Jó időt, forró hangulatot és igazi nyári pezsgést varázsolhatunk nappalinkba ezekkel a klasszikusokkal!
1. Amarcord (1973)
Federico Fellini önéletrajzi ihletésű filmjében kevés a cselekmény, de annál több a hangulat és a stílus: elég ahhoz, hogy egy megkerülhetetlen alapmű legyen, amely a rendező személyes élményeit, emlékfoszlányait egy feledhetetlen, szinte kísértetiesen nosztalgikus narratívába csomagolja.
Már a film címe is árulkodó: Fellini több olasz szót gyúrt egybe vele. Az Amarcord egyszerre jelenti a nosztalgikus ábrándozást, a szeretetet, a keserűséget, valamint a visszaemlékezést. A Riminiben és környékén játszódó filmben a keserűséget – persze az elmúláson kívül – a korabéli fasizmus megerősödése jelképezi. A gyerekkorból kinövünk, az ország diktatúrává válik, a nyarak színes-szagos világa pedig örökre a múlté. Az emlékezetből persze nem lehet törölni azt: az elveszett fiatalságot pedig csak a Fellinihez hasonló zsenik képesek ilyen hitelesen megjeleníteni filmen.
2. Grease (1978)
Harmincasnak kinéző tinédzserek, zselézett hajak, nevetségesen csöpögős jelenetek és a nyolcvanas évek hangzását tökéletesen visszaadó dalok. A Grease minden értelemben túl sok, de ez a bája: összes debilsége és giccses eleme mellett nem nehéz látni, miért lett ez egy generáció meghatározó musicalje.
Az egynyári szerelem koncepciójából talán a filmtörténet egyetlen más alkotása sem csinált ekkora cirkuszt: miután Danny és Sandy a gondtalan, következmények nélkülinek hitt nyaralás-kavarás után rádöbbennek, hogy egy suliba járnak, a nyár szelleme rátelepedik az iskolaévre. Jönnek hát a kívülről fújt dalok, a feledhetetlen koreográfiák, és másfél óra fülledt, forró, intenzív 80-as évekbeli hangulat. Igaz, a film maga nem a 80-as években készült – de ne tegyünk úgy, mintha szellemi értelemben nem oda tartozna.
3. Állj mellém! (1986)
Lehetne bőven válogatni a nyolcvanas években készült ifjúsági filmek közül, amelyek általában a nyári időszakban játszódnak, és egy csapat fiatal különös, hajmeresztő kalandjáról szólnak. Ott van az E.T. vagy épp a Kincsvadászok is, amelyről nemrég írtunk évfordulója kapcsán – most viszont emlékezzünk még meg az Állj mellém! című klasszikusról, amely az egyik legkevésbé félelmetes, de egyik legjobb Stephen King-adaptáció.
Az ekkoriban készült ifjúsági filmek közül talán az Állj mellém! az, amely felnőtt, komolyabb-komorabb témáit is értően szövi bele a gyerekkori kalandozásról szóló történetbe. Ez egy nyersebb, erőszakosabb verziója a nyolcvanas évek nosztalgiavilágának, ám ez nem jelenti azt, hogy nehezen emészthető vagy teljesen búskomor lenne a végeredmény. Plusz: olyan színészek remek fiatalkori alakításait csodálhatjuk meg, mint Corey Feldman, Jerry O’Connell, Kiefer Sutherland vagy a tragikusan fiatalon elhunyt River Phoenix.
4. Dirty Dancing (1987)
Valószínűleg máig számtalan fiatalabb-idősebb nőt lehetne találni, aki számára a tökéletes nyári programot jelentené az, ha Patrick Swayze fiatal énjétől vehetne táncórákat. A filmben ez a hányatott sorsú Babynek (Jennifer Grey) adatik meg, aki menetrendszerűen szerelembe is esik a sármos, feledhetetlen Johnny Castle-lel (Swayze).
Az eredmény egy Grease-hez hasonló zenés-táncos alkotás, amely annak ellenére vált alapfilmmé, hogy a nagy elődhöz hasonlóan csak úgy csöpögött a 80-as évekbeli giccstől. A szállóigék azonban feledhetetlenek, a két főszereplő között kitűnően működik a kémia, a dallamok máig a fejünkben járnak, és néha még a legszőrösebb szívű nézőnek is jóleshet elmerülni a Dirty Dancing rózsaszín álomvilágában.
5. Szemet szemért (1989)
Van, hogy a nagy nyári meleg nem egy romantikus, nosztalgikus filmálmot melenget minden oldalról, hanem valami sokkal keserűbb, gonoszabb dolgot jelképez. Spike Lee meghatározó filmjében a szereplőknek pont hogy agyára megy a nagy hőség. Ez pedig különösen veszélyes a lecsúszott brooklyni negyedben, ahol amúgy is elég sok a feszültség a helyiek között. Ahogy maga az élet, a film is egy tragikomédia, ráadásul az egyik legjobb, ami valaha készült.
A film által bemutatott forró nap során egyre kevésbé látszódik tisztán, mi is a helyes dolog, amit tenni kéne. A kis veszekedésekből félelmetes leszámolások lesznek, a mindennapos nyüzsgésből durva felfordulás. Mookie (Spike Lee), a pizzafutár pedig csak vakargatja a fejét, és aggódik, hogy kibírja-e a nyár végéig családjával ebben a káoszban. Vagy már a nap végéig sem fogja? A Szemet szemért a fülledt hangulatot azzal adja át, hogy nemcsak egyénekről, hanem egy teljes közösségről mesél: mindenkinek megvannak a saját vágyai, tervei, előítéletei, de környezetük formáló hatása elől egyikőjük sem tud elmenekülni.
6. Anyádat is (2001)
Alfonsó Cuarón filmjében szintén az ifjúság utolsó nyarát követhetjük nyomon: a felnőtté válás „hivatalos” határideje előtt pár hónapot, amikor a két testi-lelki jóbarát, Tenoch (Diego Luna) és Julio (Gael García Bernal) váratlan kalandra indulnak egy idősebb nő, Luisa (Maribel Verdú) miatt.
Az Anyádat is! a felszínen egy vidám, fiatalos, erotikus vígjátéknak indul, és a főszereplőkhöz hasonlóan nehéz észrevennünk, hogy igazából egy végtelenül szomorú, az elmúlásról, veszteségről és elhidegülésről szóló tragédiát látunk. De nehéz hibáztatni a szereplőket azért, hogy nem veszik észre: mindjárt véget érnek a régi szép idők. Hiszen ha tisztában lennének ezzel, nem tudnák úgy átélni a film által bemutatott, vad és emlékezetes nyarat. Akkor fáj igazán a veszteség, ha egyáltalán nem készül rá az ember.
7. Vicky Cristina Barcelona (2008)
Szép emberek, szép tájak, szép idő: minden adott a túltengő szexuális feszültséghez a filmben, amelyet sokkal könnyebb lenne újranézni, ha nem az a Woody Allen rendezte volna, akinek saját túltengő szexuális feszültségeiről azóta nem derült volna ki számtalan ijesztő újdonság. Ha el tudtunk ettől vonatkoztatni, könnyen lehet, hogy megtaláljuk az évtized romantikus filmjét a Vicky Cristina Barcelonában.
Rebecca Hall, Scarlett Johansson, Javier Bardem és Penélope Cruz mind remekelnek a rendhagyó szerelmi négyszög bemutatásában. A spanyol tájak és a nyári, valóságból kiszakadós hangulat pedig annyira varázslatossá teszik a filmet, hogy még a néha túltolt drámát is el tudjuk fogadni – sőt, élvezni. Soha ennél eseménydúsabb barcelonai nyaralást!
