Két évvel ezelőtt egy bizonyos Quentin Dupieux alaposan meglepett minket, amikor Rubber című, meglehetősen egyedi alkotása egy sorozatgyilkos gumiabroncsról a mozikba került. Most pedig ugyanezt a meghökkentést kísérli megismételni a Wronggal (a magyar Gázos cím ne rettentsen el senkit), és azt kell mondjuk, sikerül is teljesíteni a feladatot. Az akkori "miért? csak mert!" elv jelen esetben is irányadó.
Dolph Springer (Jack Plotnick) egy teljesen átlagosnak tűnő reggelen hiába keresgéli egyetlen, hőn szeretett kutyuskáját, Pault, azt szinte elnyelte a föld. Már ezelőtt a puszta tény előtt is értetlenül áll hősünk, és ez még csak fokozódik, mikor kiderül, hogy egy elkötelezett állatbarát (William Fichtner) rabolta el az állatot, ezáltal ösztönözve gazdáját még több szeretetre és törődésre. Nem ez az első ilyen jellegű merénylete, és valószínűleg nem is az utolsó, de ezúttal hiba csúszik az akcióba, és a kutyának valóban nyoma vész. Mindeközben hősünk éli számára mindennapi, számunkra azonban a megszokotthoz cseppet sem hasonlító életét. Bejár a munkahelyre – ahonnan ide s tova három hónapja kirúgták. Ex-kollegáival egyetemben úgy tesz, mintha dolgozna – miközben az iroda falain belül folyamatosan szakad az eső. Kertésze segítségével nevelgeti az udvaron található fákat – amik nem éppen normális menetrend szerint fejlődnek, és különös alakváltozásra képesek. És elengedhetetlen módon még a szerelmi szálat megtestesítő hölgyemény is felbukkan… csak épp nem a megfelelő embernél.
A Wrong megkérdőjelezhetetlen erőssége abban áll, hogy hétköznapi szituációk sorát kínálja fel nekünk, de egytől egyig kiforgatja őket. Dupieux kétség kívül szembe akarja köpni a mézes-mázas hollywoodi produkciók elkényelmesedett nézőit: minden egyes alkalommal, amikor végre belesüppedhetnénk a székünkbe, meggyőződve arról, hogy immár mindent értünk, nyakunkba önt egy vödörnyi hideg víznek megfelelő képtelenséget, amivel aztán a kedves közönség vagy nem tud mit kezdeni, vagy meg se próbálja, de pozitív kimenetelre ez ügyben nem igazán lehet számítani.
Azért senki se gondolja egy pillanatig se, hogy a film hibátlan! A rendező mindössze megtalálta a tökéletes receptet ezek eltussolására. A film célja ugyanis alapvetően ez, hogy "gázos" legyen, mintha az egészet elszúrták volna, de mindez olyan tudatossággal lett felépítve, hogy valóban öröm nézni. A dolgát utcán elvégző tűzoltótól kezdve, a förtelmes akcentusokig, még a betűtípust is beleértve, minden bűzlik, mégis egészében szerethető vígjáték, dráma és krimi egyben. Az azonban bizonyos, hogy nem mindenkinek.
Azok a mozizni vágyók, akik nem nyitottak a szokatlan, érthetetlen, sőt megkockáztatnám, hogy értelmetlen dolgokra, inkább válasszanak mást. Viszont ha valaki szeretne egy kis — vagy inkább sok — újdonságot, egyediséget, merészséget és agytornát, bátran fogjanak neki, de vigyázat, nem lesz egy egyszerű darab!
Értékelés: 8/10
