Kicsit megsajnáltam a Wayans fivéreket, amikor elolvastam, mennyit melóztak a Kiscsávóval: testdublőr, fejcserés program, trükkbrigádok, zöldhátteres jelenetek, amit csak akarunk. Pedig kár volt ennyi munkát ölni ebbe a vígjátékba, mert a kreténkategóriában a közepesnél is gyengébb lett.
Aki nem ismerné a Wayans testvéreket, annak nem árt tudni, hogy van egy családi vállalkozásuk: taknyon és hányáson alapuló vígjátékokat gyártanak. Keenen Ivory, Damon, Kim, Shawn és Marlon, négy fiú és egy lány viszi a boltot, bár az elején még nem volt szó semmiféle boltról: a Ne légy barom! (1996) című filmjük még remek provokatív gettófeelinges alkotás, aminek sikere után kaptak pénzt és lehetőséget a tahó humorú filmek sorára: ilyen már a Horrorra akadva első két része, valamint a Feketék fehéren (2004).
És a Kiscsávó is. Az alapszituáció abszurd, Calvin (Marlon Wayans), a törpenövésű gengszter lenyúl egy óriási gyémántot, aztán ahogy elkezd gubancolódni a történetszál, a gyémánt egy családnál köt ki. Calvin és tettestársa kiagyalnak egy tervet a visszaszerzésre: Calvin csecsemőnek álcázza magát és beépül a családba. Csakhogy a trükk túl jól sikerül, ugyanis a kisgyerek méretű, de elsődleges és másodlagos nemi jellegeiben jólfejlett hímet saját gyerekükként kezdik babusgatni a családtagok, először főleg csak Darryl (Shawn Wayans), akiben túlbuzognak az apai ösztönök.
A vázlatos tartalomból, és a Wayansok sötét múltjából simán kitalálható, hogy a poénok nagy része arra épül, hogy Calvin csecsemő és/vagy törpe. Idétlenebbnél idétlenebb helyzetekbe kerül, születésnapi zsúrba viszik, játszótéren kell labdáznia, együtt fürödnie apuval, mindezt hülye gyerekholmikban, meg pelenkában. És a csecsemőlét miatt még nagyobb teret kap a folyamatos böfögős és fingós poénkészlet. És hogy Calvin törpe? Haha. Az a tolvajlás mellett a tökönfejeléseknél is hasznos dolog.
A törpe gengsztert Marlon Wayans játssza, aki a valóságban egyébként majdnem két méter magas. A változás persze 3D-s: egy dublőrre montírozták rá Marlon fejét, ettől aztán még idétlenebbül néz ki az egész. De a Kiscsávó főszereplőinek színészi eszköztára inkább kétdimenziós: a rajzfilmekből jól ismert, egyszerűen dekódolható mozdulatokkal és arckifejezésekkel agyatlankodnak. Marlon Wayans például éppen annyit produkál, mint Foxi Maxi vagy Magilla Gorilla. A Vanessát alakító Kerry Washington, akit tavaly a Fantasztikus négyesben tűnt el, az egyedüli, aki jó. De föltűnik a filmben még egy régi ismerős is: a Tökalsókból disszidált Rob Schneider, akit persze jól megrugdalnak és egy gengszterfőnök, akit Chazz Palminteri játszik. Megint.
"Megkérem minden nézőnket, hogy az agyát hagyja kinn a mozi bejáratánál! És ígérem, jól fognak szórakozni" - mondta Marlon Wayans a film premierje előtt, és tökéletesen igaza van. Bár ezt egy Wayans-filmnél a néző automatikusan megteszi, a Kiscsávó a kreténvígjátékok műfaján belül is harmatgyenge: még az abszurd alapszituáció és a 3D-s törpe is eltűnik valahol az automata fingós poénok és a kétdimenziós színészek között.
