Lehet könnyedebb, esetleg karcosabb a stílus (mint jelen esetben), ha Pierce Brosnan akciófilmben játszik, a hívószáma örökkön-örökké és kizárólagosan: 007.
November Bond
Reklámfilmes sármját elveszíteni képtelen vezérhímünk, történjen bármi, kiemelten figyel arra, hogy a legnagyobb hajsza közepette se legyen ráncos a zakója. Napszemüvegével olyan lezser gyöngédséggel bánik, mint aki megállás nélkül tudatni akarja velünk, hogy ez aztán nem utcai árustól való ám, a pisztolyát pedig legtöbbször úgy fogja, mint aki sétapálcával lövöldözik. Fellépésével és tökéletes frizurájával mindenféle időjárásnak és veszélyhelyzetnek ellenáll, megihat akár több liter égetett szeszt is (de csak drágát és nemeset persze!), akkor se remeg a keze a kormányon! Az autós hajsza legalább annyira megy neki, mint a közelharcos, egyszerre kegyetlen és elegáns magatartás. De nagyon is rendben van ez így! Illetve Pierce Brosnan nagyon is rendben van, mint November Man. És vele be is fejeztük.
Tartsunk kutyát!
Nincs ezen mit szépíteni: a sokkal szebb napokat is látott Roger Donaldson (Nincs kiút, A lény, Banki meló) vérbeli gagyit rendezett. Már rögtön az elején gyanús a dolog, amikor, ahogy az ilyen filmekben lenni szokott, mielőtt nekimehetünk a robbanásveszélyes jelennek, vagyis visszatérhetne a kém a nagypályás játékba, elvonul kispadra, illetve egzotikus helyre, nyugdíjba. Ehhez persze kell egy sötét folt, egy tragikus küldetés. Megkapjuk, kipipáljuk, s ezzel együtt néhány olyan beszólást is, melyeket ilyen-olyan (jóval szellemesebb) formában már mások elsütöttek. Például anno Bruce Willis kicsit menőbb hangnemben érvelt a kutyatartás mellett, amikor felesége az érzelmeket kérte rajta számon – a sokat tapasztalt Brosnan kábé ugyanezt böki oda zöldfülü ügynöktársának, aki nyilván nem látta Az utolsó cserkészt, mert eléggé rosszul esik neki. Na, de mindegy is. A zöldfülünek is mindegy, meg nekünk is. Mert innentől csak rosszabb lesz a buli.
Jack Bauer üdvözletét küldi
Donaldson ugyanis meg se próbálja holmi igényeskedéssel rabolni az időnket. Elvégre, gondolja, bőven elég az A-kategóriához, hogy a címszerepben ott feszít egy A-kategóriás sztár. Megoldja! Ő megold mindent! Ez a mestersége. Na jó, jöjjön még a gyönyörűséges, egy jelenetben szomorúan zongorázó(!) Olga Kurylenko, aki kétségtelenül és minden körülmények (még ilyen mostohák között is) jól mutat, úgyhogy illik November Bondhoz. Szépek, tényleg szépek, ahogy együtt menekülnek a Balkánon a múltból megörökölt ex-zöldfülű ügynök, egy fonott hajú bérgyilkosnő és még számos felfegyverzett, a billentyűzetet vadul ütlegelő kockák és bőrfotelekben gonoszkodó feletteseik által irányított ellenség elől – ám az aktuálkémészeti klisékből unottan összerántott forgatókönyv értelmes fordulatok híján elég hamar lebukik, s kiderül: a November Man bizony nem tud többet nyújtani annál, mint amire egy rosszabb 24-epizód képes.
De a lényeg, mármint Brosnan, valóban változatlan. Változatlanul vászonra való. Változatlanul ugyanolyan. Elhiteti, hogy az ő vonzerejét sose sorvasztja el a tél.
Kinek ajánljuk?
- Hölgyeknek, akik odavannak Brosnanért.
- Uraknak, akik odavannak azokért a hölgyekért, akik odavannak Brosnanért.
- Újszülötteknek, akik még egyetlen kémes filmet se láttak.
Kinek nem?
- Hölgyeknek, akik szerint egy férfi kém nem lehet ilyen szép.
- Uraknak, akik kémek, de nem szépek. Ezért irigyek.
- A jól kitalált és megcsinált kémfilmek rajongóinak.
4/10
