Íme itt van Jancsó mesternek és brigádjának legújabb alkotása, mellyel immár trilógiává növekedett a film-folyam: a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten és az ANYÁD! a szúnyogok után Kapa és Pepe újra a vásznon.
Budapest, Hősök tere, gyomorforgató szobormagasság, távlat, Kapa és Pepe sört rendelnek. A sör meleg. Ilyen a sors. Meg néha amolyan. Beindul a város. Kommandósok jönnek. Van köztük nő is. Iparizene szól. Meg Kispál és a borz. Két srác langyosan kettyint egy lánykát. Szupernejlonos szuperszálló a város felett, gyomorforgató távlat. Sub Bass Monster, a gyulafirátóti koma néptáncosokkal rappel. Kapa és Pepe nyomja a dumát, őket nem lehet kivágni, se kinyírni. Az élet bizonyos fokig feltehetően ismételhető. És ha nem, akkor mi van? Tűzijáték. Gyomorforgató fények odafenn. Valahol Besh O Drom. Pincérfutás a magyar Magyar Kolosszeumban: "isten vagyok, király vagyok, nem megállni, eltaposnak". Vége nincs. Talán Niagara.
Képek, kiragadott történések és dialógok, meg zenék, a javából. Valami valóságtalanul realista katyvasz, amitől felmegy az emberben a pumpa, ha épp nincs nevethetnékje. Hogy unom én már ezt a Kapát meg a Pepét! Oda-vissza unom őket. Már harmadik éve. Jancsó és Grunwalski is unatkozik, és nem átall olyan filmeket készíteni, amit jó esetben egy fiatal, kísérletező filmesnek illene. Hogy jönnek ők ehhez! Szerepcsere. Intenzív hangulatképek, jó zenék, jó csajok, jó pasik. Egy kis Magyarország. Amit látnunk kellene belőle, amit látunk belőle. A szemét költészete: a disszonancia bája. Nézhető, szórakoztató. De ugyan kivel szórakoznak ezek? Fent és lent, magasságok és mélységek: gyomorforgató. Nem hihető, hogy ennyi maradt ebből a koszvadt világból, ami vászonra kívánkozna. És mégis. Megvannak a bosszankodás és a felszabadultság embert-próbáló pillanatai, a korkép álarca mögött. Gesztusok és álmok halmaza ez a film. S, hogy hol van az Arabs Szürke? Gyaníthatóan szójával gazdagított vákuumcsomagolt gazdaságos virsli lett belőle, sírásók eszik, kiknek temetni kell. Egy elmúlt világot, bele a sárba. Öreg írókat. Öreg filmeseket. Akik jól kitalálják, hogy mi az, amit meg akarnak mutatni a világból. Valami buta mesét, ami persze nem igaz. Nem szabad elhinni. Ezek a szenilisek dőlnek csak be mindennek. Legfőképp ennek a szenilis világnak.
Végül egy ajánlás, amit még a Lámpáshoz írt Jancsó: "Mondja kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, hogy milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a mi filmünk egy kicsit hozzásegíti. És nagyon sajnáljuk: többet fog kapni, mint amire számít. Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát."
Meg itt is igaz. Vagy nem.
