Nem egyszerű eset, csak olyan, mint általában a saját ügyeink, ha felül tudunk emelkedni komolyságunkon, miközben tudjuk, minden esélyünk megvan rá, hogy csak egy halom föld lesz majd a másvilág, mégis igyekszünk berendezni magunknak az épp aktuális, lerobbant kis mennyországot. Mágikus, szürreális, eklektikus, szocializáció- és érzelemfüggő, hatalomfüggetlen és halálos ügyek ezek.
Konkrétabban pedig az van, hogy Brigi szerelmes Imibe, de elég zűrös módon jut el a homályos Szent Iván-éji történet odáig, hogy ezt Imi tudomásul is vegye. De, mint tudjuk, az Imik és a Brigik rémesek. Egyik vadul önmegvalósít, és eksztatikusan fejet borotvál, meg lázadásból kisgatyára vetkőzik a plénum előtt, a másik meg angyali, csak úgy néz kifelé a nagy boci szemével, és mindenkivel jóban akar lenni, mint a Kulturális Minisztérium és a kurvák.
Természetesen a megmondás maga sem egyszerű módon történik a filmben, ahol filmnyelven beszélnek: poézis, színek, gesztusok, ritmusok - és nem kesztyűsbábok - segítségével. Színészek nyögnek, sóhajtoznak, rébuszoznak, varázsolnak, hülye karcsapásokat végeznek, és nem utolsósorban belenyúlnak egymás szájába is a könnyebb megértés kedvéért. Mint mikor a filmtörténetileg méltatlanul elfeledett Picasso kalandjaiban Picasso vezetékes vízért könyörög. Aztán ott vannak azok a nem elhanyagolható jelentőségű, furcsa, kis növésű lények, akik bömbivel felszerelt ördögi szekereken szaladgálnak, és csirihauk módjára kiabálnak. Igazán zavaró momentumok ezek. Meg ott van a nyolcvanéves, nyugtalanító Jancsó Miklós, aki úgy jelenik meg a történetben, mint egy márkajelzés, a gondolkodó rendező szobra.
A sok zavaros legóelemből, a Danny Boyle-os futásoktól a commedia dell´artés menetelésekig a szemünk láttára születik a történet. Klisémentesen, decensen, de placentával, köldökzsinórral együtt, ahogy kell.
Ez az egész bonyolultság, ez a szegény néző szerencséje, meg az, hogy öreganyámnak szólította a jegyszedő nénit. Különben halálra unhatná magát, kukoricázhatna, csókolózhatna, és úgy dobná ki az ablakon a jegy árát, mintha a félkarú rablóra fizetett volna be. Így meg kapkodhatja a nyugtalan fejét, mire megérti, hogy mi történik, hol van, és mennyi ideje van arra, hogy felfogja a látottakat. Felfogja, hogy itt egy város keresi a gyilkosát, aki angyalszárnyakon érkezik, nem előre megfontolt szándékból követel és követ el.
