Az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik legalább egy irigylésre méltó dologgal, amivel kevés másik ország: a távolsággal.
Lélegzetelállító tájak mindenhol vannak, de úgy utazni napokig, hogy nem állítanak meg határok, nagyobb város vagy másik ember, nos, ilyen ország talán csak egy létezik. És az amerikaiak néha körbenéznek, aztán forgatnak egy roadmovie-t csodálatos természeti képekkel, végtelen utakkal, a szabadság illúziójával. Már csak ezért az élményért érdemes kifizetni az ezrest erre a filmre.
Az Út a vadonba egy 22 éves okos, jómódú virginiai fiú, Chris McCandless két évét meséli el, aki nem teljesíti be szülei álmát, és bár felvennék a Harvard jogi karára, inkább kettévágja hitelkártyáit, személyijét, elégeti pénzét, és útnak indul Alaszkába. Útközben emberekkel talál kozik és megváltoztatja az életüket, ők pedig átalakítják a látásmódját. Egy hippipárral, kempingező őrülttel, dán turistákkal, farmerekkel, egy túl fiatal lánnyal, aki szerelmes lesz belé, és egy öreg bácsival, aki az unokájává fogadná. Dolgozik is néha, megjárja a poklot, és rövid időre boldog lesz. Amíg kóborol, az addig borzalmas házasságban élő, arrogáns, pénzhajhász szülei megváltoznak, őt kezdik keresni, és közben egymást is megtalálják. Ezalatt húga naplójából a múltról tudunk meg részleteket, amelyek árnyalják a remetévé vedlő bátyjának mo ti vációit, és Chris bölcselkedéseit is hallhatjuk.
A történetet nézve nem véletlenül jut eszünkbe Jézus. Chris a nevén és az aszkétákra jellemző fizimiskáján túl naiv, tiszta hitével érdemes a párhuzamra. Mert ez a Tolsztoj, Jack London és Thoreau könyveit bújó kölyök hitt abban, hogy az ember élhet a civilizáción kívül, har móniában a természettel. És bár tapasztalatlansága (és éhsége) miatt hibázott, gyönyörű bukásával együtt is sokunk fölé kerekedett.
Sean Penn biztosra ment, amikor újra rendezésre adta a fejét. Csupa kiváló, sokszorosan díjazott színésszel egy igaz történeten alapuló, bestseller könyvet filmesített meg, a moziban felcsendülő dalok megírásával pedig a Pearl Jam énekeseként híressé lett Eddie Veddert bízta meg - ő a dalokért végül Arany Glóbuszt kapott. A főszereplő kiválasztásánál sem hibázott: az eddig tinivígjátékokban domborító, 23 éves Emile Hirsch tökéletes alakítást nyújt, mellette az ezért a szerepéért Oscar-díjra jelölt Hal Holbrook is felejthetetlen, de kiderül Vince Vaughn-ról is, hogy több van benne, mint gondoltuk.
Izgalmas, a szívet és az agyat megindító, a filmnyelvi eszközökkel okosan bánó, mesterien felvett és vágott, friss, szép alkotás.
