Keira Knightley ismét menthetetlenül szerelmes, és tudható, neki nem sűrűn van szerencséje a férfiakkal. Talán ezért is tesz mindjárt két lóra egyszerre.
Írói álság
Lexikonok némelyike ugyan az Amerikában legnépszerűbb huszadik századi brit költőnek nevezi, mégis azt gondolom, semmi szégyellnivaló nincs abban, ha az ember nem fújja kívülről Dylan Thomas alkoholba mártott rímeinek legjavát. A walesi ettől még kétségtelenül jelentős alakja a szigetország irodalmának, jóllehet gyengébb éveiben ő is inkább a bohém író archetípusára oly jellemző kliséivel (az ital és a nők örök körforgása; s e klisékért persze semmilyen filmes nem okolható, ezeket az élet hozta létre) vonta magára kora és környezete figyelmét, mintsem verseivel és háborús tudósításaival. Nem is csoda, hogy A szerelem határai is a legkevésbé az ő története. Sokkal inkább gyerekkori szerelméé, Vera Phillipsé, akit hosszú évek után lát viszont. A lány a második világháború alatt sanzonénekesként csal mosolyt a félelemtől dermedt londoniak arcára, a metróalagútból lett bunkerek mélyén tákolt alvilágot jelentő deszkákon. Az előadásba időnként fals akkordként egy-egy német bomba zaja zavar be, de általában a közönség, soraiban az íróval, jól szórakozik.
Veszedelmes viszonyok
Az újbóli találkozásnak mindenki őszintén megörül, s már melegítenék is fel a régi kapcsolatot, amikor az író úrnak eszébe jut, hogy ő mellesleg nős. A dolgok kezdenek hát kuszálódni, pedig még messze a vége: az alakulóban lévő édesnégyes a Verát rendületlenül ostromló, s ezért kitüntetését egy házassági ajánlatra tett igennel ki is érdemlő ifjú baka, William érkeztével teljesedik ki. Így élik hát életüket ki-ki a maga nejével. Főként.
A szerelem határai szűken vett középpontjában tehát maga Vera áll, kicsit tágabban értelmezve pedig az ő és Thomas felesége, Caitlin közti barátság. A két nő ugyanis életre szóló cimborákká avanzsálnak, és ez csak elsőre tűnik meglepőnek. Nem arról van szó ugyanis, hogy a négyes tagjai valamiféle kommunában élnének így együtt, nagy vonalakban azért el lehet itt különíteni szépen a két párt, de hát ugye Willam megy a háborúba, Thomas ellenben erre alkalmatlan, másra viszont nem, és így tovább.
Skatulya-veszély!
Hogy Keira Knightley nem válla szerepet, teszem azt, zombivadász-, vagy képregény-filmekben, az rendben van, sőt dicséretes, az ember őrizze meg a komolyságát. Hogy mindenek előtt kihasználja, amilye van, tehát istenadta bája és természetes szépsége, s hogy ilyen adottságokkal leginkább a romantikus fronton van keresnivalója, abba sem köthet bele senki. De ilyen kevéssel a Vágy és vezeklés után kijönni egy azt ilyen sok ponton keresztező A szerelem határaival, merész húzás, hiszen aligha kerülheti el az összehasonlítást. Amelyből viszont nem biztos, hogy jól jön ki. Ez persze nem a színésznő hibája, az Ian McEwan-adaptáció különlegesen erős alapanyagot jelentett Joe Wrightnak, ilyet valóban nem lehet leakasztani minden fáról.
Mert amúgy nyilvánvaló, hogy Knightley-t sok rossz szó nem érheti, továbbra is imádni valóan mosolyog, illetve szívszorítóan zokog, mikor melyiket kívánja meg a forgatókönyv. Az ágyjeleneteit illetően meg nem is baj, ha azok kimerülnek a Badalamenti-dallamokra komponált, lábszárat pásztázó elnyújtott maszatolásoknál, ameddig nem szed magára vagy 15-20 kilót, hogy nyaktól lefelé is úgy nézzen ki, mint egy nő. Férfi partnereire vállát már nem nyomja ilyen összetett szerep (vagy csak nem tudtak megfelelni neki), hiszen a naponta önmagát váteszköltővé ivó Thomas a különösen antipatikus Matthew Rhys tolmácsolásában nagyjából egy irányba néz bambán, és Cillian Murphy is hozza a maga tökéjre fejlesztett melankóliáját, ám most megértjük, ha rosszkedvű, mégis csak megjárta a frontot. Ellenben Sienna Millerrel! Őt láttuk korábban az Alfie-ban, Hallström Casanovájában, és ha ezek alapján nem is volt feltétlen egyértelmű, bizony rendkívüli tehetsége van hozzá, hogy egy épp leülni látszó cselekménybe pillanatok alatt életet vigyen. A film - a két hölgynek köszönhetően - istenigazából úgy féltávnál kapcsol nagyobb sebességi fokozatba, addig a személyek és a viszonyok bemutatása viszi el az időt, hogy aztán a második felére felpezsdüljön az élet, folyjon a könny és szakadjon a szív.
Kinek ajánljuk?
- Uraknak, akik "valami szerelmes" filmre vinnék a kiszemelt hölgyet.
- Hölgyeknek, akiket jóleső borzongással tölt el együtt sírni a főhősökkel.
- Mindenkinek, aki szerette a Vágy és vezeklést.
Kinek nem?
- Aki úgy érzi, látott már elég szerelmes-háborús drámát.
- Akiknek nincs türelmük végigülni egy kevéssé izgalmas órát, csak hogy lássanak egy mozgalmas másikat.
- Aki szerint Keria Knightley nem is olyan jó csaj.
7/10
