Ha befogom a fülem, sokkal jobb. Nyulitól, az unokámtól tanultam. A mozirémség ma már nem vizuális, hanem audiojelenség - a hátborzongató hangeffekt előre jelzi, ha jön a kés vagy egy zombi -, ha csak nézed és nem hallod, könnyebb túlélni. Általában. Mert ez a módszer itt nem egészen vált be, a Hatodik érzék komoly thriller, nemcsak citerázni, hanem gondolkozni is kell - a trükk azért mégis átsegített a legnehezebb pillanatokon. (Rendező: M. Night Shyamalan.) Egy kisgyerek látja a holtakat, akik szenvednek - és persze egy idő után te is látod (hallod) őket, annyira, hogy a frász kitör, amikor például a lépcsőházban lógnak az akasztottak. És persze a gyerek szenved az iskolában, mert nem olyan, mint a többi, kinézik az osztályból, anyukája sem tud vele mit kezdeni, barátai nincsenek, rémes sebek lesznek rajta - szóval, kell egy pszichológus. És máris itt van Bruce Willis, ezúttal értelmiségiként és nem akcióhősként. Mint mondja, megunta és igaza volt - most például szuper, miatta ültem be erre a mozira. Aztán persze nemcsak téged fog kikészíteni a film, hanem őt - Bruce Willist is -, mert ez a film azért nagyon ki van találva. Új típusú pszichothriller.
A gyerek nyolcéves, és a legnagyobb gond - meg a hideglelés forrása -, hogy zárkózott: a film feléig senki se tudja, mi baja van. Aztán szép lassan megnyílik, előbb Willisnek, aztán az anyjával is rendbe jön a viszonya, a vége persze hepiend. Mert szépen elrendezi a dolgokat: a halottak azt akarják, hogy segítsenek rajtuk, ezért jönnek vissza - így van ez a középkor óta, minden mesében - a kissrác Willis tanácsára segít nekik, azok meg hálásak és többé nem kísértenek. De azért furcsa ez is. Az egyik halott gyerek például egy dobozt küld apukájának, a postás a mi gyerekünk (Cole: Haley Joel Osment nagyszerűen csinálja), a dobozban egy videotekercs van. És mit gondolsz, mit látni a szalagon? Anyut látni rajta, amint éppen mérgezi a saját lányát, a csomagküldő gyereket, aki volt olyan agyafúrt, hogy egy rejtett kamerával rögzítette a jelenetet.
Na most, itt kezdődik a néző IQ-tesztje: hogyan tud egy halott - ami szellem vagy mi - reális tárgyat tologatni az ágy alatt, mint amilyen a doboz meg a tekercs? Mindegy, ezért pszichothriller ez a film, de azért itt nagyon észnél kell lenni, ettől emelkedik ki ez a mozi ebből a már-már elfelejtett műfajból. (Igaz, most itt a párja is, az Ideglelés - de ez a halottlátós azért elmélyültebb, profi munka. Plusz: kasszasiker.)
Azt viszont már nem mesélem el, hogy van itt még egy-két csavar, amire majd csak a mozi után fogsz rájönni. Például ezt a pszichológust mindjárt a film elején keresztüllövi egy volt betege. Lyuk megvan, vér nincs, feleség gyógyít, később viszont elhidegülnek. Miért? Willis túl sok energiát fektet a halottlátó gyerek gyógyításába? Hát, csak gondolkozz rajta. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a film szerint a terápia csak helyreállítja azt, amit a természet amúgy is akarna - a betegre nem kell rátukmálni valami kúrát, hanem figyelni kell. És Willis nagyon jól tud figyelni, engem csak az zavart egy kicsit, hogy kinőtt a haja, eltűnt az a bájos kis kopaszsága ott a homlok felett, és valahogy visszafiatalodott, ami lehet, hogy a lélekgyógyász-szakmához kellett a rendező szerint, viszont a diszkréten megmagasított homlok eddig Bruce Willis logója volt. Egyébként a film messze túllép a thriller műfaji keretein: ez a fura nevű rendező teremtett valamit, aminek még nincs neve, de aminek folytatása szerintem tarolni fog Hollywood egyes ligájában.
Így aztán legfeljebb az a bajom, hogy a mozi végére teljesen átizzadtam az ingem, mert nehezen viselem, mikor kis krapekokat kínoznak a vásznon. Meg aztán ilyen pszichotréningen is rég vettem részt. Mégis öltük egymást a pénztárnál, ahol már ötszáz forint egy beugró. Ja, kérem, olyan jól megy nekünk, hogy a Nagy Félelemért boldogan fizetünk. Majdnem akármennyit.
