VIII. Henriket nem véletlenül tartják az angol történelem egyik meghatározó alakjának. Amellett, hogy nagy számban használt el feleségeket, neki köszönhető az anglikán egyház Vatikántól való elszakadása is, amelynek jelentősége messze túlmutatott Anglia határain. A másik Boleyn lány története azonban nem koncentrál a történelem szigorú tényeire, inkább a színesfedelű női regények modorában elmesél egy részben fiktív történetet bizonyos Annáról, valamint húgáról, a másik Boleyn lányról.
Történelemlecke
Az angol történelem bővelkedik nagy formátumú figurákban, VIII. Tudor Henrik nem feltétlenül tartozik közéjük politikai vagy hadvezéri tetteiben, azonban viharos magánéletének köszönhetően mégis nagyban hozzájárult egy fontos történelmi eseményhez: az első nemzeti alapú keresztény egyház létrejöttéhez. Első feleségével, Aragónai Katalinnal való házassága még a katolikus egyház áldásával köttetett, de mivel Katalin nem tudta a királyt a kötelező fiúörökössel megajándékozni, Henrik viszonyba kezdett egy udvarhölgyével, Boleyn Annával. Ehhez azonban először el kellett válnia Katalintól, ami viszont Vatikán heves ellenkezését váltotta ki. Henrik azonban ragaszkodott a váláshoz, Wolsey, majd később Morus Tamás érsekek hathatós segítségével szakított a római egyházzal és megalakította az anglikán egyházat, melynek fejeként nyugodtan kimondathatta válását. Eközben Anna lánygyermeket szült neki, amit Henrik elégedetlenül vesz tudomásul. Boleyn Anna később áldozatául esett a történelem viharainak, de főleg Henrik szeszélyének, és koholt vádak alapján feje vétetett. A film azonban nemcsak róla szól.
Anna és Mária
A Boleyn-lányok ketten voltak, Annával Mária nevű húga is az udvarban szolgált, annyira, hogy Henrik Anna előtt Máriára is szemet vetett, sőt, aki állítólag még egy fiúgyermekkel is megajándékozta a királyt. Ez már valószínűleg a történelem spekulatív oldala, a történetet Philippa Gregory írta meg nagy sikert aratott regényében. Hogy így volt, nem így volt, azt döntsék el a történészek. A másik Boleyn lány című film e regény megfilmesítése, gyakorlatilag teljes szöveghűséggel. A regény, így a film is, Mária figuráját kicsit az ismertebb (és tragikusabb sorsú) Anna elé állítva meséli el a történetet. Egyértelmű volt, hogy a két lány szerepét két különböző habitusú, eltérő küllemű fiatal színésznőnek kell eljátszania. Natalie Portman (Anna) és Scarlett Johansson (Mária) végül is kézenfekvő választás volt, bár kezdetben csak két bájos fiatal lányt lát a néző, aki csak bólintani tud Aragóniai Katalin, a bukófélben lévő királynő filmbéli kérdésére, amit akkor tesz fel, amikor a két lány bemutatkozik az udvarban: - Azt látom, hogy szépek vagytok és hamvasok, de valamihez értetetek-e? Van-e tehetségetek bármihez is? A film végére aztán domborítanak valamit a lányok, de alakításuk ezzel együtt is csak erősen kétdimenziós. Ez a két fiatal színésznő rajongóinak nyilván fel sem fog tűnni, de nekem az anyjukat, Elizabethet alakító Kristin Scott Thomashoz, vagy a királynét, Aragónai Katalint hasonló minőségben megformáló Ana Torrenthez mérve túl nagy volt a differencia. Az utóbbi két hölgy egyetlen tekintetében nagyobb mélység volt, mint a két ifjú hölgy egész filmben nyújtott locsogásában, pedig a két karakter azért jóval több ennél. Mária egy házias, szerény, odaadó és jólelkű lány, ő talán még inkább megvan Johanssonnak, míg Anna egy vibráló, intelligens, erős egyéniség, erős szexuális kisugárzással. Portmannak ezt csak nyomokban sikerül megidézni, filmvégi lefejezős-jelenete pedig majdnem nevetséges. Ráadásul, a kettejük közti feszültségből szinte semmi "nem jön át". Nem kétséges, Kristin Scott Thomas és Ana Torrent a színésznő, Portman és Johansson csak lesz. Talán. Henriket a Trójából, Hulkból, vagy a Münchenből megismert Eric Bana alakítja, akinek olvasatában a feleségirtó és egyházalapító király figurája egy meglehetősen bárgyú, csakis a szex iránt érdeklődő tesztoszteronraktár. Emígyen viszont talán indokolt, miért választotta Máriát, majd Annát Katalin helyett. (Az efféle pasik ritkán fecsérelnek időt bonyolult lelkű nőkre, főleg, ha azok már elmúltak húsz.)
Tragédia színesben, dombornyomásban
Justin Chadwick első rendezése nem hibátlan alkotás tehát, ami azonban nemcsak a színészválasztás és -vezetés sutaságaiban mutatkozik meg. A film képi világa pedig egészen csodálatos. Kieran McGuigan pazar kompozíciókban, festői beállításokban fényképezi végig a filmet, bár a ködös Albionról tán még sohasem fényképeztek ennyi napfényes, mediterrán hangulatú képet, és a kamera is megállhatna néha egy jól sikerült beállításnál, volt ilyenből elég. Elképesztően pompázatosak a jelmezek és a díszletek is, "még nézni is tereh". Amikor a lányok történetéről kell beszélni, akkor Chadwick is korrekt, gördülékeny stílusban mesél, ám a történelemmagyarázó részeket, mint amikor meg kellene magyarázni picit, hogy is van ez a válás dolog?, kik is ezek az emberek, akik ítéletet hoznak?, mi is ez az egyházszakadás tulajdonképpen? - elegáns lendülettel vágja rövidre. Azonban ez, így csupán egy véres és tragikus történet bulvárszintű, bár igényes kivitelű előadása. Színes, látványos, hatásvadász, de üres.
Kinek ajánljuk:
- A kosztümös, romantikus filmek kedvelőinek.
- A szereplő színészek rajongóinak.
- Történelemhallgatóknak, történelem iránt érdeklődőknek.
Kiknek nem:
- Történelemhallgatóknak, történelem iránt érdeklődőknek.
- Akik már láttak színházban, moziban, operában legalább egy Boleyn Anna-feldolgozást.
5/10
