Egy lecsúszott alkoholista beleszeret egy apácába Londonban. Egy afganisztáni veterán a kínai maffia bérgyilkosa lesz. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ez a két film ugyanaz? Na pont ez a baj a Kolibri kóddal.
Az egy dolog, hogy Jason Statham karakterszínész, de azért az még az ő esetében is túlzás, hogy legújabb filmjében ismét sofőr, ráadásul elrabolt személyeket szállítását bízzák rá. Ugyan ez az én gondom, de engem már az is bosszant, hogy minden filmjében kopaszodó-rövid-hajú-borostás, pedig ez semmi ahhoz képest, hogy az ütései, akciómozdulatai konkrétan semmit sem változtak A szállító óta. Ebből a szempontból üdítő volt látni most egy romantikus moziban – merthogy a Kolibri kód elsősorban egy szerelemről szól.
A történet azért némiképp félrevezető. Joey Smith (Statham) Afganisztánban szolgált katonaként, egy évvel később azonban már az utcán alszik, és alkoholista. A csöves élet Londonban sem fenékig tejfel, kollégáit és őt állandóan zaklatják, egyik alkalommal viszont Joeynál betelik a pohár, és visszaüt, majd menekülni kezd. Az üldözés során egy rendkívül gazdagon felszerelt és fél évig üresen álló lakásban köt ki. Az ex-katona mindezt isteni jelnek tekinti, és új életet kezd a befoglalt kégliben, de közben sem felejti el az utcán töltött múltját, különösen a lengyel származású Cristina nővért (Agata Buzek), aki apácaként rendkívül sokat tett a főhős életben maradásáért.
Ez a történet nem feltétlenül hangzik rosszul, de van egy nagy hibája: Jason Statham alakítja benne az alkoholizmusból megtérő, apácába szerető fazont. Ez pedig sajnos teljesen hiteltelen, A ravasz, az agy és két füstölgő puskacsővel befutott sztár saját maga ásta meg színészi karrierje sírját azzal, hogy csak és kizárólag ugyanolyan karaktereket vállal el. Egyedül Guy Ritchie tudott kihozni belőle többet, de annak is már több mint tíz éve.
Ilyen értelemben abszolút érthetetlen a Kolibri kód létrejötte (a cím magyar fordítása übermegtévesztő, az eredetijében csak a madár nevét tartalmazó elnevezés a részegség mámorára utal). Úgy tudom elképzelni, hogy ezt a mozit a producerek pároknak szánták, a pasi elvan a csihipuhival, a csaj meg a romantikus szállal. Csakhogy akciójelenet elenyészően kevés van benne, ha viszont van, az meg túl durva. Pedig ha más férfi színészt választottak volna, talán még egy hiteles kortárs londoni dráma is kisülhetett volna belőle.
Merthogy a film egyik legérdekesebb dimenziója a helyszíne. A brit főváros, ahol tényleg mindenfajta nép él (kínai, lengyel, amerikai, orosz, portugál), egy olyan társadalmi üst, amiből bármit kifőzhet a világ. A lecsúszott lehet angol, a felemelkedett pedig lehet bevándorló. Ha így, távolabbról tekintünk rá, akkor még azt is mondhatnánk, hogy nem rossz film a Kolibri kód, csak más rendezőnek kellett volna elkészítenie más színészekkel. Más baj szerintem nincs vele.
Értékelés: 5/10
