Kubrick remekművét felesleges elemezni vagy magyarázni, inkább újra és újra érdemes rácsodálkozni.
"Ha teljesen megértetted a 2001-et, akkor kudarcot vallottunk. Sokkal több kérdést akartunk felvetni, mint amennyit megválaszoltunk." mondta egyszer Arthur C. Clarke, a film írója, és ez sokat elárul mind Stanley Kubrick remekművéről, amely 47 évvel elkészülte után újra mozikba kerül, és annak utóéletéről. A 2001: Űrodüsszeia ugyanis nem csupán a sci-fi műfajának lett megkerülhetetlen alkotása, de a filmművészet egészének egyik sarokkövévé vált, kötelező, sokszor megnézendő alkotássá mindazok számára, akik a filmmel foglalkoznak vagy foglalkozni szeretnének.
Vár az űr!
1968-at írunk, ekkor jelent meg A majmok bolygója és a Barbarella is, a szuperhatalmak egymással versengve küldik fel rakétáikat az űrbe, de még másfél évvel a Holdra szállás előtt járunk. Mindenkit vonz az űr feltárásra váró világa, de keveseknek van egyáltalán elképzelése arról, mi várja majd az oda érkező embert. Stanley Kubrick és az angol-srí lankai Arthur C. Clarke azonban ekkor már négy éve dolgozott 2001: Űrodüsszeia forgatókönyvén, ami bámulatos jövőképet rajzol meg. Ennek hitelességére, gondolatiságának újszerűségére és elképesztő látványvilágára jó példa, hogy ma is vannak olyanok, akik váltig állítják, hogy a NASA a kamu Holdra szállást Kubrick fel nem használt vágóképeiből hozta össze. Mégis, a film díszbemutatójáról 241 ember jött ki még a vetítés közben – vajon ki számolta meg őket? -, a pénztáraknál kezdetben rosszul teljesített, és rossz nyelvek szerint az MGM csak azért nem vette le a műsorról, mert a mozikból azt jelentették, hogy rengeteg pszichedelikus drogoktól beállt fiatal ül be rá, miután elterjed, hogy az utolsó harmad milyen hatást vált ki az agyból. A 2001 azonban sokkal, de sokkal több egy zseniálisan felvázolt jövőképnél és a tökéletes pszichedelikus élménynél. Hogy miért, azt szinte lehetetlen röviden és pontosan kifejteni – érezni kell, és ez is az élmény része.
Tökéletes hangszerelés
Szokás mondani, hogy a 2001: Űrodüsszeia nem egyszerűen film, hanem műalkotás, és az így leírva kissé blöffnek hangzik, de igaz. Kubrick híres/hírhedt, mindenkit őrületbe kergető perfekcionizmusának köszönhetően a film szinte minden részlete tökéletes, kezdve a gondolatiságtól a gyakorlati megvalósításig. Sokak szerint igazságtalanság, hogy Kubrick első és egyetlen Oscar díját – összesen 13 jelölésből - a film vizuális effektjeiért kapta, de ez rengeteget elmond a rendező munkájáról, és arról, miért számít a film minden apró részlete. Ha jelenetenként vagy akár jelentéssíkonként akarnánk elemezni vagy visszafejteni a filmet, hamar elvesznénk benne, de az emberiség hajnalától a Hold felszínén tett felfedezésen át a Jupiterig tartó, a mesterséges intelligencia kérdését is taglaló történet minden rezdülése, minden képkockája lélegzetelállító, és leginkább egy szimfóniához hasonlítható, már csak azért is, mert összesen majdnem 90 percnyi játékidő telik el párbeszéd nélkül. Nem véletlen, hogy kulcsszerepe van a komolyzenének, Richard Strauss, ifjabb Johann Strauss és Ligeti György szerzeményeinek, a köréjük komponált látványvilág pedig az előemberek szőrzetétől és fogazatától kezdve az űrkompompokon felszolgált ételeken és a stewardessek ruháján át a mindent irányító, rejtélyes fekete monolit külsejéig páratlan részletgazdagságról és ma is előremutató gondolatiságról árulkodik. És akkor még nem beszéltünk az elképesztő munkáról, amivel mindezt sikerült megvalósítani. Kubrick egy zseni volt, ha ezt eddig még nem írtuk volna le...
Egy időtálló darab
Egy majdnem ötven évvel ezelőtt készült film rendszerint sok szempontból elavult, különösen, ha sci-firől van szó. A 2001: Űrodüsszeia újranézése során azonban csupán egyetlen jelenetet éreztem kissé idejétmúltnak, és az sem űrhajón vagy számítógép előtt játszódott. Ez persze annak is köszönhető, hogy Kubrick, noha aligha nevezhetjük sci-fi specialistának, mivel szinte minden műfajban kipróbálta magát, sőt, ritkán alkotott kétszer ugyanabban a zsánerben – lásd Spartacus, A dicsőség ösvényei, Lolita, Dr. Strangelove, Ragyogás, stb. – a modern sci-fi alapköveit rakta le ezzel a filmmel, amelyet azóta rengetegen idéztek vagy használtak fel. Csak néhány nagy név az őt követők közül: George Lucas, Steven Spielberg, Ridley Scott, James Cameron és legutóbb Christopher Nolan.
Kinek ajánljuk?
- Mindenkinek.
Kinek nem?
- Nincs olyan, akinek ne ajánlanánk. Esetleg tapíroknak és szuperszámítógépeknek.
10/10
