Az X-akták azon 90-es évekbeli tévésorozatok közé tartozott, amelyek átértelmezték a televíziózás fogalmát. Amellett, hogy zseniálisan megírt forgatókönyvvel, moziba illő látványvilággal dolgoztak, aláfestő zeneként pedig Mark Snow hátborzongató hangjai szóltak, a sorozat főleg az emberek misztikum iránti olthatatlan éhségének köszönhette a népszerűségét.
Hazánkba is jókor érkezett, akkor, amikor épp begyűrűzött az UFO-láz. Persze, egy idő után önmaga paródiájává vált a két FBI-ügynök - Dana Scully (Gillian Anderson) és Fox Mulder (David Duchovny) - kettőse. Ha még emlékszünk: a páros hölgytagjának volt a feladata, hogy tudományos magyarázataival gátat szabjon társa vad elméleteinek. Egy idő után azonban fordult a kocka, és már Scully tudományos(kodó) magyarázatai tűntek erőltetettnek.
Ám ami a tévében kiválóan működik, az a filmvásznon nem biztos. Sőt, szinte biztos, hogy nem. És Mulder ügynök megint csalódást okozott, pedig ez már nem az első próbálkozás: a legutóbbi filmes kísérlet éppen tíz éve volt. Azóta kitalálhattak volna valamit. A mozijegyért cserébe és a filmelőzetes által felkeltett várakozással szemben kapunk egy meglehetősen sutácska, tévében is kínos X-akták-epizódot, orosz homoszexuális szervrablókkal, unalmas lelkizéssel, logikátlan forgatókönyvvel és a hit kérdése körüli toporgással.
Minden, amivel csak piszkálni lehet a hívő embereket, a katolikusokat, az itt megtalálható, pedofil papok, az eutanázia problémája, és a drámai pillanatban feltett költői kérdés: ha Isten létezik, miért hagyja, hogy ártatlan gyerekek gyógyíthatatlan betegségben szenvedjenek.
Veszélyes több millió emberhez beszélni, ha a szónoknak katyvasszal van tele a feje. És nem szerencsés ezt az egész zavaros UFO-hitet a legnagyobb világvallás mellé rakni, mert bizony rosszul jön ki az összehasonlításból. És ettől a film sem lesz jó.
