J.J. Abrams hihetetlen műgonddal elkészítette az elmúlt harmincvalahány év legjobb Star Wars filmjét, a kissé megöregedett karakterekkel együtt visszahozva mindent, amit úgy szerettünk az eredeti trilógiából, és pont annyit adva hozzá, hogy az egész mégis az övé legyen. Várjuk a folytatást!
Kanyarodjunk jó messziről előre: ha George Miller készíthetett megannyi év után egy zseniális Mad Max filmet, akkor egyrészt sutba dobhatjuk, ha csak egy időre is, a remake-ekkel, eredettörténetekkel és rebootokkal kapcsolatos rossz beidegződéseinket, másrészt miért ne csinálhatna J.J. Abrams egy fantasztikus Star Wars filmet?
A Star Wars esetében ugyanis a jó vagy a profi nem elég jó - és pont ez volt az utángyártott trilógia bűne Jar Jarral és a kis buksifejű gyerek Anakinnel, ami nem akart semmit, csak pénzt keresni. Abrams viszont hihetetlen alázattal fogott neki a munkának, nem volt hajlandó a CGI-ra támaszkodni, ugyanúgy makettekkel, díszletekkel és modellekkel dolgozott, mint Lucasék annak idején, a forgatókönyvet azzal a Lawrence Kasdannel közösen jegyzete, aki a Jedi visszatért és A Birodalom visszavágot is írta, a zenét John Williams szerezte, vagyis végig a rajongók kegyeit kereste. És ez jó, még úgy is jó, ha nehéz akár egyetlen pillanatra is elfeledkezni arról, hogy ugyanakkor egy hatalmas pénzgyártó gépezetről van szó, és az ezermillió ajándéktárgyon túl már a felvágottat is a filmmel akarják eladni.
Az utolsó igazi Star Wars film, a Jedi visszatér után 30 évvel játszódó Star Wars: Az ébredő Erő oly sokáig hétpecsétes titokként őrzött története valóban olyan, mint egy folytatás, és nem is próbál kilépni abból a világból. Ugyanúgy lekaszabolnak egy idős úriembert, megint van egy ellopott titkos tervrajz, ugyanúgy kiderül, hogy valaki valakinek a valakije, itt is van színesbőrű apró bölcs lény, és persze kötelezően felbukkan egy halálcsillag. Ehhez kell még egy izzadós rohamosztagos, aki az első bevetés után dezertál, mert nem tetszik neki az, amit a gonosz Első Rend művel, és van egy lány, aki a sivatag közepén él abból, hogy űrhajó roncsokból szerel ki alkatrészeket, de közben vár valakikre, és minden akkor kezdődik, amikor ők ketten ellopják az Ezeréves Sólymot. Mert a Sólyom nélkül az egész nem működne, sőt, talán egyetlen korábbi film sem szólt ennyire mindannyiunk kedvenc űrjárművéről, és ez is mutatja, mennyire rajongói filmről van szó. Abrams fogta az összes klasszikus elemet, sőt, a klasszikusok közül is a legnépszerűbbeket - például Han Solo csibész énjét űrcsempész korából - és ezeket keverte meg remek érzékkel. De ne kicsinyítsük a rendező érdemeit, mert Rey, a sivatagi lány - Daisy Ridley kellően karizmatikus és tágra nyílt szemű alakításában - alakja már tovább mutat a korábbi filmeken, ahogy, talán kisebb mértékben, de a gonosz Kylo Ren (Adam Driver) is, de ez inkább találgatás, majd a következő részből többet tudunk, mert ez a film egyszerre volt tiszteletkör az elődök előtt és az alapok lefektetése a folytatáshoz.
Az eredeti világ szinte tökéletes újraépítése és a játékidőbe belepréselt hihetetlen mennyiségű és rendkívül látványos akció azonban némiképp egymásnak feszül. Minden olyan lélegzetelállítóan szép, és újra olyan fantasztikus lények jelennek meg már az elején, a Jakku nevű sivatagos bolygón járva, hogy az ember egyszerűen szeretne jobban körülnézni, tovább maradni, de nem lehet, rohannunk kell tovább, és az akció úgy siet, hogy bizony levág néhány sarkot, és pár félmondattal intéz el olyan fontos kérdéseket, miként jött létre és válhatott ilyen erőssé az Első Rend, és miért nincsenek normális biztonsági rendszerrel ellátva a létesítményeik. De sietni kell, mert annyi fordulat, annyi csata és annyi új és régi karakter toporog a sarkon a saját pár percére várva, hogy nem pihenhetünk meg és nem szívhatjuk magunkba ezt a régi-új világot, amit nem egy zseni készített, hanem olyasvalaki, aki képes tökéletesen felmondani a leckét, és ez is nagy szó.
Pontozás: 10 / 8.5
Kinek ajánljuk:
Akik imádták az első három részt, de morogtak a második trilógia miatt, vagy akik csak hallottak az egész Csillagok háborúja dologról, vagy akiknek a szülei ilyen cuccokat hordanak!
