U2 3D - Négy betű, de megannyi élmény. Bono ujjaival hátrafésüli még szálló, frissen mosott haját, mely a buli végére már csatakosan simul tarkójára. Még Edge, Adam Clayton és Larry Mullen is konszolidált, de a tömeg már őrjöng. Nem telik bele pár másodperc, és a zenészek már tépik is a húrokat, kihasználják a színpad adta lehetőségeket, és mászkálnak fel s alá, mi pedig felülről beleláthatunk Larry kissé karcos, de még átlátszó dobjába, láthatjuk Bono arcát akkor is, mikor épp hátat fordít a tömegnek, és két perc múlva már elhisszük, hogy mi magunk vagyunk a csápoló tömeg. Csak nem nagyon tudunk mocorogni. Egy kísérleti program résztvevőjének érzem magam, meddig lehet kihúzva, faarccal ülni, mikor a U2 zenél. De legalább nincs sorbanállás, és nem kell csillagászati összegeket fizetni egy külföldi zenei élményért.
Lehetett már 3D-s mozifilmben részünk korábban is, például ott volt pár éve a Cápasrác és Lávalány kalandjai. De most már végre elkezdték vetíteni az első kifejezetten 3D-s technikával rögzített koncertfilmet. A Beowulf után itt a U2 koncertfelvétele. És most, hogy igazán felszálló ágban a 3D-s mozik csillaga, már nem csak húsz percig tarthatjuk magunkon a papírszemüveget, hanem ez esetben egészen nyolcvanhárom percig viselhetjük a műanyag, hajlíthatatlan szárú eszközt. Mi pedig mint megannyi Smith ügynök, ülünk a teltházas moziban a fekete szemüvegünkben, és teszteljük Bonoékat, akiknek igencsak sikerül lázba hozniuk a dél-amerikai közönséget Vertigo turnéjuk záróállomásán. A székben ülve egybemosódnak az alattunk ülő mozizók valamint a vászon alján, a színpad és a zenészek alatt csápoló emberek.
Hatalmas hangulat, őrjöngő tömeg, és többségben a legnagyobb slágerek, ezt a koncertfilmet valószínűleg még az is élvezi, aki nem ismeri a U2 összes albumát és számát.
Mivel a koncertet nem Angliában, hanem Dél-Amerikában vették fel, valószínűleg jobban jártak a tűzről pattant közönséggel. Ennek ellenére a profizmus és a fegyelem süt a zenészekből, talán ezért is tudunk ülve maradni, ez nem egy nevetős fellépés, de élvezetes, és a háromdimenziós képek egymásutánja miatt maradandó élmény. Persze emberjogi missziójukat Bonoék még a koncerten sem mellőzik.
Eleve nagy élményt nyújthat egy jól sikerült koncert filmre rögzítve, és külön egy 3D-s mozi is, de ez így együtt kétszer annyi élvezettel és újdonsággal szolgál. Főleg, mikor a Bono nyakán levő apró ráncban megbújt izzadságot szinte érinthetjük. És mikor azt énekli a Beautiful Day-ban, hogy "Touch me, take me to that other place", bizonyára páran engednek a kérésnek.
