Mark Richard Hamill 1951. szeptember 25-én született kaliforniai Oaklandben Virginia Suzanne Johnson és William Thomas Hamill gyermekeként – hét gyerek közül a negyedikként. Mivel édesapja az amerikai haditengerészetnél szolgált, ahonnan kapitányként szerelt le, ezért Mark ifjúkorában hol Kaliforniában, hol Virginiában, hol New Yorkban, hol Japánban élt különböző támaszpontokon, ahol csak más tengerészcsaládokat ismert. Különösen fogékonnyá tette a filmezés iránt a tény, hogy a tengerészet saját mozikat üzemeltetett, ahol ingyenes volt a belépés, ő pedig rengeteg filmet látott – például kiskorától kezdve óriási Stan és Pan rajongó.

Színészetet Los Angelesben tanult, a City College-ban. Első televíziós szerepét a The Bill Cosby-show-ban kapta 1970-ben. Majd Kent Murray-t játszotta a General Hospital című televíziós sorozatban. A The Texas Wheelers (1974) című televíziós vígjátéksorozatban is láthatta, aki látta, és a Petrocelli két epizódjában is feltűnt, és emellett még legalább egy tucat másik szériában – ezek közül sok volt az animáció, és már ekkor nagyon szeretett a hangjával dolgozni. A Scooby-Doo újabb kalandjaiban például több karaktert is megszólaltatott.

Édesanyja félig svéd, vagyis ő negyedrészt skandináv, ami azért vicces, mert a filmbéli nagymamája, Pernilla August szintén svéd, ahogy a történet szerinti apja, Hayden Christensen is nagyrészt svéd. Sőt, kezdő színészkorában az egyik legjobb barátja, Robert Englund is svéd származású, és van egy olyan verzió, amely szerint Englund, akit később Freddy Kruegerként ismertünk meg, meghallgatásra ment egy bizonyos Luke Skywalker szerepére, persze nem kapta meg a szerepet, de ő unszolta Hamillt, hogy próbálkozzon, mert ezt a szerepet bizony rá szabták. És tényleg rászabták – bár Hamill később azzal poénkodott, hogy csak a különleges effektekre volt kíváncsi.

1976 decemberében, más források szerint 1977 elején autóbalesetet szenvedett, és ez a tény azóta rengetegféleképpen jelent meg a különböző leírásokban. Van, aki tudni véli, hogy annak idején rá osztották az Eight Is Enough (1977) című sorozat főszerepét, és nem akarták elengedni a Star Wars: Egy új remény (1977) forgatására, de a balesetben szerzett arcsérülése miatt mégis felmondták a szerződését, amivel csakis jót tettek vele. Egy verzió szerint egy szikláról zuhant le, és plasztikai sebészek rakták össze, egy másik változatban csakis azért írták bele a Star Wars: A Birodalom visszavágba (1980) a wampatámadást, hogy valamivel magyarázzák az arcsérülését. Hamill szerint egy egyszerű és gyorsan gyógyuló orrtörésről volt szó.

Sokan felfigyeltek arra, hogy Luke Skywalker, vagyis Mark Hamill az egész Star Wars trilógia során jobb kézzel lő, és fénykardját is ezzel a kezével tartja, ugyanakkor a bal kezével eszik és ír – például Yoda mester otthonában. A jelenséget általában kétkezességnek hívják – ambidextria a tudományos elnevezése -, de Mark esetében mindössze arról van szó, hogy bár balkezesnek született, kiskorában rászoktatták a jobbkezességre, de bizonyos tevékenységeket az „eredeti” kezével végez, ami ugyebár azért is praktikus az ő esetében, mert Darth Vader a jobb kezét vágja le.

Hamill első komoly filmje az űreposz után A nagy vörös egyes (1980) című háborús eposz volt, amelyben Samuel Fuller rendező a saját II. világháborús élményeit mondta el, és ahol a Hamill által játszott Griff közlegény részben Fuller alteregója – részben a Robert Carradine által alakított Zab közlegény helyettesíti a rendezőt. A kényszermegoldást az szülte, hogy Carradine lett volna a főszereplő, de amikor kiderült, hogy a Csillagok háborúja lévén gigasztárrá vált Hamill kapható a főszerepre, szegény Carradine-t lefokozták. Igaz, olyan is volt, hogy a Star Wars híre a színész kárára vált: bár a Broadway-n sikerrel játszotta az Elefántember címszerepét, David Lynch hallani sem akart arról, hogy „Luke Skywalkerre” osszon egy ilyen fontos szerepet.

Csődbe vitte a Star Wars producerét! Mármint a George Lucasszal az első két filmen együtt dolgozó, majd magát önállóan kipróbáló Gary Kurtzot. Kurtz a Star Wars filmeken keresett pénzét kamatoztatta, csakhogy A pusztító szél harcosai (1989) című látványos, de rendkívül zavaros sci-fijére még amerikai forgalmazót sem talált, ráadásul egy ronda és drága válás közepén volt, az egészből katasztrófa lett. Pedig a jövőbeli zsaru szerepének kedvéért Hamill szakállt növesztett, haját pedig szőkére festette – tisztára úgy nézett ki, mint Kiefer Sutherland.  

Dolgozott a negatív imidzsén. Merthogy a filmtörténet egyik legpozitívabb alakja, a makulátlan jedi lovag után valami mást akart játszani – és őszintén szólva hasonlót már nem is kapott volna -, így előszeretettel vállalt negatív karaktereket. Az egyik első ilyen figura az Éjféli stoppos (1990) őrült gyilkosa, Justin McKay, aki gyerekkorában végignézte, ahogy alkoholista anyja végez a nővérével, és aki azóta minden sértést brutálisan torol meg. A karaktert azonban nem a kegyetlensége, hanem őrült nevetése tette híressé, és a Joker szerepét sem véletlen vállalta a rajzfilmsorozatban.

Aki valamit is tud Hamill munkásságáról, az tudja, hogy mára sokkal nagyobb szerepet játszanak a munkájában az animációs sorozatok és a videójátékok, mint a játékfilmek, hiszen ezekben teljes mértékben kiélheti magát. Ráadásul hatalmas játék és képregényrajongó, sőt, saját képregénye is van, az ötrészes The Black Pearl, amit a Dark Horse Comics adott ki, hőse pedig egy álruhás igazságosztó, Luther Drake, illetve a Simpson család képregénysorozatának több epizódját is ő írta.

Hamill emlékként megtartotta az első Star Wars filmben viselt csizmáját, és amikor a film újra a mozikba került a 90-es évek végén, a fia megkérte, hogy hadd mehessen abban a vetítésre. A szigorú apa azonban nemet mondott: nem a csizmát féltette, hanem a fiát. Szerinte ugyanis nem úszta volna meg élve az esetet, ha a rajongók megtudják, hogy egy valódi forgatási ereklye van a lábán, és ízekre szaggatták volna. Valószínűleg igaza volt.

Bár gyakran ugratja a Star Wars rajongókat, amiről mi is előszeretettel számolunk be, valójában bensőséges viszonya van velük. Miután bemutatták a Star Wars: Az ébredő Erőt (2015), az autogramjának és mindennek, amit valaha is aláírt, az egekbe szökött az ára, főleg az eBayen. Csakhogy az ilyesmit könnyű hamisítani, és többnyire annak van tényleg jó ára, amit ő maga hitelesített, és arról híres, hogy ilyen ügyben bármikor meg lehet keresni, és ő szívesen alátámasztja az adott áru hitelességét. Jó fej, ugye?