10. Kapcsolat (1997)

Jodie Foster és Matthew McConaughey sci-fije úgy kezdődik, hogy egyre messzebbről mutatják a Földet, és ezzel párhuzamosan az a sok zaj is (zene, rádió- és tévéadás stb.) egyre elhalkul, amit aláfestésként hallunk – hogy

a végén átadja a helyét a totális csendnek,

abban a pillanatban, amikor elértünk a kifele zoomolás végére, azaz már elképesztően messziről, az űr végtelenjéből látjuk bolygónkat. A mintegy fél perc teljes csend igen hatásos kezdés, és kifejezetten hangulatos így megérkezni a sztoriba. Steve Starkey producer a film DVD-kiadásához készült audiokommentárban elmondta: az volt a céljuk, hogy egészen más perspektívából mutassák a Földet – amihez tökéletesen passzol ez a hétköznapokban rövid, de filmen kifejezetten hosszú csend.

9. A tégla (2006)

Habár Martin Scorsese azt vallja, hogy a nézők az első pillanattól az utolsóig minden egyes képkockától elvárják, hogy szóljon alatta valami, azért elég gyakran eljátszik filmjeiben a csenddel. Egy rövid, de igen hatásos néma mozzanat például, amikor A téglában a maffia által a rendőrség berkeibe beépített Colin Sullivan (Matt Damon) a SPOILER! meggyilkolt rendőrkapitány, Queenan (Martin Sheen) mobiltelefonjáról felhívja az utoljára tárcsázott számot – ami annál az embernél, Billy Costigannél (Leonardo DiCaprio) csörög, akit meg a rendőrök építettek be a maffiába. A két férfi közül először egyik sem érzi úgy, hogy bele kéne szólnia a telefonba, és ez a rövid némaság mindenféle párbeszéd vagy zenei aláfestés nélkül is többet árul el az érzelmeikről, mint bármi – főleg, hogy így zavartalanul tudunk a két színész játékára figyelni.

8. A nyolcadik utas: a Halál (1979)

Ridley Scott zseniális sci-fi/horrorja erejének nagy részét a Jerry Goldsmith által szerzett zenének és a Derrick Leather, Jim Shields és Bill Rowe által jegyzett hangkulisszának köszönheti. Sokszor azonban a film akkor a legfélelmetesebb, amikor csak természetes zörejeket hallhatunk. Abban a jelenetben például, amikor a Harry Dean Stanton által alakított Brett a legénység macskáját keresi, miközben a szörny szabadon garázdálkodik, van egy rész, amikor csak az esőt és az űrhajó felszereléséhez tartozó különféle láncok csörgését halljuk. Mindez pedig a néző figyelmét a szokásosnál is jobban kiélezi a közeledő veszélyre, ezenkívül ha kevés a hang (vagy ilyen hétköznapi), sokkal jobban rá vagyunk szorulva arra is, hogy használjuk a képzeletünket.

7. Whiplash (2014)

Nem csoda, hogy Damien Chazelle filmjében kiemelt jelentősége van a hangnak, hiszen egy jazzdobosról szól – egy alkalommal azonban a csend veszi át a vezető szerepet. A mű utolsó perceiben egy csaknem beszéd nélküli pszichológiai csatát láthatunk Andrew és tanára, az őt folyamatosan verbálisan és fizikailag is bántalmazó tanára között.

Miután játékával végre ki tudja vívni mestere elismerését, még egyszer kapunk egy nagyjából 10 másodperces csendet, majd a zenekar újra játszani kezd – mi pedig (közvetlenül azelőtt, hogy vége lenne a filmnek) elgondolkozhatunk rajta, hogy mennyibe került ez az apró kis siker a fiúnak.

6. Madarak (1963)

A suspense mestere, Alfred Hitchcock tisztában volt vele, hogy a félelem felépítésében kulcsfontosságú jelentősége van a hangdesignnak is. A Madarakban például ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen hagyományos soundtrack, csupán madárhangok szolgáltassák az aláfestést. A madarak zajongása pedig még nagyobb fontosságot biztosít azoknak a pillanatoknak, amikor teljes a csend. Például abban a jelenetben, amikor a Jessica Tandy által alakított Lydia átmegy a szomszédjához, akit nem talál a házban – és a folyamatos csend jelzi, hogy valami nincs rendben. Végül a hálószobában rátalál a kivájt szemű holttestre, aminek a borzalmát csak fokozza, hogy a teljesen lesokkolódott nő maga sem képes ezután semmilyen hangot kiadni.

5. Csillagok között (2014)

Christopher Nolant egészen speciális kapcsolat fűzi a hanghoz: saját bevallása szerint sem tartja kizárólagosnak a párbeszédeket a cselekmény és a film megértése szempontjából, így gyakran olyan a művei hangkeverése, hogy a túl hangos háttérzajtól nem mindig lehet érteni az emberi beszédet. A Tenetre is sokan panaszkodtak emiatt, de már előtte, a Csillagok között bemutatásakor is kiakadtak a nézők. Nolan minderre azt reagálta, hogy

„nem tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy csak a párbeszédeken keresztül juthatunk el az érthetőségig.

A cselekmény világossága, az érzelmek világossága: én mindezt rétegzetten, egyszerre több szinten valósítom meg, szóval a képek is sokat segítenek”.

Ha mindebbe bele is lehet kötni, van a Csillagok közöttnek egy olyan jelenete, amelyben az alkotó egészen zseniálisan használja a hang hiányát. Azt követően, hogy a Matt Damon által alakított Dr. Mann megtámadja Matthew McConaughey figuráját, Coopert, és szabotálja a missziójukat, megpróbál rácsatlakozni az űrhajójukra is. A férfi dokkolása azonban balul sikerül, így a légzár kilöki az űrbe, a gépe pedig felrobban.

4. Star Wars II. rész – A klónok támadása (2002)

A klónok támadásáról ugyan sok rosszat el lehet mondani, de a Jango Fett által Obi-Wan ellen bevetett szeizmikus töltetek az aszteroidamezőn hangilag csodálatosan vannak megoldva. A szeizmikus töltetek olyan speciális bombák, amelyek, mielőtt egy kék fényhullámot kiadva felrobbannának, magukba szívják maguk körül a hangot. Ennek ábrázolásához Ben Burtt hangmester egy különleges hanghatást dolgozott ki, amit ő „hangi fekete lyuk”-nak nevezett el, amelynek lényege, hogy egy pillanatra teljesen eltűnik a hang, csak az abszolút csendet hallani, majd késleltetve azért, pár másodperccel később megérkezik a robbanás zaja. Burtt egyébként már az időben első Star Wars-film, az Egy új remény idején ki akarta próbálni ezt az effektet, de abban nem volt olyan jelenet, amely alkalmas lett volna rá.

3. Ryan közlegény megmentése (1998)

Mivel az aláfestő zene felhívja a közönség figyelmét arra, hogy épp egy filmet néz, Steven Spielberg rendező a Ryan közlegény megmentése csatajeleneteiben egyáltalán nem használt zenét. Ilyenkor kizárólag a kiáltásokat és a fegyverek ropogását halljuk, a maguk borzalmas valójában. Ennek köszönhetően pedig az időnként beköszönő csendnek még nagyobb lesz a jelentősége. Például az Omaha Beachi-i partraszállás képsorában, amikor a kamera felváltva mutatja a víz fölött és a víz alatt zajló eseményeket – és mivel a víz elnyeli a hangot, utóbbiakat teljes csöndben figyelhetjük. Nem sokkal ezután szintén kapunk némi jelentős csendet: amikor a Tom Hanks által alakított John H. Miller százados sokkot kap, hozzá sem jut el rendesen a hang,

először semmit sem hall, majd megszűrve hallja a zajokat. Ennek köszönhetően a néző szinte a karakter fejében érezheti magát.

2. Nem vénnek való vidék (2007)

A Coen fivérek alkotásában egyáltalán nincs kísérőzene, és párbeszéd is csak igen kevés. A hangok ilyetén visszafogása miatt pedig amit hallunk, annak még nagyobb lesz a fontossága. A mű hangvágója, Skip Lievsay mindezt úgy magyarázta el, hogy egy filmben a kísérőzene mindig vezeti a nézőt, és felkészíti, hogy mire számítson – a Nem vénnek való vidék rendezői azonban nem akarták megadni a közönségnek ezt a biztonságérzetet.

Moss csaknem teljes némaságban lapul, csak apró neszeket lehet hallani, ami miatt a nézők még a lélegzetüket is visszatartják. Mindez a karakter helyzetébe való belehelyezkedés miatt is előnyös, de akkor is nagyon hatásossá válik, amikor még a távoli telefoncsörgést is meghalljuk – mielőtt kitörne a lövöldözés.

1. Hang nélkül (2018)

A listán szereplő összes alkotás közül John Krasinski filmjében tesz szert a legfontosabb dramaturgiai jelentőségre a csend, hiszen a mű egy olyan posztapokaliptikus világban játszódik, amelyben a hangok alapján tájékozódó szörnyek uralkodnak, akik mindenkit megölnek, akit hallanak megnyikkanni. Ez a teljes, kikényszerített csend pedig a nézőt is arra ösztönzi, hogy csendben legyen, ne adjon ki semmilyen zajt, és még a lélegzetét is tartsa vissza – ezáltal pedig igazi aktív részesévé válik a filmnek.

A hangkulissza még ehhez képest is külön fontosságra tesz szert a Regan nevű karakter esetében,

a kamasz lány ugyanis (ahogy az őt játszó színésznő is) siket. A hangdesignerek, Erik Aadahl és Ethan Van der Ryn pedig gyakran helyezik a nézőt a lány helyzetébe, és ilyenkor csak azt halljuk, amit ő: mintha csak egy hangszigetelt kamrában lennénk, ahol még a saját szívverésünket is halljuk. Amikor pedig Regan kikapcsolja a hallókészülékét, teljes, süket csönd köszönt a közönségre, aminek köszönhetően a látottak hihetetlenül feszültséggel telivé válnak.

(via Listverse)