A történet a világ peremén, egy magyar kisvárosban játszódik, ahol az utóbbi vészjósló időkben furcsa dolgok történnek. Amellett, hogy egyre többet szünetel az áramszolgáltatás és a szemétszállítás, s nőnek a szeméthegyek az út szélén, szaporodnak a patkányok, néha kidől egy víztorony vagy egy óriási fa gyökerestül, s omladoznak a házak, nos emellett a főtéren letáborozik egy magát cirkusznak nevező óriási teherautó, melynek mindennap kinyitják sötét rakterét, s az oda jegyet váltó látogató megtekintheti "A világ legnagyobb óriásbálnáját" vagyis annak oszló tetemét. Ezen kívül a cirkuszosok időnként előhozakodnak "a természet egyéb titkos szenzációjival" is, vagyis kihozzák a közönség elé a "herceget", aki egy apró termetű gnóm, s hitleri és bosszúálló mennykő-isteni ambíciókkal hirdeti a világ elpusztításának időszerűségét. Beszédeivel az anarchia katonáivá képzi ki a környező falvakból, tanyákról odasereglett egyre növekvő néma tömeget...
Az észrevétlenül s permanensen zajló világvége története ez is, miként Krasznahorkai többi regénye (lsd. például utolsó megjelent könyvét, a Háború és háborút), s Tarr Béla legutóbbi filmjei, a Kárhozat vagy a Sátántangó (melyet szintén Krasznahorkai regényből készítettek, s szintén közösen). A középkori ember képzelete foglalkozott ilyen erősen a végítélet gondolatával, csak ő még hitte, hogy van Isten. Krasznahorkai és Tarr történeteiben azonban az Isten nélküli világvége érzés állandósul, melyekben már nincs különbség rend és anarchia között, hiszen mindkettő a káosz felé gravitál. Werckmeister harmóniák a halott Istenre, az emberi rend és tudat által agyonkínzott, elpusztított szentségre való utolsó pillantás.
A Sátántangó megtekintése - nevezzük munkának, szórakozásnak vagy pihenésnek - (szünetekkel együtt) kemény 8 órás odaadást igényel nézőitől, mert, hogy köztudottan ilyen hosszúra sikerült. Ehhez képest e mostani film két és fél órája rövidnek tűnik. Hosszúságukból adódó különbség köztük, hogy a Werckmeister harmóniák tovább viszi ugyan a korábbi Tarr filmek képi világát, a lassú tempót, a hosszú, meditatív snitteket, a tér mélység végtelenbe tágítását, de a szöveg feltűnően sűrűbbé válik, s itt a Sátántangó narrátorának szerepét monológok veszik át. Nyilvánvalóan jóval több mindent kellett kihagyni a regényből, mint a korábbi filmben, bizonyos szereplők, történetszálak eltűntek, vagy csak röviden összefoglalva vannak jelen (például a regény bevezetőjét alkotó rész, mely a város "rendkívüli állapot"-át írja le), s a karakterek némileg átkomponálódtak. Az eseményeket időrendben, Valuska szemszögéből látjuk. A regénybeli Eszterné katonás, pécsi ildikósan vehemens személyisége - aki látszólag a történések háttérbeli mozgatója - változik át leginkább. Köszönhető ez talán a szerepet alakító Hanna Schygulla karakterformálásának is. A filmbéli Eszternét többnyire Tünde néninek hívják, s tekintete inkább tündéri, démoni, mint gonosz, vagy ostoba, túlvilági figura, de kicsit közelít a Sátántangó féle Jirimiás alakjához is.
Kedves Lágotagó! "Atrakció! Fantasztikus atrakció!" - hirdeti a regénybéli cirkuszplakát - "Nagysikerü europai tourney után! Budapest város mozijaiban a WERCKMEISTER HARMÓNIÁK! Magánosoknak, véletlenül arra járóknak, bölcs bolondoknak különlegesen ajánlott.
