A világpremierhez igazodva - a már kiadott moziműsorokban változást eredményezve - a magyar mozikban is szeptember 11-én este látható először a 110901 - Szeptember 11 című filmalkotás, mely nagy port kavart fel a nemrég kapuit zárt, idei Velencei Filmfesztiválon. A szokatlan gyorsasággal elkészült alkotás 11 felkért rendező - többek között Sean Penn, Mira Nair, Danis Tanovic, Ken Loach és Claude Lelouch - rövidfilmjét foglalja magába.

A különböző nemzetiségű alkotók - amerikai, angol, francia, izraeli, iráni, mexikói, japán, burkina fasoi, egyiptomi, indiai -, akik személyesen nem ismerték egymást és egyetlen szót sem váltottak egymással a film kapcsán, teljes művészi szabadságot kaptak a gyártó Galatée Filmstől és a StudioCanal-tól abban, hogy a szeptember 11-i New York-i események keltette gondolataikat, érzelmeiket saját filmes eszközeikkel fogalmazzák meg.

A rendezőket csupán egyetlen megkötés korlátozta: minden elkészült egyéni alkotásnak szimbolikus hosszúságúnak - 11 perc, 9 másodperc, és egy képkocka (11'09"01) - kellett lennie.

A független alkotók a legkülönbözőbb módon reagáltak a téma feldolgozására. Ebből következően más és más indíttatásból vállalták a projektben való részvételt is: Ken Loach úgy érezte, a politikusok által manipulált médián kívül másoknak is meg szólalniuk a tragikus eseményekkel kapcsolatban. Sean Penn szerint a világ állapotára való reflektálás a művészek kötelessége, Mira Nair, a Káma Szutra rendezője az egész világon végigsöprő iszlámgyűlölet ellen akarja felemelni a szavát, a Korcs szerelmeket jegyző Inárritu pedig arra kíván rávilágítani, hogy a történtek túlmutatnak a politikán, és az ember eredendő gonoszságát tárják fel. Szerinte nem Bush áll szemben Osama bin Ladennel, hanem Káin Ábellel.

Mindegyikük egyéni élményeken alapuló, mélyen ihletett filmet készített, melyek természetesen egészen eltérő világképet tükröznek, s ez a sokszínűség a film egyik erőssége. Hisz. "Az egydimenziós valóság nem átfogó valóság, és kizárólag félreértéseket szülhet, ahelyett, hogy harmóniát teremtene. Mikor A Valóságról beszélünk, figyelembe kell vennünk minden ember nézőpontját." - ahogy a rendezők egyike, az iráni Samira Makmalbaf is nyilatkozta egy helyütt. Az összesen 121 perces mozivá összeállt filmfüzér ezáltal roppant izgalmas, színes kulturális és gondolati élményt nyújt a nézőnek, miközben mindegyik rövidfilm a nemzetek közötti béke fontossága mellett teszi le a voksot.

A rendezők így nyilatkoznak az események rájuk gyakorolt hatásáról, valamint saját alkotásuk üzenetéről:

Ken Loach - Nagy-Britannia:

„A 2001. szeptember 11-i események mindenkinek más és más szempontból fontosak. A propaganda elnyelte a valódi jelentéseket. Igazi megkönnyebbülés más hangokat is hallani: a politika annál lényegesebb, mintsem hogy csak a politikusoké legyen.”

Claude Lelouch - Franciaország:

„Csak álmokkal harcolhatunk a rémálmok ellen. Ennyit, s nem többet szeretnék elérni ezzel a 11 perces és 9 másodperces filmmel, egy kamerával.”

Danis Tanović - Bosznia-Hercegovina:

„Mintha nem lenne a világnak annyi ideje, hogy megálljt parancsoljon, és végre elgondolkodjon. Másképp mivel lehetne magyarázni, hogy a terror még mindig jelen van, és kizárólag azok döbbentek halálra, akik személyesen átélték a szörnyűségeket?”

Sean Penn - USA:

„Remélem, méltó módon járulok hozzá e csodálatos szellemben fogant filmkollekció létrejöttéhez, ezekkel a nagyszerű filmkészítőkkel együttműködésben.”

Shohei Imamura - Japán:

„Mindannyian vesztettünk el családtagokat a II. Világháborúban. Nekem az egyik bátyám esett el a Tianjin-i tengeri ütközetben. Japán is követett el bűnöket. Japánra ledobták az atombombát. Amit megpróbálok megfogalmazni, az az ébredés felsőbbrendű ereje, amely felülkerekedik az emberen, mikor háborúk vagy más csapások tragédiáit kell elviselni.”

Amos Gitai - Izrael:

„Minden alkotói folyamat személyes történetek parazsából csihol tüzet.”

Samira Makhmalbaf - Irán:

„Érdekesnek tartom, hogy 11, különböző kulturális háttérrel rendelkező rendező készít filmet ugyanabban a témában, egy az egész világot megrázó eseményről, anélkül, hogy ismernék egymást, vagy anélkül, hogy akár egy szót is váltanának egymással. Ez az alkotás végre demokratikus párbeszédet eredményez a filmszakma főszereplői között a film nyelvén ahelyett, hogy egyoldalú beszélgetésekbe bonyolódnának.”

Youssef Chahine - Egyiptom:

„Valójában Kaliforniában végeztem tanulmányaimat, ahol is 18 éves koromban, a Színművészeti Akadémián érintett meg először a szerelem. Thea? a fiúkollégium igazgatónője? őáltala vesztettem el a szüzességemet. Filmjeimet ma már minden jelentősebb amerikai egyetemen bemutatják, ha kicsit késve is. Őszintén. Ki az, akit nem varázsolt el Fred Astaire eleganciája, vagy Cyd Charisse lábai? Aztán meg jött az igazságtalanság, a képmutatás, és a megmagyarázhatatlan támadó lépés a kikiáltott ellenség felé. Neheztelhet-e valaki egy lelkes Amerika-rajongóra, aki úgy érzi, becsapták, mikor azt kell látnia, hogy az álmait büntetlenül újra meg újra a földbe tiporják.”

Idrissa Ouedraogo - Burkina Faso:

„A szeptember 11-i támadások földünk minden pontját megrengették, így Afrikát is, ahová a világszerte felkorbácsolódott szolidaritás-hullám azonnal elért. Azonban Afrikának is szüksége lenne egy ilyen jól irányzott hullámra, hogy képes legyen felvenni a harcot a kontinensre leselkedő rengeteg veszéllyel szemben.”

Mira Nair - India:

„Arról akartam filmet készíteni, hogy milyen is a való élet számunkra, New Yorkban élő dél-ázsiaiak számára szeptember 11 után. Életünk visszafordíthatatlan változásokon ment keresztül, úgy tűnik, már sose lesz ugyanolyan, mint azelőtt. New Yorktól Jeninen át egészen Gujaratig terjed már az iszlám ellenesség, és ez rettenetesen zavar. Filmrendezőként úgy éreztem, eljött az ideje, hogy elmondjuk a véleményünket. A filmem egy anya igaz történetét dolgozza fel - egy anya kétségbeesett kutatását a fia után, aki nem tért haza a végzetes nap után.”

Alejandro González Inárritu - Mexikó:

„Szeptember 11-én a valóság megölte a fikciót. Emlékszem, rettentő módon remegett a kezem, mikor életemben először láttam televíziós közvetítést 3000 ember haláláról. Már mindent láttunk. Csak remélhetem, hogy képes leszek valamit visszaadni abból, amit azon a sötét és szörnyű napon éreztem, amely örökre rányomta a bélyegét az emberiség történelmére.”