A Variety kritikusa szerint Nancy Meyers pontosan tud mindent, amit egy nő akarhat: gyönyörű helyszíneket, csodálatos színészeket és előre kitalálható szentimentális love storyt. Téved. De tény, hogy Amerikában ez bejön: a film a nyitó hétvégén 12,8 millió dollárt hozott.
Két országban két nő éppen életének mélypontját éli: az egyik túlzottan szeret, a másik szinte nem tud. Menekülni akarnak a jelenlegi életüktől, szerelmi bánatuktól, ezért interneten lakást cserélnek két hétre. Ez az alapszituáció. És még egy feltétel is van: véletlenül se kelljen férfival találkozni. Persze férfi mindenhol van, és a magányos szingli élet nem sokáig tart, üzeni a film.
A Holidayt Nancy Meyers jegyzi, a love story műfaj egyik nagyja. Legutóbb Mel Gibson-Helen Hunt párossal forgatta a Mi kell a nőnek? című negyvenes marketingesek összemelegedését és a Jack Nicholson-Diane Keaton párossal a Minden végzet nehéz című járókeretes szerelmi történetet. Most negyven alá ment a szereplők korában, és egyszerre kettő filmet is forgatott. Tehát kivételesen nem rablás a drága mozijegy. Egy áráért megnézhetjük a romantikus vígjátékot, amiben Cameron Diaz és Jude Law kergetik egymást szerelembe a Hobbitfalvához hasonlító vidéki Angliában, és egy majdnem drámát, amiben az öngyilkos hajlamú Kate Winslet próbál felejteni és jót találni a Los Angeles-i luxusban. A két sztorit ezért sikerül 138 percen keresztül mesélni. És épp ez a film egyik hátránya.
A Closer drámai szerelmi sokszögét és az Igazából szerelem romantikus-humoros oldalát követhejtük tehát sorban egymás után. Az egyik szálon Kate Winslet igazi színésznőként próbál megbirkózni a többnyire drámai szerepével, a másikon Cameron Diaz bohóckodása dominál. Látszik, hogy a rendezőnő csak a Titanicot látta Winslettől, és az is látszik, hogy Camerontól csak a vicces balek szingli skatulyáját várja el. De az utóbbi működik: míg Winslet tehetsége és drámaisága fölösleges nyűgje a filmnek, Cameron baromira jó benne. A drámai színésznő és a kerek vigyorú exmodell párviadala pedig azt eredményezi, hogy az utóbbi története sokkal jobban leköti a nézőt.
Mert egy romantikus vígjátéktól nem édesbús reáliákat várunk, hanem maximum humoros érzelgősséget, ami elhiteti, hogy ez velünk is megeshet. Mert akármit mondanak, ha egy jó akciófilm után elhisszük magunkról, hogy egyedül lenyomhatjuk Vietnámot vagy Irakot, akkor egy könnyed szerelmes sztori után minden magányos szerelmi fantáziálás valóra válhat.
A rendező is így gondolhatta, és hanyagolta a Winslet-Jack Black vonalat, akik a mindennapi embereket jelenítik meg, se nem viccesek, se nem színesek, de mindenképp unalmasabbak a másik történetszálnál, ahol Cameron előzeteseket készít, és néha úgy látja az életet, mint egy trailert. A Pop, csajok satöbbivel befutott humorista kis hangsúlyt kap, de legalább nem vágja haza a filmet szokásos vicces éneklésével és mimikájával. Ráadásul messze nem olyan sármos, mint Jude Law.
Párok szétválasztására kiválóan alkalmas a Holiday, mint azt a körülöttünk ülők is bizonyították. Nagy vitát eredményezett például, hogy tényleg jó nő-e Cameron Diaz. A mögöttem ülő pár pedig egy ideig hangosan szurkolt és adott tanácsokat a szereplőknek ("Vedd észre, hogy át akar verni!"), majd összevesztek Diaz mondatán: "a nők megjegyzik, ha a szexpartnerük elégedetlen velük". Ez hülyeség, mondta a srác. Vesztére. A karácsonyfa alól kibújó magányosok viszont biztos erőt merítenek egy olyan történetből, ahol mindenre megoldást jelenthet egy lakáscsere.
