Csányi Sándor a legnagyobb mázlista. Nem elég, hogy boldogan él a tündéri Tompos Kátyával, még keres is helyette száz másikat, köztük Osvárt Andreát. És ő sem elég jó neki. Orosz Dénes első filmje, a visszafogott, romantikus Poligamy karácsonyra hoz érzelmeket. Mikor máskor mutassák meg nekünk, hogy hülyék vagyunk, mert nem vesszük észre, hogy az igazi ott van a közelünkben.
Kétfajta romantikus film van a nagy romantikusfilm-határozó szerint. Az egyikre a tökéletes példa az Igazából szerelem, amin minden jóravaló ember sírt és nevetett felváltva. A másik a bénább magyarra adaptálás (Kilenc és fél randi, SOS szerelem). Minőségben a kettő között a Csak szex és más semmi áll. Eddig egyedül volt. A magyar példákat Csányi Sándor köti össze, a kolorlokálból építkező amorozó, aki mosolyának fesztávjában összefogja a műfajt.
Az elsőfilmes Orosz Dénes sem a főszereplővel újított, hanem egy ügyes alapötlettel. András sokkot kap az elköteleződéstől. Éppen csak beköltöztek közös lakásukba Lillával (Tompos Kátya), máris jön a gyerek. Lilla gyerekszobát akar, András nyugalmat, neki elég baja van a sorozatírással, mert forgatókönyvíró. Csányi és Tompos Kátya rögtön a főcímben szeretni való párként jelenik meg, majd Tompos az első 10 perc után eltűnik, hogy helyét mindenféle Lillák vegyék át. András saját Lillájában ezernyi más Lillát lát, és el is érkeztünk a vígjátéki részhez.
A romantikus főhős keresi az igaz szerelmet, de nem egy, hanem sok nőben. Miközben a sok nő az mégis csak egy (ti. Lilla), leginkább az, aki nincs. A magunkban lévő Lilla-képet kell megtalálni saját boldogságunkhoz, írhatnánk le szépen a fő gondolatot, ha közben nem lenne az Andrást játszó Csányinak olyan jó a sok gyönyörű nő között. Szőkével, barnával, magassal, alacsonnyal, széppel, telttel, távol-keletivel is összehozza a félelem és a menekülés. Meg a vágy. A közös nevező a nevük, és az, hogy mindegyik a közös életüket éli. Ezért különösen gyanúsak.
Rengeteg csodás nővel ismerkedik meg Csányi, és hálás humorforrás, hogy mindegyikhez idegenként közelít, a nők pedig ötéves kapcsolatuk minden boldogságával és terhével. A férfi baja végtelenségében véges, mindig más nőt akar, miközben mindig csak azt az egyet, akit már úgyis elveszített. De András nem lusta megkeresni, ő átviszi a szerelmet a túlpartra, ha kétkedve is. Ebben kiváló játszótársa egyik kedvenc katonás színészem, Mészáros Béla, aki konkrétan a Shrek szamarát is lejátssza jófejségben. A felbukkanó papírlányok egyébként semmilyenek, de Tenki Réka és Bánfalvy Eszter kiugrik közülük, mert nekik több vászonpercet adott a rendező. Kicsit félelmetes még Péterfy Bori, aki pszichológusnőként leginkább Sharon Stone-t másolt, illetve A pankrátor sztriptíztáncosnőjét, Marisa Tomeit.
Csányi Sándor mázlista, nemcsak a rengeteg szép Lilla, hanem Orosz Dénes miatt is, aki végre csavart egyet a színész szokásos arcán, hogy visszafogott, naiv hőst faragjon belőle erős munkával. Mintha Hugh Grant a maszkabálon Robert De Nirónak öltözött volna. Ráadásul a romantikus vígjáték az igazi környezete, ez az elmélázó, naiv változat főleg. A főhősnek látszólag nincs kimondott célja, de ennél több talán nem is kell, hogy megtalálja a szerelmét és a saját boldogságát. Elvagyunk egy ilyen projekttel életünkben jó néhányan évekig.
A forgatókönyvíróként végzett, Woody Allen-követő Orosz Dénes a Melletted c. kisfilmmel bizonyította, képes érzelmeket szórakoztatóan és drámaian elővezetni. Abban Mészáros Béla és Tompos Kátya voltak felejthetetlenek. Tavasszal jön Dyga Zsombor sokkoló szerelmes kamaradarabja, a Köntörfalak, szintén Kátyával.
Első nagyjátékfilmnek nem kell több, másodiknak se kéne. Persze lehetne vitatkozni azon, hogy miért ilyen zenéket választott (Csinálj sok-sok gyermeket, Kaukázus, Például te, te, te), hogy egyes jelenetek túl hosszúak (a tánc) vagy feleslegesek (a liliomfis utalás vicces, de öncélú), hogy néha talán leül a mozi, mert a filmben nincs igazi dráma, és így nincs katarzis se, mert főhősünk hol jobb, hol rosszabb. De innentől spoilerezés lenne minden.
Cserébe felsorolhatom a forgatókönyv bátorságát, a dialógusok ötletességét, Madách beépítését, vagy azt, hogy a film giccsveszélyes jelenetét milyen frappánsan forgatja át a Barátok közt stílusába. A szerelem olyan, mint a filmezés: idegesítő, szívfacsaró és fullasztó rabiga. Megannyi kötöttség közt kell megtalálnia az embernek a saját szabadságát, és ez Orosz Dénesnek sikerült. 8/10
