Aki Kaurismäki Rio de Janeiróban élő, kevésbé ismert bátyja fekete komédiába csomagolva mutatja meg, hogy a finn frigyek sem különbek más népek középosztálybeli házasságainál.
Bérbarátnő és álbarát
A harmincas éveik derekán járó Juhani (Hannu-Pekka Björkman) és Tuula (Elina Knihtilä) házassága csődbe ment, pedig mindkettejük munkája az, hogy másoknak megmondják, hogyan kéne élni. Juhani a közszolgálatban dolgozó családterapeuta, Tuula pedig sokkal jobban fizetett üzleti tréner. Kezdetben megpróbálják intelligens emberekhez méltóan, civilizáltan rendezni az együttélést addig, míg sikerül eladniuk a közös házat. Amikor azonban Juhani egy diszkóban felcsípett nővel állít haza, és Tuula pikáns tevékenységük közben meglesi őket, felszínre törnek az elfojtott indulatok. Miután pedig ellencsapásként az asszony is beszervez egy jóképű szeretőt, elszabadul a pokol: ordítozás, válogatott sértések egymás fejéhez vagdosása, valamint némi láncfűrészes bútor-szabdalás után Juhani fondorlatos tervet eszel ki: kétes körökben mozgó féltestvére segítségével beszervez egy prostituáltat, Ninát (Anna Easteden), hogy adja ki magát a barátnőjének, hátha így sikerül Tuulát elüldözni a közös otthonból. A terv azonban kisiklik, mivel Ninát egy másik prosti tisztázatlan halála és nagy összegű pénz eltűnése miatt üldözi az alvilág, aminek ráadásul prominens képviselője Tuula rég nem látott anyja.
Észak-fok, titok, idegenség
[img id=281308 instance=1 align=left img]Mika Kaurismäki érdekes témához nyúlt, amikor azt kezdte boncolgatni, hogy milyen lépések vezetnek odáig, hogy valaha egymást szerető és örök hűséget fogadó emberek idegenekként élnek egymás mellett, nem szexelnek, hűtlenkednek, és aljas módon sértegetik a másikat. Erre akár a vígjáték műfaja is alkalmas lehetett volna, végül azonban a rendező túl sok eklektikus összetevőt próbált egybegyúrni. Sok értelme nem volt például annak, hogy Tuula 30 éve nem látott anyját alvilági madámként belekeverjék a koktélba, ahogy Juhani 10 éve nem látott apjának szerepe is kérdéses maradt. Ugyancsak disszonáns a bizarr mellékszereplők – mint Tuula barátnője és Juhani barátja – és az aranyszívű örömlány közhelyes figurájának egy történetben szerepeltetése. Az egymással kamatyoló – különnemű – rendőrpár dramaturgiai jelentősége szintén megkérdőjelezhető, ahogy a végkifejlet indokoltsága is. A viccesnek szánt jelenetek nem feltétlenül humorosak valójában, de annyit mégis elért a rendező, hogy a húsbavágó témát fogyaszthatóvá tette. A tanulság pedig az, hogy a kelésnek ki kell fakadnia a gyógyuláshoz, de jobb nem megvárni, míg a sebek ennyire elfertőződnek.
Kinek ajánljuk?
- Az északi filmek kedvelőinek.
- A fekete komédiák kedvelőinek.
- A happy end kedvelőinek.
Kinek nem?
- Válófélben levőknek.
- Rekeszizomgyilkos kacagásra vágyóknak.
- Hiperrealista társadalomrajzra számítóknak.
6/10
