Ha mást nem is, a zseniális pingvinek emlékét máig mindenki őrzi magában, aki csak látta a Madagaszkár első részét. Olyanok ők, mint a Jégkorszak Motkánya. Garantálják a jó poénokat még egy laposabb film esetében is.
Afrika
Bár a film címe továbbra is Madagaszkár (ezen ugye nehéz változtatni), az említett országban csupán a film első öt percében járunk, amikor hőseink egy pingvinek által összetákolt repülőronccsal hagyják el a vidéket, hogy visszatérjenek a New York-i állatkertbe. Egy ilyen állapotú géppel azonban nem jutnak sokáig, hanem egy kényszerleszállás következtében Afrikában kötnek ki, ahol a pingvinek és Julien király kivételével mind otthon érezhetik magukat, különösen Alex, aki ráakad rég elveszett szüleire. Az emberek ezúttal egy csapatnyi szafarizó turista képében jelennek meg, akik elveszve a dzsungelben egy nyugdíjas néni vezetésével gyorsan saját kis kolóniát alapítanak. Értjük a kritikát arról, hogy az ember mindig kihasználja a saját érdekében a természetet és soha nem figyel a következményekre, de ez itt talán túl direkt és maximum a tíz éve alatti nézőket gondolkodtatja el, bár kételkednék benne, hogy ők már fogékonyak lennének a természetvédelem témájára.
Felnőtteknek is?
A Madagaszkár második része is követi azt a rajzfilmes divatot, hogy a történet és a mondanivaló elsősorban a gyerekközönséghez szól, néhány utalás és pár mellékszereplő azonban szállítja a felnőtteknek szóló kulturális, sőt akár politikai vonalú poénokat. Alex, az oroszlán története a család fontosságáról regél, Marty, a zebra sztorijából a 'légy önmagad!' nevű szokásos tanulságot vonhatjuk le, Gloria, a víziló az igaz szerelem fontosságát fedi fel, míg Melman, a zsiráf pedig a bátorságáról tesz tanubizonyságot, valamint arról, hogy soha nem szabad feladni. Ez így együtt már annyi mondanivaló, hogy a szülők egy egész évnyi meseolvasást megspórolhatnak vele, de talán a kevesebb jelen esetben több lett volna, mivel így enyhén megüli a néző gyomrát.
Summa
Látványban a második epizód semmivel sem múlja felül az elsőt, de azt már megszokhattuk, hogy a DreamWorks ilyen téren meg sem próbál vetélkedni a Pixarral, de az esetek többségében még önmagával sem. A négy pingvint egy picit többet láthatjuk, mint legutóbb, ami jót tesz a rekeszizmaink bemozdulásának, és a városi öregasszony is szolgáltat pár ürügyet a nevetésre, de összességében ez a mozi ugyanolyan középszerű, mint az első volt.
Kinek ajánljuk?
- Szülőknek, akik le akarják foglalni a kölyköket, amíg ők a plázában vásárolnak.
- A pingvinek lelkes rajongótáborának.
Kinek nem?
- Akik nem szeretik, ha beszélő állatok mai nagyvárosi szlengben nyomatják nekik a vakert.
- Akik az első részben még a pingvineket sem kedvelték.
6/10
