Annyi kopár év után megpezsdült a magyar vígjátékpiac, és Zomborácz Virág Utóéletének nyomában rögtön itt van Reisz Gábor diplomafilmje, és nem csupán itt van, de az elmúlt időszak legkellemesebb meglepetését okozta.
Na ebből mi lesz?
Még tavaly ősszel egy varsói filmes eseményen láttam egy hosszabb részletet Reisz Gábor készülő filmjéből, de akkor még nem tudtam eldönteni, hogy lepukkant, néha zavartan makogó, máskor nyegle szófosásban szenvedő állástalan bölcsész főhőse szórakoztat vagy irritál, de azt már ott látni lehetett, hogy markáns és eredeti produkcióról van szó. Most pedig itt van a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan a maga hosszú és furi címével, és rácáfol minden előítéletünkre, rossz beidegződésünkre. Igen, a huszonkilenc éves, állástalan, frissdiplomás Áron (Ferenczik Áron, végzős filmrendező) köldökét nézegető, "romkocsmák félhomályában merengő diplomás", akit nyilván nem véletlen hagyott ott a csaja, és ha a kocsmában történetesen mellettem támasztaná a pultot, nyilván arrébb mennék, hogy ne hallgassam az okoskodását, de azon vettem magam észre, hogy pár perc után nem csak elviseltem, de meg is szerettem. Ehhez persze kellett Reisz Gábor, aki elképesztő mennyiségű és minőségű munkával, jól átgondolt, pontos döntésekkel és találó gegekkel elhiteti az emberrel, hogy mindezt olyan könnyű volt összehozni.
Ki ez a srác?
Történet alig van, ami akár rosszul is sülhetne el, de itt inkább rengeteg szabadságot ad a rendező kezébe: nem kell minden áron eljutnia az egyik pontból a másikba több kötelezően teljesítendő egyéb pontot érintve – ami azt illeti, a film csak akkor billen meg, amikor mégis eljut valahová. Áront ejti a nője, mire kiüti magát a haverjaival, és arra ébred, hogy "tudat alatt" vett egy repülőjegyet Portugáliába, majd előbukkan egy szép BKV ellenőrlány is, miközben megismerjük hősünk barátait, szüleit és régi osztálytársait, akik messze szórakoztatóbbak, mint maga a sztori. Mindez inkább epizódokra épül: vannak szürreális és groteszk jelenetek, táncbetétek és furcsa találkozások az budapesti éjszakában, mert ez leginkább egy városfilm. Nem mondom, hogy mindez nem élvezhető Tapolcán vagy Rotterdamban, de a város külön karaktert ad mindennek, helyszínei jól felismerhetők és néha fontos szerepet is játszanak. Reisz ráadásul mestere az olyan montázsoknak, ahol a szereplő egy jelenetben Budapest vagy tizenöt pontján jelenik meg, - egyszer anyját próbálja elérni telefonon, és miközben szól a várakoztató hang, Áron tucatnyi IGAZI rendezvényen vág át, Jobbikos tüntetésen, maratonon, a Sziget nagyszínpada előtt, a strandon és baloldali gyűlésen. Az a könnyed elegancia és kreativitás, amivel ezt összerakták, elfeledteti, hogy mekkora munka lehetett mindezt leforgatni, és ez a VAN valami... titka. .
Munkamorál
Reisz gerillamódszerekkel, állítólag mindössze 7 millió forintból és főleg amatőr szereplőkkel készítette filmjét, amatőrizmusról azonban szó sincs, legfeljebb spontaneitással, de nem szabad a kettőt összekeverni. Az is jól mutatja, milyen pontos elképzelésekkel és biztos ösztönökkel rendelkezik, hogy a filmben játszó „hivatásos” színészekből mit hoz ki. Kezdő rendezők az ilyesmin szoktak elvérezni, mert a nagy öregekkel nem tudnak mit kezdeni, de Reisz keze alatt a szülőket alakító Takács Katalin és Kovács Zsolt például brillírozik, Félreértés ne essék: a VAN valami nem korszakváltó film, hiszen apró emberek apró problémáit firtatja, de teszi ezt meglepően ihletett és tehetséges módon, és persze nem hibátlanul. Nem én leszek az első, aki rámutat a hasonlóságra, de utoljára több mint húsz évvel ezelőtt Reich Péter filmje, a Rám csaj még nem volt ilyen hatással ragadta meg korának hangulatát, ha más eszközökkel is, de hasonló hitelességgel, Déri Miklós és a már akkor is gyönyörű Marozsán Erika főszereplésével – ennek fényében külön vicces, mennyire hasonlít a két rendező neve. És egy utolsó megjegyzés az utolsó jelenethez: mint minden magyar művészfilmben, a főhősnek itt is muszáj hosszan kitartva FUTNIA – de ennek a futásnak egész kivételesen ezúttal valóban van haszna és funkciója.
Kinek ajánljuk?
- Akik még bíznak a magyar filmben.
- Romkocsmák félhomályában merengő diplomásoknak.
- Budapestieknek.
Kinek nem?
- Akik már nem bíznak a magyar filmben.
- Akik szerint nem készülhet magyar film Csányi Sándor nélkül.
- Akik utálják Budapestet.
9/10
