Nick Love rendező/forgatókönyvírón láthatóan eluralkodott a paranoia, filmjében olyan világot vizionál, ahol egyedül az erőszak a megoldás. Vajon más lehetőség tényleg nem lehetséges? A Futball faktor óta úgy véli, nem. Pedig az erőszak erőszakot szül, túl sablonos megoldás.
Miért?
A törvénytelen hősei átlagos, hétköznapi figurák. Vél vagy valós atrocitásaikon felbuzdulva egy sajátos "halálbrigádot" hoznak létre. Amolyan harcosok klubja módon kezdenek bunyóba félrészegen a kocsma háta mögött, hogy aztán az egész világon revansot vegyenek. Hát persze, hogy mindnek betörik az orra. Vezetőjük egy Irakból hazajött veterán, aki ugyanúgy benyeli a maflásokat, ahogy a többiek, mintha nem is katona volna. De legalább neki van némi szervezőképessége és esze, azzal se mennek sokra. Egy dolgot hagynak figyelmen kívül, egy totál amatőrökből álló csapattal, konkrét elképzelés nélkül nem lehet világmegváltani.
A dramaturgia több sebből is vérzik. Elsőként azért, mert motiváció hiányában viszonylag nehéz elképzelnünk, hogy az amúgy békés és jó ügyért harcoló ügyvéd, a menedzserharcokban megfáradt aktakukac, a mindent bekamerázó, láthatóan perverz biztonsági főnök vagy épp az apuci vadászatai elől menekülő, vágott arcú srác miként keveredhet ilyen történetbe. Mindenféle konkrét elképzelés nélkül elkezdenek rendet tenni, holott maguk sem tudják, mi történik épp velük. A lehorzsolt térdeknél tovább nem látnak. Mindent hátrahagyva, egy emberként úgy döntenek, hogy számukra tökéletesen ismeretlen társaik segítségével belevetik magukat az éjszakába. Még Batmannak is komolyabb elképzelései vannak a rendcsinálásról. Már csak azért is, mert Nick Love szerint egyetlen dologtól kell igazán tartani, minden 18 év alatti sráctól. Siheder banda, mindenkibe belekötnek, bárkit agyba-főbe vernek, meneküljön hát mindenki, amerre lát, főként az iskolák környékéről. A londoni tinédzserektől mentsen az ég...
Aktuális
Pedig a téma igazán érdekes. Az államhatalom gyengülése, a korrupció vagy épp az igazságszolgáltatásba vetett hit gyengülése nagyon is aktuális téma. A jóléti társadalom veszélyben, erről cikkeznek már évek óta, ha nincs állam, akkor erőszak van, a képlet egyszerű, az erősebb felfalja a gyengébbet. Ám ezt elméletben elgondolni kevés, Love pedig nem talált hozzá igazán ütős történetet. Színészei értetlenkedve néznek, a karakterek sehova sem fejlődnek, ami nem is csoda, nem olyan ingerek érik őket, amitől kellene. Egy kocsmában töltött fél órás sörözéstől öt tök ismeretlen ember nem lesz haver, egy korrupt világban, a rendőr szava nem érték, épp ezért nem mennek öten a halálba érte. Bob Hoskins szemében is csak kérdőjelek cikáznak, Sean Bean-ről nem is beszélve. Pedig neki aztán igazán erőteljes a tekintete. Sőt néha a hangja is, ami nem kéne.
Hol a koncepció?
Nem átgondolt film a Törvénytelen. Hiányzik belőle a mindent átfogó rendezői koncepció. Látványosan magára hagyott színészek küszködnek a szereppel, támpontok, kapaszkodók nélkül. Ha az ábrázolt világ ilyen, attól a film világa nem kéne hasonló legyen. Hiába a morális problémafelvetés, ha a rendező, a maga módján, nem próbálja megválaszolni azt. Még csak nem is a konkrét magyarázatok hiányoznak, hanem az hagy űrt, hogy a rendező meg sem próbálta kezelni azt. Pedig az operatőri munka igazán mesteri. Olyan atmoszférát terem sötét tónusú képeivel, amibe igazán belefeledkezhet a néző. Ám a gyönyörűen fényképezett képek nem kárpótolnak a történetért.
Kinek ajánljuk?
- Halálbrigád felállításán gondolkodóknak.
- Aki bírta a Futball faktort.
- Aki szeret angol beszédet hallgatni.
Kinek nem?
- Annak, aki a dramaturgiában hisz.
- Aki irtózik az erőszaktól.
- Aki attól retteg, hogy körülöttünk mindent titokban bekameráztak.
5/10
