzák) hadával. Mint a mesében. Még jutalmát is elnyeri.
A filmet a nagy mágus, Luc Besson (Nagy kékség, Nikita, Leon, a profi) jegyzi forgatókönyvíróként, producerként. Üstjében pedig nagyszerűen keverednek a francia vígjáték megszokott, ám megunhatatlan elemei a kifinomultan technokrata akciófilmes motívumokkal. A francia csendőr (Funes óta) hülye, bájosan hülye. A főfelügyelő a leghülyébb. Az autó (Fantomas óta) repül. Minden történet Marseilleben kezdődik és Párizsban ér véget. A japán bűnözőknek szuper számítógépeik vannak, és jól karatéznak. A bandavezér monitoron keresztül adja ki utasításait. S még sorolhatnám. A film egy mesteri kliséparádé: még mindig tudunk nevetni ősrégi dolgokon. Ami pedig mindezeket összehozza (tessék megkapaszkodni!) az a taxi. A sebesség. A száguldás. Mintegy másfél órán keresztül. Újra. Merthogy ez a második rész. Ami jobb, mint az első. Sokkal pörgőbb, lendületesebb, s látványban és poénokban is lehagyja a Taxit. Persze a megismert szurkálódások visszatérnek, bár most csak egy Mercedest zúznak szét, de terítékre kerül a Mitsubishi. Legjobb a hazai.
Üljünk be bátran a nézőtérre, ez a Taxi szórakoztat. De azért nem árt, ha egy zacskó is kéznél van.
