Frankék valóban cowboyok az űrben, a vadnyugati film hagyományait képesek a mai korba transzformálni. Igaz, hogy nem puskásemberek, de katonai pilóták lévén, még lehetnének akár azok is.
Az ötvenes évek elején járunk. Az Egyesült Államok légiereje valahol Arizona felett egy új technikával, a szuperszonikus sugárhajtású repülőgéppel kísérletezik. A két tesztpilóta a kezdetleges technikát nem kímélve, egyre feljebb és feljebb tornázza a gépet. Merész szárnyalásukat azonban az X2-es képtelen elviselni: a szárnya letörik, a gép lezuhan, de a két pilóta katapultálás után, szerencsésen földet ér. A megmenekült repülősöket egyáltalán nem érdekli a kudarc, hisz két elválaszthatatlan társukkal együtt igazándiból abban reménykednek, hogy a szintén gyermekcipőben járó űrkutatási programban ők lépnek ki elsőként a világűrbe. Egy kísérleti majom azonban beelőzi őket. Négy évtizeddel később a már nyugdíjas négyest újra szolgálatba hívják. Egy orosz távközlési műhold operációs rendszerének meghibásodása miatt a Föld felé zuhan, és elavult technikájával csak az öreg Frank (Clint Eastwood) és társai képesek megbirkózni. Vicces csapatot alkotnak egyébként. A kiképzés alatt kiderül, a kor fogott már rajtuk: az egyik rövidlátó, a másik hátfájós, a harmadik istenhívő, lelkész, a negyedik pedig egyenesen halálos beteg. A űrben elvégzendő feladat megoldása azonban még hátravan.
Nem elavult és idejétmúlt viszont a film maga. Clint Eastwood, aki a főszerep mellett rendezőként és producerként is jegyzi a mozit, kiváló, sokat tapasztalt, fenomenális karakter-alakításokra képes társakat toborzott maga mellé (James Garner, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland). Kellő öniróniával és rutinnal megformált "négyesfogatuk" Hollywood legszebb korszakát idézi, gondoljunk csak a western-klasszikus Hét mesterlövészre például. Azonban a világ azóta változott, így azután hőseinknek nem csupán egy falu, hanem egyenesen az Amerikai Egyesült Államok megmentése a céljuk, s a helyszín sem az Új-Mexikói préri, hanem a világűr. Frankék valóban cowboyok az űrben, a vadnyugati film hagyományait képesek a mai korba transzformálni. Igaz, hogy nem puskásemberek, de katonai pilóták lévén, még lehetnének akár azok is.
Clint Eastwood rendezőként nem produkál semmi formabontót, váratlan fordulatot, technikai megoldást. Profi konzervatívizmusa azonban egyáltalán nem hátránya, hanem ez esetben éppen pozitívuma a filmnek, mert igazi, veretes hollywoodi mozit varázsolt elénk, ami a nemes hagyományokhoz mérten is kitűnő szórakozásra ad lehetőséget a közönségnek. Remek a forgatókönyv, a dialógusok szellemesen sziporkáznak (Ken Kaufman és Howard Klauser), az operatőr (Jack N. Green) nem hivalkodó, de abszolút a helyén lévő, nyugodt, s ha kell vibráló képei a látványra éhes nézőket is kielégítik. Végre olyan képeket látni a szélesvásznon világűrről, amilyeneket napjaink űrhajósai is láthatnak, valamint megdöbbentően hitelesek az űrséta, a súlytalanság állapotában végzett munka jelenetei is. Hasonlóan Clint Eastwood korábbi rendezői munkáihoz (Éjfél a Jó, a Rossz kertjében, Nincs bocsánat), ez a film is tökéletes szakmaisággal kivitelezett hollywoodi mestermunka, mentesen minden kísérletező, újító szándéktól, a hagyományos formák megbontásától. Az, ami: színes, szélesvásznú, amerikai sci-fi vígjáték.
