A fűszerkatona című mesekönyvében Finy Petra a világmindenség sokszínű kultúráiból szemezget, és emberemlékezet óta megfejtetlen titkokat fed fel.
[img id=564536 instance=1 align=left img]Olyan, mintha nem is ő írta volna a kötet meséit, hanem messzi földeket járt volna be csak azért, hogy lejegyezze, összegyűjtse és rendszerezze az ősök által bölcs egyszerűséggel elmondottakat.
Történetei – melyeket most is a természet és az ember együttélésének törvényszerűségei ihlettek – a bennünket körülvevő világ eszenciáját őrzik meg. A mesék rendkívül lényegre törőek, Finy Petra csak a legszükségesebbeket vetette papírra. A legtöbb mese terjedelme alig éri el az egy oldalt, jó néhány éppen csak fél oldalnyi. Istenek, varázslók, tündérek, állatok és emberek teremtéstörténeteinek varázslatos gyűjteménye nemcsak gyerekeknek ajánlható, elbűvölheti majd akár az aggokat is.
Hét földrész szerint csoportosította Finy Petra a kötet harminchat meséjét. Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália és Antarktisz természeti kincseinek, őshonos élővilágának eredetéről kapunk magyarázatot. Természetesen a fantasztikum keveredik a valósággal, de oly kézenfekvő, letisztult elbeszélések, hogy fel sem merül, alakulhatott volna másképp is a világ, mint ahogyan itt elregélik.
Európát bejárva megtudhatjuk, miért fodrozódik ezüstös pikkelyekkel a víz felszíne, miért hullámzik sziszegve, ha a szél söpör végig rajta. Mi történik, ha a piszkos barnamedve elől még az árnyéka is elmenekül, vagy miért nem sétál többé az öreg teknős az illatos ciprusi rozmaringmezőn. Mi lesz a kislánnyal, akit túl hosszan csókoltak a csillagok, és hogyan jár a szegény asszony, aki az utolsó falatját az éhező macskának adja.
Ázsia mágikus vidék, nagy bölcsességek bölcsőhelye. Csak itt érthető igazán, hogy a király miért nem hajlandó inni az örök élet vízéből, holott egész életében az örök fiatalság kútját kereste. E földtekén a fiatal lány szépségét egy fűszerekből életre keltett vitéz óvja meg a maharadzsa basáskodásától. A régi időkben még azt is tudták, hogy a trónra csak az igazán méltó, aki ismeri a rizsszellem titkát. Az igaz szerelemre pedig egy egyszerű kertész tanít meg minket.
Afrikában él a virágokat éneklő asszony és az esővadász, aki a legnagyobb szárazságban is képes könnyekre fakasztani a magasban úszó felhőket. A citromtündér szerény kérését régen elfeledték, és így már csak Finy Petra tudja, hogy a citrom valaha frissítően édes gyümölcs volt.
A rénszarvas agancsa vajon miért olyan, mintha egy kiterjesztett szárnyú, barna angyal ülne a fején? Egy lány mesélt a tengerek vad halainak valamiről, erre azok egy időre békén hagyták a vizek állatait – de miért? Észak-Amerika egyedülálló élőlényei közös nyelvet beszélnek. Ezért fogadják be az eszkimó gyerekek a rikítóan fehér szárnyú lundát, és a fókaasszonynak sem kell félnie, ha ádáz ellensége iránt lobban szerelemre.
Dél-Amerika fülledt esőerdeiben a piac nyomorult sorsú macskája a nagy jaguáristen erejére és szépségére vágyik. A barlangi varázsló eltékozolt főzeteiből gyógyforrások sarjadnak, az ördög ezt utánozná, de tudatlanságában fehérre sikálja kormos ábrázatát. Az őserdők országában az emberek a folyók szerelmes összeölelkezésénél építik városaikat, és ugyancsak a szerelem miatt húzták a szakadék fölé az indiánok az első függőhidat.
Az ausztrál kontinensről szóló meséiben Finy Petra elmondja, hogyan színezte be a paradicsommadár a hamutól szürkéllő tájat. Ott a kenguru a Holdra akar ugrani, a koala csak az eukaliptuszfa levelét eszi – és mindezek okát mi is megtudjuk. De elárulja azt is, a strucc miért nem vigyázott a tollaira. A lakatlan (csak tudósok által látogatott) Antarktisz születésének szép történetével is gazdagabbak leszünk, és megsúgják a titkot, hogy a vízi tündérek miért ápolnak jó barátságot a bálnával.
A fűszerkatona négykezes mű, benne együtt alkot teljességet irodalom és illusztráció. Mindkettő külön is értékes, mégsem konkurálnak egymással. Finy Petra szövegeihez Szegedi Katalin készítette a díszleteket. A szakavatott meseolvasók már jól ismerik a nevét. A reneszánsz és a preraffaelita festészet hatását idéző, az akvarell és az akril mellett a montázs vagy a kollázs technikákat is alkalmazó munkái összetéveszthetetlenek. Illusztrálta többek között G. Szász Ilona A Mindentvarró Tű-jét, Frank L. Baumtól az Óz, a csodák csodájá-t, Wilhelm Hauff A kis Mukk történetét, a Lovász Andrea által szerkesztett Elfelejtett lények boltjá-t. Dolgozott már Boldizsár Ildikóval is (Királylány születik, Királyfi születik), és több könyve szövegét (Álomcirkusz, Lenka, Palkó) maga is írta.
Az illusztrációkhoz Szegedi Katalin olyan alapanyagokat kutatott fel, amelyet már régen „megevett a természet”. Így kapott szerepet egy tűzben megpörkölődött ablakkeret, egy kerek asztalka elnyűtt lapja. Gazdag textúrájú, finom részletekkel ábrázolt képei feltáratlan dimenziókba invitálnak. Világok határvidékein élő, varázslatos lényei, csodái nem fékezik meg a képzeletet, hanem továbbtaszigálják, hogy álmodjunk csak bátran újra minden ismert és ismeretlen létezőt. Szöveg és kép kölcsönhatásából így az egyszerű esti mesék helyett mítoszok születnek.
A nyomtatott könyv és az e-book fölötti eldönthetetlen vitában gyakran merül fel a kérdés: ragaszkodjunk-e továbbra is a papír illatához, az egyedi formájú személyes használati tárgyhoz – vagy fontosabb, hogy digitalizált formában akár egy egész könyvtárat is magunkkal cipelhessünk. Ha az előbbi mellett kellene érvelnem, A fűszerkatona című könyvvel próbálnám megnyerni a disputát. Ha a hallgatóság kezébe adnám e – zsebre ugyan nem vágható – kemény fedelű könyvet, kifogástalan megjelenésével mindenkit levenne a lábáról.
