Idén huszonegyedszer rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált a Millenárison, ahol számos kiadó mutatja be az alkalomra friss kiadványait. Ebből az alkalomból beszélgettünk Balázs Istvánnal, az Animus Kiadó vezetőjével.
- Évről évre egyre fontosabb szerepet tölt be a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ez azt jelenti, hogy Ön szerint ma már jelentősebb esemény, mint hagyományos ünnepünk, a könyvhét?
- Én nem versenyeztetném egymással a kettőt, bár hasonló események. Ám míg a könyvhét egy 85 éves múltra visszatekintő, s elsősorban a magyar szépirodalomra koncentráló könyvünnep, addig a könyvfesztivál létrejötte és sikere elsősorban azt tükrözi, hogy a könyvkultúra is globalizálódott.
És ebből következően nem csak az indíttatásuk, de valahogy a hangulatuk is más, amit csak felerősít, hogy utóbbi egy modern építésű kiállítási csarnokban, mondhatni techno környezetben, a másik pedig a belváros szívében, a Vörösmarty szobor körül zajlik.
- Mit jelent Önnek személyesen és az Animus Kiadónak a könyvfesztivál? Mikor és hogyan találkozott először a könyvfesztivállal és azóta hogyan alakult a kapcsolatuk?
- Először is, az idő múlását jelzi: hogy elrepült egy év, már megint Könyvfesztivál, megint Könyvhét… Ha jól emlékszem, 2000-ben állítottunk ki először, amikor eddigi legnagyobb sikerünk, a Harry Potter sorozat első kötete is megmutatta magát – még nem túl nagy visszhanggal. Azóta minden évben kiállítunk, és mindig úgy érezzük, jó, hogy ott vagyunk. Az olvasókkal való találkozást ugyanis a Facebook jelenlét sem pótolja. De jó alkalom a fesztivál a kollégákkal való beszélgetésre valamint arra is, hogy külföldi könyvjogok képviselői felkeressenek bennünket.
- Ha figyelemmel kísérte, Ön hogyan látta, miként fejlődött-alakult idáig a könyvfesztivál?
- Úgy tudom, hogy benyomásaimat alátámasztja a szervező MKKE statisztikája is: válságos években is tudott növekedni a látogatók száma, s az is kétségtelen, hogy az évek során a fesztivál nemzetközi ismertsége is nőtt. Ugyanakkor sajnálatos, hogy néhány kisebb, de értékes, érdekes kínálattal rendelkező kiadó nem bírja a költségeket, kimaradt a kiállítók közül.
- Ön szerint milyen hatást gyakorol a könyvfesztivál a hazai olvasókra és a könyvpiacra? Milyen szerepet tölt be most a könyvpiacon, az irodalmi életben?
- Néhány országban – így Svédországban – komoly könyvolvasást népszerűsítő programok működnek. Például kampányt szerveznek annak érdekében, hogy a szülők minden nap olvassanak fel gyermekeiknek. Hazánkban elsősorban a két nagy könyves esemény ad alkalmat arra, hogy beszéljünk a könyvről, könyvkultúráról, hogy pár napig téma legyen az olvasás. Ami pedig a könyvpiacra gyakorolt közvetlenebb hatást illeti; bár ellenpróba szerencsére nem várható, de nyilvánvaló, hogy kisebb lenne az éves könyvforgalom a Könyvfesztivál és a Könyvhét nélkül.
- Ha végignézünk a vendég országokon és a díszvendégeken, Ön kiknek örült eddig a legjobban? Volt-e már az Animus Kiadótól díszvendég vagy vendégország a fesztiválon és kit látna szívesen még a későbbiekben?
- A díszvendég státusz nagy megtiszteltetés. A MKKE elnöksége úgy látom, minden évben komoly megfontolással választ a kiadók által javasolt írók közül. Egyszer talán egy „animusos” szerző is sorra kerül, de sosem éreztem úgy, hogy nem arra méltó alkotó kapja a meghívást. Számomra talán Ulickaja volt a legkedvesebb, engem elvarázsol az írásművészetével. Egyébként pedig akkor éreztük magunkat a legjobban – a választékunkat ismerőknek ez nem lesz meglepetés – amikor az északi országok közösen vendégeskedtek.
- Hiányzik Önnek Harry Potter? A skandináv irodalom beváltotta a hozzá fűzött reményeket az elmúlt években?
- Harry Pottert nem kell hiányolnunk, hiszen továbbra is itt van velünk. A hétkötetes regényfolyam besorolt az ifjúsági irodalom azon művei közé, amelyeket az újabb generációk is örömmel olvasnak. Skandináv krimi sorozatunkat hét éve indítottuk, s örömmel mondhatom, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket, az olvasók szeretik ezt a sajátos világot.
- Milyen tervei vannak a jövőre nézve az Animus Kiadónak?
- Igyekszünk továbbra is több lábon állni, azaz felnőtt, ifjúsági és önsegítő, népszerű pszichológiai könyveket egyaránt megjelentetni. A skandináv paletta is színesedik, néhány onnan származó szépirodalmi mű (tehát nem krimi) kiadása is előkészület alatt van műhelyünkben.
- Mi a tapasztalata, léteznek még olvasók? Olvasunk még könyveket? A könyvfesztivál ebből a szempontból milyen irányba mutat?
- A statisztika feketén fehéren mutatja: a könyvolvasók száma csökken, a könyvolvasásra fordított idő rövidül. Ez azonban a könyvfesztiválon, a könyvhéten nem érzékelhető. Hiszen ezek könyvünnepek, s a velünk ünneplők nyilván olvasók.
