Mi az, ami a híres El Caminóról született jónéhány könyv, úti beszámoló, dokumentumfilm, valamint a megszámlálhatatlan internetes fórum, blog és weboldal ellenére a tapasztalt dokumentumfilmes Birinyi Józsefet arra inspirálta, hogy filmre vegye, amint két barátja, Dr. Tokaji Ferenc és Szabó Péter, sokadszorra vág neki a Szent Jakab-útnak? Talán a különleges, egyedi útvonal, az a sok magyar vonatkozású emlék, amit e páros zarándokútja alatt érint és mindaz a látvány, kétely, bizonyosság és öröm, amit közben a zarándokok átélnek.
Az Út
[img id=327265 instance=1 align=left img]Vallásoktól függetlenül az út mítosza a világ összes kultúrájában jelen van. A mítosz eredete nyilván a szó jelentésében keresendő. Az ősembernek utat kellett megtennie, hogy az időjárás viszontagságai elől a barlangjába érjen, az út hosszúsága pedig emelte az út végcéljának értékét. Biztos fedél alatt visszatekintve viszont a megtett út okozta fáradtság, a közben átélt izgalmak, szépségek és más élmények tették azt dicsővé. Aztán van, ahol maga az út, az úton levés a lényeg. Nem az a fontos, hogy honnan jössz és hová mész, hanem az, hogy úton vagy. Minden út, a százméteres és a sok ezer kilométeres is egyetlen lépéssel kezdődik. Tao-Te-King – Az út és erény könyve, amely két és félezer éves kora ellenére a mai napig is százmilliók számára mutat utat a sikeres és erényes élet megéléséhez. Jó utat! – mondjuk annak, aki útra kel, nem pedig azt, hogy Jó megérkezést! – bár sokszor éppen ez fejezné ki mindazt, amit valójában kívánunk. Ehelyett általában az A és B pont közötti távolság minél gyorsabb áthidalását kívánjuk szavainkkal. Az út sokszor veszélyes, amellett, hogy legtöbbször fárasztó, kényelmetlen és macerás is. Minden igazhitű mohamedánnak legalább egyszer meg kell tennie az utat az iszlám szent városába, Mekkába, ez a vallás egyik legfőbb parancsa. Időt, energiát, pénzt és fáradtságot kell szentelni a zarándokútnak. Az egyik legismertebb katolikus zarándokút a Szent Jakab-út, melynek végcélja az északnyugat-spanyolországi Santiago De Compostella, ahol a katolikus szent nyugszik. van sok katolikus zarándokút, de a leghíresebb és legnépszerűbb minden bizonnyal az El Camino, vagyis Az Út, ahogy általában nevezik. Ma már nemcsak katolikus zarándokút az El Camino, hanem óriási divat is. A lelki, szellemi és hitbéli próbatételt vágyók mellett sokan egyszerűen sportból, buliból, sznobizmusból teszik meg valamelyik El Caminót, a sok útvonal közül, vannak, akik a közbeeső látványosságok miatt bandukolja végig a sok száz kilométeres túrát. Az Út a csillagok alatt című film két magyar zarándoka már többször megtette a hosszú utat, önismereti próbatételként, vallásos meggyőződésből.
A portugál út, kitérőkkel
A hagyományos El Camino-útvonalak egyik legérdekesebbje az ún. Portugál út, amely Portóból indul Santiagóba. Dr. Tokaji Ferenc és barátja, Szabó Péter azonban ezt az amúgy sem könnyű utat azzal variálta meg, hogy nem Portóból indultak, hanem egy másik híres katolikus kegyhelyet, Fatimát, az ottani, Világ oltárának nevezett teret választották kiindulópontként és onnan keltek a mintegy 500 km-es útra Santiagóig, 16 portugál és 14 spanyol várost, valamint néhány érdekes, magyar vonatkozású emlékhelyet is érintve. Ráadásul, a zarándoklatot megfejelték egy kis kitérővel is: számukra ez az út a Világ végén (Cape Finisterrén) ért véget.
Egy zarándoklat dokumentuma, mellékletekkel
A filmet látva, szemernyi kétségem sincs a két zarándok céljainak tisztaságát illetően, mondják, de nyilvánvaló is, heccből nincs az az idióta, aki többedszerre teszi meg ezt az egyenként is embert próbáló utat. Rendben van, hogy ezúttal más az útvonal, de az 500 km az 500 km. Gyalog (állítólag a Birinyi József vezette piciny stáb is az út nagy részén gyalog tartott velük). A két főszereplő zarándok belső vallásos meggyőződése szerencsére nem telepszik rá a filmre, úgy vélem, a vallás és a hit mégiscsak személyes dolog kell, hogy legyen. A film nagyobb részben az út látványosságait, a magyar vonatkozású kegy-, és emlékhelyeket mutatja meg, csak kisebb részben esik szó a két szereplő személyes dolgairól. A helyenként kissé turisztikai reklámfilmes modorba csúszó képeket az alkotók által írt igényes és nem ritkán szellemes szöveg köti össze, egyben, ízléses formában tartva azt. Szemérmesen ugyan esik szó a belső, intim lelki és spirituális folyamatokról, gondolatokról, érzelmekről, sőt kételyről és kritikus megjegyzésekről, de van helye a testi gyötrelmekről, illetve gyönyörökről szóló képeknek is: az előbbit például premier plánban mutatott vízhólyag, míg az utóbbit eredeti portugál alapanyagokból főzött krumplipaprikás, és sok más efféle jelenti. Szerettem az olyan személyes jellegű jeleneteket, mint az FC Porto stadionjában felvett fieszta képei, vagy a már említett krumplipaprikás főzése, mert ezek valóban átélhetővé, de főleg személyessé teszik a filmet. A kultúrtörténeti/turisztikai részek pedig információgazdagságukkal járulhatnak hozzá a sikerhez, melyet azonban formai és műfaji okokból elsősorban a tévében érhet el ez a "zarándokumentum". De amúgy jó volt nézni… Mint mondjuk a Másfélmillió lépés Magyarországon-t.
Kinek ajánljuk?
- Akik már voltak El Caminón.
- Akik még nem voltak, de szeretnének.
- Akik úgy gondolják, hogy az életük csak monoton zakatolás a mókuskerékben, csak kisebb-nagyobb hazugságok, képmutatások láncolata.
Kinek nem?
- Meggyőződéses lustáknak.
- Akiket jobban érdekel, hogy mit csinálnak szombat este, mint az, hogy mit nem a hét többi napján.
- Aki hülye lenne egy hónapot ázni-fázni-kutyagolni annyi pénzből, amennyiből lazán kijönne két hét last minute all inclusive Hurghadában.
7/10
