Shakespeare Téli rege című regényes színművét "szenvedélytörténet" műfaji meghatározással Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatta a Magyar Színház. Vidnyánszky a nehézkes helyzetéhez hozzáillően nehézkes nevű Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője. Mi több: rendezője. Ő az a következetes színházi ember, aki mostanában tehetségével, erélyével, munkabírásával kisegíti mindazon színházakat, ahol hibázik a művészeti vezetés vagy legalább a használható rendező. Most a Magyar Színház segítésére dolgozott. Nehéz sorsú színház. Egyetlen tollvonással megfosztották nevétől, címétől. Színészeit - túlzott - önbizalmuktól.
Shakespeare mesedarabja Szicíliában, valamint Bohémiában játszódik. Kissé gyanakodik a néző a játék elején, mivel Jagoda Miroszláv díszletében orosz vásári figurák himbálóznak Leontesnek, a szicíliai királynak kastélyában, a magas támlájú, faragott székek pedig orosz parasztbútoroknak rémlenek. Ráadásul a Mészöly Dezső fordította szövegben mintha a király helyett cárról tennének említést. Ebben biztos senki nem lehet, rohamosan romlik a hallása mindenkinek a színészek beszédkultúrája következtében. Amikor azután a cári szeszély elől elmenekültek partot érnek Bohémiában (vagyis Csehországban), nincs mese: ukrán környezetben folytatódik a mese. Nagy falusi ünnepség pezseg. Fejhangon énekelnek a fiúk-lányok. Népviseletbe öltöztette őket Balla Ildikó tervező. Énekes István koreográfus pedig dinamikus ukrán táncokra szorította a színház tudósait. Nem azért van ez így, mivel Vidnyánszkynak ukrán "olvasata" volna Shakespeare-ről - ahogyan azt jobb helyen mondani szokás. Földrajzilag joggal elbánik a kínálkozó lehetőségekkel. Hermione apja ugyanis Russzja királya. A menekültek pedig a színinövendék Friedenthal kezében tartott vitorlás hajó hánykolódása után kikötnek a pedáns irodalomtörténészek által gúnyosan emlegetett cseh tenger partján. A művészetben mindaz igaz, ami elhihető. Miért ne volna tengere a csehföldnek? A nagyvonalú szerző nem kicsinyeskedik a dramaturgiával. A Csurka László játszotta, porontyot kimenekítő, becsületes udvaroncot, leszolgálván dramaturgiai szerepét, egyszerűen fölfalat egy vérszomjas medvével a színfalak mögött.
Vidnyánszky kettős kultúra fölneveltje. A kultúra, talán nem fölösleges elmondani: jót tesz a rendezőnek. Különösen, ha kettős az a műveltség. Vidnyánszky nem áttelepítette Bohémiát Ukrajnába. Nem volt ezzel értelmezési eltökéltsége. Nem látomásként és hallomásként tette, ahogyan azt a mi rendezőink utána szabják külföldi szabásmintáknak. Így szólalt meg benne, így mozdult meg benne a dráma. Távol állt tőle Leontes fölfortyanó szeszélyét ráhúzni valamiféle ismerős politikai akaratosságra. Nem stoppolta Shakespeare-t időszerűre. Csak időszerűnek tartotta megrendezését.
Vidnyánszky rendezései nem annyira értelmezési képződmények, inkább erotikus hajszák, dinamikus körtáncok. Nem színre értelmezi a drámát. Az irodalmi alapanyagnak kiszabadítja belső erejét. A Téli regében falusi termékenységünnep fogja körül a színpadi mesét, s ez nem teljesen idegen tőle. A forgatagban két féltékeny leány feltűzi a szoknya alját, egymásnak ugrik, megbirkóznak választottjukért: táncban megerősíti a rendezés Leontes fő motívumát, a féltékenységet. A forgatagban Bede Fazekas piros bohócorrát mikrofonként megkopogtatja, majd kucséberkerékpárja kormányára szerelt hangerősítőbe énekeli betétdalát. S az is természetes módon szolgálja a mulatságot, hogy egy idomított medve kerékpározik a tömegben. Utóbb leveszi fejét és elszámolja a bevételt gazdájával.
A teret érzékien kihasználó, egészséges tempó-ritmusú rendezés erős kézzel színpadi vázat ad. A társulat tagjai képességeiknek és jelenlegi színészi egészségi állapotuknak megfelelően élnek alkotói szabadságukkal, vagy viszszaélnek vele, esetleg hoppon maradnak a gyakori gépies használástól elvásott eszközeikkel.
Az előadás legjobbja Kállai az öreg bohémiai juhász szerepében. Keserves arccal gondolkodik. Székrekedéses mosollyal gondterhelt nyájasságú. Szinte rozsdásan csikorogni halljuk nehézkes esze kerekét, ahogyan megoldani nekiveselkedik a számára hatalmas problémát jelentő helyzeteket. Egy clown-Hamlet erőfeszítésével gondolkodik kicsiny világáról. Első színrelépésekor a félhomályban fiát (ifj. Jászai) keresi. Juhkolompot ráz, annak kongásával hívja. Mufurc azonban mellette, mögötte áll. Növekvő kétségbeeséssel keresi apját. A hosszú betétszám a pekingi opera fogadóbeli küzdelmére emlékeztet, a sötétben való párviadal bravúrszámára.
Autolycus szerepét önmérséklő bohócisággal, tisztán felépítve megoldja Bede Fazekas. Hirtelen fortyanó gyilkos szeszélyét elhiteti Kaszás (Leontes király). Értelmes, tisztességes, egyenes asszony Varga Mária (Paulina). Mihályi (Polixenes), Rancsó (Florizel), Kubik (Hermione) megemlítendő, valamint a plasztikusan mozgó, jól éneklő, tiszta beszédű Jegercsik Csaba kobzosa. Le kell írni az előadás lüktetését, jó kedvét létrehozó stúdiósok nevét: Klinger Katalin, Horváth Anna, Makra Szonja, Benedekfi Katalin, Lass Beáta, Tóth Adrienn, Scheer Lívia, Kovács Judit, Szauter Dominika, Vass Teréz, Simon Kornél, Szabó Máté, Mészáros András, Borbély András, Téglás Márton, Nagy Viktória, Kádas József sistergőre felcsavart kedvvel, pontosan, fegyelmezetten valóban működnek az előadásban. Fölsrófolt jelenlétük arra mutat: Vidnyánszky rendezői kínálata többeket magával tud sodorni, felkelteni játékhoz való kedvüket. Akik nem hagyják magukat színésszé ingerelni: úgy maradnak régi dicsőségük romjainak tetején.
