Talán az volt velem a baj, hogy Deák Krisztina filmjének elején jó ideig nem értettem, ki kicsoda és miért. Merthogy vászonra került Závada Pál sokrétű, szép regénye, a Jadviga párnája. Illetve a belőle készült keresztmetszet. A regény - természetesen - gazdagabb, a film inkább csak a két ember (Jadviga és a nála jóval fiatalabb férje, Ondriska) lelket kínzó, testet gyötrő párharcára koncentrál. De azért említődnek a bonyodalmas családi viszonyok, ki kinek a kije, apa kibe volt szerelmes, kinek ki volt a szeretője, hogyan - eltévedtem. Aztán persze értettem már, hiszen a könyv eligazít, csak kár, hogy saját, filmes jogán ez a mozi nem kínál sok fogódzót az alapraszter áttekintéséhez. Készülve kell beülni rá.
Persze lehet, hogy a filmnek nem ez volt a dolga. Hanem egy keserű viszony félhomályos, soha ki nem magyarázkodó hányódásának érzékeltetése. Ahogy Ondriska (Bodó Viktor) áhítozik feleségére, és ahogy az mindig eltaszítja, s valami mást akar. Ahogy az egyik (a szép Jadviga, Tóth Ildikó) magasabban áll, és a másik saját birtokán is csak parasztnak érezheti magát. Ahogy az asszony más szerelmekbe menekül, s a végén éppoly boldogtalan marad, mint férje, aki mit sem ért az egészből, csak kínlódik, és halálra issza magát. Ezt a keserű sztorit aztán testek egymást tépő ölelkezése színezi - nemcsak a házastársi ágyban, egyebütt is, keresztül-kasul mindenütt. Szóval el vagy látva. Pihentetőnek ott vannak a groteszk-rémes kuriózumok: csoportos vizelés, magánhányás, leszboid áttűnés meg szadojelenet, amikor Mamovka kutyást játszat a bolond cseléddel... Egyébként: marad a vázlat, a zanzásított történet. S az nem tett jót a filmnek. A regényt csak rövidítették, az élethelyzet nem vászonra lett újra kitalálva. Ezért a zavar. Mert bizonyos dolgokat így is el kellett mondani (a szlovák-magyar viszonyt az Alföldön, a háborút és a politikát, a birtokviszonyokat) - ám ebből a háttérből csak célzások maradnak.
Igazságtalan vagyok: talán nincs is ilyesmire szükség. Lehet, hogy a rendezés épp ezt akarta megmutatni, ahogy ebben a falusi miliőben kimondatlanok maradnak a dolgok, hogy aztán egy-egy őrült pillanatban kitörjenek a szenvedélyek (lakodalmi dáridóban, szolid polgári lökdösődésekben vagy a lányok tűzugratásánál).
A film igazi érdekessége természetesen Jadviga: titokzatos, szép, falusi femme fatale. Akkor izgalmas, amikor ez az ambivalencia fel-felcsillan. Mikor Tóth Ildikó épp meg tudja csinálni a lehetetlent: a vágy, a titokzatosság, a nagypolgári pökhendiség és a varázsos báj együttes talányát. Azt, amiért ez a férfi döglődik. És azt, amibe végül maga is beleroppan. Mivel a feladat lehetetlen, nem csoda, hogy ez csak egy-egy pillanatra sikerül, egészében nem jön össze, marad az asszony, aki csalja a férjét. Igaz viszont, hogy ennek a balkézről való jeges szerelemnek már van íze, tragikus bukéja, mintha a kosztüm csak kódolná a jelenbeli (mai) hideg, keresztbe-kasul szövődő erotikus viszonyokat. Csak hát a film egészének nincs íve, svungja, élete.
A panaszok párnakönyvét, a naplót a férfi vezeti, a leírt szöveg és a megjelenített figura nem passzol. Bodó Viktor markáns habitusából túl sok sírással csinál gyenge férfit. Kár. Egyébként Csomós Mari és Djoko Rosic tetszett igazán. Az operatőri munka (Balogh Gábor) lehetett volna igényesebb is, már ami a sztori vizuális, hangulati egységét illeti.
De nem ez a baj. A regényben többszörös áttételen keresztül éri el az olvasót ez a történet: Jadviga is beleír (önleleplező epizódokat) a naplóba, a gyerek - felnőttként - olvassa és kritizálja az egészet. A dráma az áttételek révén hűvös és komplex. Itt direktbe kapod, magyar pornóban, azaz képileg cenzúrázottan. És egyáltalán: miért kell nekem ezen a nőn/férfin ellágyulnom, felháborodnom vagy sorsukon a fejemet törnöm? Jadvigám, szegény, egy szalmaszálat nem tett arrébb életében, ura meg csak tartós frusztrációban zokog. Sorsproblémáikat közhelyekbe csomagoltan látom.
Miközben ezt írom, a rádióban Bródy János pimasz kis dala szól, ahogy ő küldi el kelletlen babáját (Haggyá? má? békibe)...Lehet, hogy ebből a hót komoly moziból valami hasonló kíméletlenség hiányzik?
