Már a magyar mozikban is látható az Argylle: A szuperkém, ami a készítők szándéka szerint legalább olyan népszerű franchise-zá válik majd idővel, mint a James Bond-, a Mission: Impossible- vagy a Kingsman-folytatások. Pár évvel ezelőtt már közöltünk egy összeállítást arról, hogy mi az a féltucat tipikus hollywoodi jelenet a kémfilmekben, ami az igazi hírszerzők szerint marhaság – most nézzük meg, mi az, ami a valóság a filmekben!

9 filmjelenet, ami az igazi kémek szerint marhaság

Egykori CIA-ügynökök és egy volt KGB-s hírszerző mesélnek arról, mennyi hibát vétenek a Mission: Impossible-sorozat, a Bond-filmek vagy épp a Marvel-blockbusterek kémei.

Tovább

1. Tényleg létezett James Bond: maga Ian Fleming volt az!

Egyértelműen a 007-es volt minden kémfilm főhősének ősapja – de mint annyi minden más, természetesen a James Bond franchise is regényadaptáció. Ian Fleming 1953-ban írta meg jamaicai nyaralójában, a Goldeneye-ban a Casino Royale-t, majd annak sikere nyomán a Dr. Nót, a Goldfingert és a többi bestsellerét. Fél évszázada találgatják a történészek és az újságírók, kiről mintázhatta Fleming a 007-es alakját,

de a legnépszerűbb elmélet még ma is az, hogy saját magát írta bele a regényeibe, jócskán kiszínezve persze a II. világháborús titkos bevetéseit.

A hasonlóság tényleg egyértelmű, mivel Fleming dokumentáltan a brit haditengerészet hírszerzésének majd az MI6 elődjének dolgozott 17F fedőnéven. 1939 és 1944 között több titkos akciót is végrehajtott a német vonalak mögött, és közben sohasem vált meg kedvenc fegyverétől, a könnygázzal töltött golyóstolltól. 

Kim Philby, a brit hírszerzés felső vezetésébe beépült szovjet kettős ügynök az emlékirataiban arról számolt be, hogy Fleming egy sótlan, unalmas, fura fickó volt. Ezzel alighanem maga az író is tisztában volt, mivel a 007-es fanyar humorát az egyik valódi ügynöktársától, Patrick Dalzel-Jobtól vette át. De a Bond-történetekhez sokat merített a Fehér Nyúl fedőnéven tevékenykedő, halottaskocsiban bujkáló, vonatokon ugráló Forest Yeo-Thomas jelentéseiből, és a saját felettesét, John Henry Godfrey admirálist is beleírta a regényekbe: róla mintázta Bond főnökét, M-et. Sőt, állítólag az admirális volt az is, aki  felrázva, nem keverve itta a vodka-martinit.

2. Tényleg használnak a kémek „Bond-kütyüket”

Ian Fleming könnygázzal töltött golyóstolla kis túlzással csak a „belépő szint” volt a hírszerzők sci-fibe illő szuperkütyü-arzenáljába. Bár a felragasztható harmadik mellbimbó és a lángot szóró skótduda nyilvánvalóan olyan bornírtság, ami csak a forgatókönyvírók agyából pattanhat ki,

a brit hírszerzésnek tényleg volt egy saját Q-ja az Ellátásügyi Minisztériumban.

Charles Fraser-Smith egy egész kütyübarkácsoló főosztályt vezetett a II. világháború éveiben, és őt történetesen maga Ian Fleming is ismerte. Ben Macintyre a For Your Eyes Only: Ian Fleming and James Bond című könyvében nem kevesebbet állít Fraser-Smithről, mint hogy tőle származik a térképet és fűrészt tartalmazó hajkefe, az öngyújtóba rejtett fényképezőgép és mágnestartalmú gyufa (ami vízre téve iránytűként is használható) ötlete.

3. Még a magyar hírszerzésnek is voltak „Bond-kütyüi”

Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című dokufilmjében mi magunk is láthattuk, ahogy a Kádár-korszakból fennmaradt belügyi oktatófilmekben részletesen elmagyarázzák a leendő spionoknak, hogyan kell az Eumigette márkájú Super 8-as filmfelvevőgépet szakszerűen elrejteni egy preparált műbőr autóstáskában:

De ez csak a jéghegy csúcsa! A szép emlékű Kémmúzeumban, ami magánpénzből és gyűjtői lelkesedésből működött a Várban (lásd a témába vágó Index-cikket) a 2010-es években még megtekinthető volt egy rakás leselejtezett tárgy az ÁVH (ma: Alkotmányvédelmi Hivatal), a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat felszereléséből. Jelen sorok írója a saját szemével látott ott olyan pici, fehér dobozkába elrejtett lehallgatóberendezést, ami egy csomag kockacukor közé téve senkinek sem tűnt fel,

de akadt ott poloskát rejtő kakukkosóra és golyóstoll is, sőt, Alfred Neumann Hatan voltak című könyvének egy olyan preparált változata, amibe a gondosan kivágott lapok helyére került be a lehallgatóberendezés,

így ha az ügynök kiküldte kávét főzni a konyhába a megfigyelni kívánt házigazdát, a könyvet akár fel is csempészhette a polcára. Ugyanitt láttam egy táskába rejthető, szkennerként és fénymásolóként használható Szöcske fényképezőgépet is, aminek a felvételei játszi könnyedséggel elrejthetőek voltak egy preparált borotvakészletben. A Magyar Mechanikai Laboratórium egyébként olyannyira élen járt az effajta kémfelszerelések kifejlesztésében és elkészítésében, hogy még a Szovjetunióba is gyártottak belőlük exportra (igaz, a Szovjetunióból Nyugatra disszidált KGB-ügynök, Nyikolaj Hohlov szerint nem voltak annyira rászorulva erre, mert „hazai gyártású”, mérgező töltényeket kilövő miniatűr revolvert vagy öngyújtóba rejtett fegyvert ő is használt a bevetései során).

4. Tényleg úgy menti ki a CIA az embereit a tengerből, mint a Tűzgolyóban

Emlékszünk még az egyik legjobb Bond-klasszikus, az 1965-ös Tűzgolyó utolsó jelenetére, amelyben Sean Connery és Claudine Auger felfújnak egy gumicsónakot a tenger közepén, majd egy léggömböt is, egy repülőgép pedig felkapja őket a magasba? Ez a skyhook nevezetű mentési módszer valóban létezik,

egy Robert Edison Fulton, Jr. nevű feltaláló fejlesztette ki a CIA számára még az 1950-es évek elején, vagyis a kötéllel felengedett önfelfújó ballont tényleg el tudja kapni egy speciálisan felszerelt repülőgép, kimentve a bajból egy vagy két személyt.

5. Little Nellie tényleg létezett

Egy másik emblematikus „szuperkütyüs” jelenet a Sean Connery-éra James Bond-filmjeiből a Csak kétszer élszben volt látható, amikor a Japánba elkeveredő 007-es szeme láttára raknak össze Q segédei egy minihelikoptert. Tanaka, a helyi hírszerzés parancsnoka lefitymálóan csak „játékhelikopternek” nevezi Little Nellie-t, és valószínűleg a néző is csak mosolygott a szerkezet láttán, hogy már megint valami sci-fibe illő ketyerét kap a jó öreg Bond...

Pedig Little Nellie a valóságban is létezik: a Királyi Légierőnél szolgáló Ken Wallis fejlesztette ki az 1960-as évek elején.

A filmben látott szerkezet tehát nem más, mint egy valóban működő minihelikopter (egész pontosan: autogyro), a Wallis WA-116 Agile módosított változata – amire a géppuskát, a rakétákat és a lángszórót természetesen már csak a móka kedvéért szerelték fel a Csak kétszer élsz  forgatásán a kellékesek.

6. Tényleg léteztek olimpiai síbajnokokat megszégyenítő elitkommandósok

A Bond-filmek állandóan visszatérő toposza az a jelenet, amikor sítalpakon vagy motoros szánokon száguldó, marcona géppisztolyos pribékek üldözik a hófödte lankákon menekülő 007-est. Aki persze dacolva ezernyi veszéllyel, halált megvető bátorsággal siklik bele egyenesen egy szakadékba, hogy az utolsó pillanatban kinyíló brit lobogós ejtőernyő végül kihúzza a slamasztikából. Az 1977-es A kém, aki szeretett engem síelős jelenete a mai napig klasszikus, mivel a Roger Moore-t helyettesítő kaszkadőr, Rick Sylvester tényleg megcsinálta ezt a kunsztot a saját élete kockáztatásával a kanadai forgatáson, miközben a stáb világossá tette számára, hogy a zord időjárás és a kevés filmtekercs miatt csak egyetlen egyszer fogják tudni felvenni a mutatványát...

Profi síelőket megszégyenítő fegyveresek nemcsak a filmvásznon léteznek: már a II. világháborúban is harcolt a szövetségesek oldalán ilyen elit egység.

Az Egyesült Államok hadseregének 10. hegyi hadosztályát (10th Mountain Division) Charles Minot Dole, a képzett cserkész, hegymászó és síelő szervezte meg 1941-ben. A coloradói hegyekben, 4000 méter magasan, -34 fokban, 90 kilónyi menetfelszereléssel folyt a kiképzésük, az első bevetésük pedig nem sokkal Pearl Harbor után történt, amikor Japán megszállt két Alaszkával szomszédos szigetet, Attut és Kiskát. A sítalpas osztag a ködben és a hóban harcolva sikeresen visszavonulásra késztette a japánokat, ám mivel baráti tűzben 18 fő életét vesztette, még keményebb kiképzés várta őket a mínuszokban.

A következő bevetésük 1944-ben volt az olasz fronton: őket hívták segítségül, amikor a szövetséges előrenyomulás megakadt az Appeninekben az áttörhetetlennek tűnő német védművek miatt. A 10. hegyi hadosztály némi terepszemle után úgy döntött, hogy be kell venniük a Belvedere-hegyet, ám ehhez először a Riva-hátat kell elfoglalniuk, másfél méter mély hóban, hegynek felfelé menet. Az igazi lehetetlen küldetésnek tűnő feladat végül komoly emberveszteség (975 halott, 3871 sebesült) árán ugyan, de sikerült nekik.

7. Nemcsak Tom Cruise viselt maszkokat, az igazi kémek is

A Mission: Impossible-filmek álarcos átverései nyilvánvalóan túlzások, de egy valódi CIA-ügynök, bizonyos Tony Mendez szerint egyáltalán nem voltak ördögtől való dolgok az efféle cseles átöltözések az igazi kémek világában sem. Mendez számos maszkot és álruhát készített, hogy az ügynökség tagjai el tudjanak rejtőzni a KGB figyelő tekintete elől, miközben külföldi ügynökökkel találkoztak és adatokat gyűjtöttek.

Egyszer még egy fekete CIA-tisztnek is segített találkozni egy ázsiai diplomatával egy olyan városban, amelyben hadiállapot volt kihirdetve és szovjet megfigyelés alatt állt.

A trükk a dologban pont az volt, hogy egy hollywoodi trükkmester küldött neki olyan maszkokat, amelyekkel a fekete ügynökből és az ázsiai nagykövetből is olyan sikeresen faragott fehér férfit, hogy simán átjutottak az ellenőrzőpontokon.

(via spymovienavigator.com)