Évek óta tart Kolozsváron az a színházvita, amelynek fő célja Tompa Gábor eltávolítása a több mint kétszáz éves múlttal rendelkező kolozsvári Állami Magyar Színház éléről. Valamikor a kilencvenes évek derekán kezdődött, talán azzal, hogy a színház néhány lelkes támogatója kifogásolta a Romániában és Magyarországon, de Európa-szerte elismert Tompa Gábor rendezési elveit, a darabok kiválasztásának szempontjait, s a színházlátogatók számának csökkenését kizárólag az igazgató-főrendező számlájára írta.
Hosszú hónapokon át folyt a vita a sajtóban. A vitázók nemigen kívántak tudomást venni arról, hogy az erdélyi (és benne a kolozsvári) közönségnek 1989 decembere után szinte egyik napról a másikra kellett áttérnie a kizárólag a néhai diktátornak és nejének kalandjait bemutató-ismertető kétórás esti tévéprogramról a rengeteg jobbnál-jobb műsort ajánló kábeltévére, "az égből kapott ", huszonöt-harminc csatornán közvetített színes, otthoni szórakozásra. Ez átmeneti időszakra ugyanis az újdonság erejével hatott, és sok korábbi színházlátogatót győzött meg arról, hogy kényelmesebben szórakozhat kedvenc foteljében, házipapucsban, mint esetleg a színházban. Nem tagadható az sem, hogy a nézőveszteséghez a folyamatos kivándorlás is nagymértékben hozzájárult.
Aztán a kedélyek megnyugodni látszottak. Ez talán annak volt elsősorban köszönhető, hogy Tompa Gábort és a kolozsvári társulatot rangos hazai és külföldi színházi rendezvényekre hívták meg, és ezeken értékes díjakat szereztek. De egyszersmind annak, hogy a tévé korábbi varázsa is megszűnőben van, s a nézők lassan visszatalálnak a színházhoz. Bizonyítja ezt az is, hogy a 2000-2001-es évadban a kolozsvári magyar színház nézőinek száma " ha kismértékben is " újra növekedett.
Tompa Gábor pedig kitartott eredeti elképzelései és meggyőződései mellett. Nevelni akarta a közönséget, a vásári csiricsáré helyett a művészi színházba akarta a nézőt csalogatni. Újat akart produkálni, olyan színvonalon, amely a kolozsvári társulatot a legjobb európai színházak sorába emelje. Persze, a hoszszas romániai átalakulással együtt járó kellemetlenségekkel Tompának is szembe kellett néznie. Ezek közül az egyik az volt, hogy a színészek állandó alkalmazása helyett az évadra, illetve szerepre szerződtetés koncepciójával kellett társulatát megbarátkoztassa. A piaci viszonyok által megkívánt módszert azonban több - hosszú éveken át biztos munkahelyhez és keresethez szokott - színész elfogadhatatlannak tartotta. S ebből tört ki az idén az újabb botrány.
Több színész már korábban, magasabb bér reményében, otthagyta a színházat, mások nyugalomba vonultak, néhányan viszont most szembesültek azzal, hogy szerződéseiket nem hosszabbították meg. Főképpen ezek közül kerültek ki Tompa legújabb ellenfelei. Egyikük egyenesen azzal vádolta a színházigazgatót, hogy kivándorlásra és "Moszkva téri színház" alapítására kényszeríti a munka nélkül maradt színművészeket. A támadásokhoz olyan színész is csatlakozott, aki 1990-ben önszántából hagyta ott a társulatot.
A direktor egykori bírálói a sajtóban is újra felvonultak. Nemzetellenes műsorpolitikával, önkényeskedéssel vádolták. Legádázabbnak Szőcs István, a neves kolozsvári irodalomkritikus bizonyult, aki egyenesen azt olvasta Tompa Gábor fejére, hogy tevékenységének köszönhetően "kétszáz-egynéhány év után Kolozsvár megszűnt magyar színházi központnak lenni". Szőcs úgy vélte, ez nem a véletlen műve volt, hanem "szándékos törekvés" eredménye, hiszen"a célhoz vezető stratégia és taktika lényege az volt, hogy szembeállítsák a népszínház és a stúdiószínház koncepcióját". Kijutott a kritikából Horváth Andor és Kelemen Hunor volt művelődési államtitkároknak is, akik Szőcs István szerint Tompát "körömszakadtáig támogatták".
A jelenleg a budapesti Vígszínházban rendező Tompa Gábor azonban "avatatlanokkal" nem kíván vitába szállni. Az igazgató-főrendező úgy vélekedett, hogy "a filozófiához mindenki ért, a cipészethez már kevésbé", márpedig a színház is olyan "mesterség", amelyhez szaktudásra van szükség. Szerinte a kolozsvári magyar színház az elmúlt években hazai és nemzetközi szinten olyan jelentős eredményeket ért el, olyan rangos díjakat kapott, amelyeket a világ előtt letagadni nem lehet. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az új körülmények között, az új színházi struktúrában "nem lesznek életfogytiglanra szóló szerződések". A színház és saját személye ellen intézett támadások pedig - úgy vélte - mindazokat érintik, gyalázzák, színészeket és rendezőket egyaránt, akik a társulatot "jelenlegi hírnevéig a vállukon vitték".
Tompa szerint bírálói olyan műsorpolitikát minősítenek "nemzetellenesnek", amelyben "szinte kizárólag remekművek szerepelnek".
- Olyan szerzők nemzetellenesek, mint Madách, Katona József, Örkény István, Spiró György. Néhányat a sajtóban nem eléggé magyarnak tituláltak. Van továbbá Shakespeare, Bulgakov, Pirandello, Moliere, Ionesco, Mrozek, Szép Ernő... Lehet ezeket nemzetellenesnek nevezni? Nagyon veszélyes gondolatok ezek, szinte már antiszemitizmus és nacionalizmus - mondta a direktor.
Kétségtelen, hogy a Tompa-féle kolozsvári színházat a kolozsvári bírálókon kívül rendkívül sokan szeretik. 1990 óta a társulat hét előadását jelölte az Uniter, a Román Színházi Szövetség az év legjobb előadásának díjára, s e darabok közül ötöt maga Tompa Gábor rendezett. Három előadás - Kao Hszing-csien Buszmegálló, Carlo Goldoni A velencei ikrek, illetve A. P. Csehov Cseresznyéskertje meg is kapta a romániai színházi élet e legkiemelkedőbb díját. De ezenkívül Tompát háromszor jelölte az Uniter a legjobb rendezőnek járó díjra, s azt két alkalommal, 1993-ban és 1997-ben kapta meg, Camus A félreértés és Gombrovicz Operett című darabjának rendezéséért. Kétszer jelöltek kolozsvári magyar színészt a legjobb női és kétszer a legjobb férfi szerep alakításáért. De hatszor hívták meg a társulatot az I. L. Caragiale nemzeti színházi fesztiválra az elmúlt évtized során, s ott háromszor díjazták produkcióit a legjobb rendezőnek járó díjjal.
Nem maradtak el a magyarországi elismerések sem. Tompáék négyszer vettek részt az Országos Színházi Találkozón. 1996-ban Debrecenben Tompa Gábor a legjobb rendezőnek ítélt díjat kapta meg, de a társulat más tagjainak munkáját is elismerték. A kolozsvári színház kilenc előadással vendégszerepelt Budapesten, és szintén kilenc alkalommal vett részt a társulat a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán. Ez utóbbin két alkalommal kapta meg a legjobb előadásért járó nagydíjat, háromszor kapott közönségdíjat, hat színész kapott alakításdíjat, Orosz Lujza színművésznő pedig életműdíjban részesült.
Az elismerés csak otthon nem akar tehát sehogyan sem teljessé válni. Tompa Gábor azonban ezzel nem sokat törődik. Megmarad művésznek - s csökönyösen halad tovább a maga útján.
