A szárnyaló gyermeki fantázia örök témát ad az azt megfejteni próbáló, filmkészítéssel foglalkozó felnőttek számára. Vajon hogyan lehet, hogy egy kiskorú órákig el tud játszani a felnőttek számára teljességgel érdektelen dolgokkal, egy bogárral, egy kaviccsal vagy egy bottal? Mi lehet olyan érdekes abban, ha valaki órákig nézegeti a csillagokat, vagy mi okból beszél hosszan játékaihoz? Ilyeneket tapasztalva, nem kell feltétlenül pszichológushoz szaladni csemetéinkkel, hiszen lehet, hogy csak mi, felnőttek felejtettünk el valamit az idők során...
Talán mindenkivel előfordult gyermekkorában, hogy voltak a háznak olyan zugai, a padlás vagy éppen a pince, ahová valami okból féltünk lemenni, s ha esetleg túl sokat találtunk lakmározni vacsorára kedvenc kajánkból, és nehezen aludtunk el, furcsa álmok leptek meg. A gyermeki agy, hiába tapasztalatlan még, azért frissen és elevenen működik, minden váratlan szituációt igyekszik a tőle telhető kapacitásával megoldani, s ez bizony a felnőttek számára olykor egészen meghökkentő megoldásokhoz is vezethet. Bizonyára sokan látták annak idején a Jumanji című filmet, amelyben az unatkozó csemeték egy ősrégi, vadállatos társasjátékba kezdtek bele, amelybe felnőtt ellenőrzés hiányában annyira belelovalták magukat, hogy a játék komoly galibát okozva életre kelt. Persze, mindez csak a fantázia szüleménye volt, de a gyerekek (és a résztvevő nézők) számára nagyon is a valóság volt.
A Zathura című film ugyanerre az ötletre épül, nem véletlenül, hiszen szerzője, az író Chris Van Allsburg jegyezte, több más nagy sikerű gyermekkönyv mellett, a Jumanjit is. A játék azonban ezúttal nem vadállatos, hanem űrhajós-fogócskás. Walter és Danny szülei elváltak, jelenleg éppen rettentő elfoglalt apjuknál töltik az időt. Walter az idősebb, őt a sport érdekli, kissé ügyetlen, de élénk fantáziájú öccsét kis pisisnek tartja, igazán nem találja, és nem is nagyon keresi vele a közös hangot. Tartozik a családhoz még egy bakfiskorú nagylány is, Lisa, akitől a fiúk nem minden alap nélkül rettegnek, bár ő jobbára egész nap alszik, esetleg szépítkezik. A lényeg, hogy a fiúk csak vészhelyzet esetén zaklassák. Egyszer azonban valóban adódik vészhelyzet, mikor a papa egyedül hagyja a srácokat és Danny a pince mélyéről előkotor egy réges-régi társasjátékot, a Zathurát. Danny kíváncsian felhúzza a játékot, és első lépésre a nappalit, sőt az egész házat kilövi a világűrbe. Ettől kezdve események mindenkit megrázó láncolata indul el, a kelletlen Walternak is részt kell vennie a játékban, hiszen kiderül, a ház csak akkor tér vissza a megszokott kertvárosi helyére, ha végigjátsszák a játékot. Ráadásul Lisának is le kell jönnie a hálószobájából...
De ez a kisebbik baj, hogy a nővér elhagyta szobáját, ugyanis az űrutazáson résztvevő családi házat komoly megrázkódtatásokon érik. Meteoreső lyuggatja szét a nappalit, robotjáték nő hatalmasra és átprogramozódva kergeti a megrémült fiúkat, majd egy óriásbolygó mindent magábaszippantó gravitációját kell leküzdeni. Később feltűnnek vérszomjas, húsevő űrgyíkok, és meg kell menteni egy űrhajótörött asztronautát is. Végén persze a srácoknak sikerül végigjátszani a Zathurát, és kapcsolatuk is pozitív irányba mozdul, tehát minden jó, ha vége jó, ahogyan ennek minden mesében lennie kell.
Talán ennyiből is látható, elsősorban fiúmese ez, s bár korhatár nélküli, az olykor valóban horrorisztikus jelenetek miatt talán hat év alatti csemetéknek megtekintése nem igazán ajánlott. Hogy könnyebben be lehessen határolni, a Harry Potter ennél jóval rémisztőbbnek tűnik, bár a Jancsi és Juliska, a Hófehérke vagy a Hamupipőke is csak egy horrordráma, ha jól belegondolunk. Az űrgyíkok fogazatáról savas nyál csepeg, súlyos lépteik alatt döng a ház. Ahogy lassan lépkednek fel a lépcsőn, az emeleten a gyerekek síri csöndben remegnek, ezalatt a nézőtéren is abbamaradt a popcornos zacskók zizegése, mondom ezt a szülőknek. A célközönség még úgyse olvassa ezeket a sorokat, tehát a poénokat sem lövöm le talán.
Mindenesetre akik beneveznek erre a társasjátékra, izgalmas másfél óra vár rájuk, látványában talán nem éri el a mai maximumot (Star Wars III.), de panaszra sem lesz ok. Pergő cselekmény, hatásosan alakító gyermekszínészek, plusz egy Oscar-díjas apuka (Tim Robbins). Egyszóval, jó kis mozi ez, apának és a skacoknak. Közben meg anyu elkészítheti a finom vacsit otthon, és jól eldughatja a régi társasjátékokat, a biztonság kedvéért.
