Hát ez telitalálat. Korunk emblémája lehetne: mindenki kommunikál. De ez nem elég, Bond közben telekommunikál: mert a hír, az információ, a füles mozgatja a globális játékot. Bondot is, aki a handyn kívül interneten, GPS-en, meg egyéb csodaketyeréken át tartja kezében az ügyeket, őt meg ugyanezzel a hálóval főnökei. Szőke partnere viszont még a régi világból maradt itt, ő nem globális, csak egy délelőttöt betöltő, amiből mi persze csak egy villanásnyit láthatunk. Ugyanis az angol flotta nem bír az ellenséggel - rohanni kell. Támad a Média.
Mert Roger Spottiswoode, a rendező, elhatározta, hogy a Nagy Témába csomagolja a 007-es filmek kifújni készülő típusát: A holnap markában című mozijában azzal bíbelődik, mi lenne akkor, ha egy médiamogul (világot behálózó tévétársaság, szatellitek, rádióállomások, újságok milliárdos tulaja) becsavarodna, és Nr. 1 akarna lenni a világpókerben? Ahol egyébként már csak üzletelnek a fegyverekkel, és ahol oroszok, kínaiak, japánok együtt fenik a számítógépek klaviatúráit a közös ellenség ellen. Mert mindennek a skriblerek az okai.
Az embernek ilyenkor mindenféle nevek jutnak eszébe az igazi médiapiacról, amiket persze nem fogok ide írni. Annyit azért elárulhatok, hogy a távirányítós csoda-BMW, a lángtenger, saigoni motorozás őrületében, ágy és ágyú között azért a valóság is belelógatja lábát ebbe a történetbe. Igaz, nem kell komolyan venni, de nem árt, ha tudod, hogy az "agymosók" azért dolgoznak.
Hát, már ez is van: népszerű akciófilm, mint valami médiatanszéki előadó, azt bogozza, hogy a tévéhírcsatornák mivel és hogyan manipulálják a jónépet. Persze, beidézik Hearst, az első sajtócézár híres mondását, miszerint olyat szólt volna a PRESS-nek, hogy "ti hozzátok a fotókat, én szállítom a háborút". Ha mondta, maga sem hitte volna, mekkorát jósolt: lásd az Öböl-háború videojátékát, majd a korrekciók tömegét, hogy tudniillik minden másképp volt, nem ott és nem úgy és nem is annyira.
Persze eltúlzom a dolgot, mindez csak hab a tortán. Te csak figyeld ezt a Pierce Brosnant, egész jól csinálja, bár nehéz napjai vannak. Még jó, hogy kikap magának egy kis kínai csajt (a karatézó Michelle Yeoht): ketten együtt is alig bírják a melót a tengeralattjárón, a hajón, Hamburgban, Mexikóban - szóval a globálisban.
A médiacár ugyanis azt játssza, hogy elsüllyeszt egy angol hajót a kínaiak nevében, majd tévéiben bosszúra hergeli az angolokat a kínaiak ellen. A közben lopakodó hajóján (!) már Peking ellen hegyezi lopott atomrakétáit. Az angol hajó süllyedését persze fotózzák, és máris megvan a Nagy Hír, tévében, képeslapokban, standokon - a virtuális valóságban. Innen csak karnyújtásnyira van már az igazi tűzijáték, a meleg háború. Hát ezt a manust kell hidegre szerelni.
Nem sorolom. Brosnant egy hadsereg sem tudja megállítani (helikopter be az ablakon, feladat megoldva, a médiacár nem fog több frekvenciát vásárolni). A 007-est ugyan hazarendelnék (átvenni a György-keresztet), de ő, szokásához híven, ezúttal is inkább a lánnyal "kommunikál", a nyílt tengeren és maroktelefon nélkül. A kínai lánnyal, aki megmentette az életét, meg a világot az atomhaláltól.
S hogy milyen a film? A főcím előtt van vagy tíz perc - James Bond névjegye - lemos egy kazahsztáni, terrorista fegyverpiacot, amire a Navy sem lenne képes. Ez szuper. Aztán, hát nem is tudom, ismered... Viszont az alkotók közben kipróbálták a keresztfinanszírozást is: Ericsson-telefon, BMW motor, Smirnoff vodka diszkréten reklámozódik - a forgatás máris csak a felébe kerül. Hát nem aranyos?
