2014 eddigi legsikeresebb amerikai vígjátéka néhány hónap késéssel Magyarországra is megérkezett. Az Egyesült Államok legújabb felfedezettje, a stand-up komikusként befutott Kevin Hart így hazánkban is bemutatkozik a buddy-moviek hagyományait követő filmben, sajnos azonban a Pofázunk és végünk egyszerűen annyira amerikai, hogy a kiváló szinkron ellenére sem tudjuk teljes egészében élvezni az akcióvígjátékot.
„Én nem bolond vagyok” – hatásszünet – „hanem őrült” – hangzik az Ice Cube által alakított főszereplő szájából az idézett mondat, és a legtöbb jó ízlésű néző valószínűleg fogja a fejét, hogy mégis mi ez. Biztos vagyok benne, hogy eredeti nyelven ez nem egy erőltetett beszólás volt, hanem tényleg hitelesen mutatja a karakter tökösségét – sajnos erre a magyar mozikban nem nagyon van esély.
A forgalmazó részéről teljesen érthető volt a szinkronizálás melletti döntés, hiszen a Pofázunk és végünk célközönsége valószínűleg jóval kisebb lelkesedéssel váltott volna jegyet, ha végig olvasnia kell. Sajnos az akcióvígjátékban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a szövegezésen alapuló humorra, mint az akcióra, ráadásul az egész film tele van amerikai popkulturális utalásokkal, így a szinkronizálással még többet veszítünk.
Valójában az akciójelenetek és a maga a történet is mintegy mellékesen van jelen a moziban. Ben Barber (Kevin Hart) be akarja bizonyítani barátnőjének, Angelának (Tika Sumpter), hogy belőle egyszer még igazi nyomozó lesz, úgyhogy elkíséri egy napra a lány detektív bátyját, ezzel egyszersmind bevágódva a rendőrségnél, és megszerezve a testvér áldását a családalapításra. Közben azért leszámolnak a – mostanában az amerikai filmekben rendre a főellenség származási helyét adó – szerb maffiával is.
Szerencsére nem veszi komolyan magát a mozi, de ezt nem is nagyon várhattuk, hiszen a főszerepet a hazánkban (még) nem túl ismert Kevin Hart stand-up komikusra osztották, aki személyiségével és humorával uralja az egész filmet. A színész pályafutása leginkább a szintén Philadelphiából származó Eddie Murphy-vel mutat párhuzamosságot, aki szintén egy buddy-movie-val, a 48 órával robbant be komikus pályája után a szélesvászonra. Hart az utóbbi egy évben sikert sikerre halmozott az Egyesült Államokban, biztos vagyok benne, a jövőben még sokat hallunk róla (például már készül a Pofázunk és végünk folytatása).
A stand-up humor sajátossága végigkíséri az egész akcióvígjátékot: rengeteg az önirónia, Ben Barber kvázi végig magát oltja a film alatt, alacsony méretére (Kevin Hart 163 cm magas) ő maga teszi a legtöbb utalást. Működik, a srác karaktere az egyik legszimpatikusabb, ülnek a szalonrasszista poénjai is („ti fehérek vagytok, úgysem verekedtek!”), viszont mindez tényleg eredeti nyelven lenne igazán élvezetes. Már csak azért is, mert a globalizáció hatására rengeteg angol jövevényszó van a magyar nyelvben is, amelyeket erőltetetten lefordítottak. A torzulást fokozza Ben Barber videójátékos identitása, és az ehhez kapcsolódó nyelvezet: az assface23 becenév egyszerűen nem ugyanaz, mint a seggarc23.
Azért meg kell említeni a nyelvtől független pozitívumokat is. Az alkotók kerülik a testnedves poénokat, a szövegek egy része pedig még magyarul is szórakoztató és idézhető („Az a baj a gondolkodással, hogy nem értesz hozzá”). Ice Cube figurája viszont szerintem kissé erőltetett, és sajnos rontja a filmélményt a történet bosszantó kiszámíthatósága is.
