A domb (1965)

Sidney Lumet egyik legjobb munkája egy brit katonai börtönben játszódik valahol a líbiai sivatagban. A börtön lakói azonban brit katonák, akik engedély nélküli távolmaradás, feketekereskedelem vagy más bűncselekmény miatt kerültek ide. Köztük van a frissen érkezett Roberts főtörzsőrmester (Sean Connery), aki a felettesét ütötte meg, mert az értelmetlenül akarta feláldozni embereit egy öngyilkos támadás során. A börtön egyik őre, Williams őrmester (Ian Hendry) kegyetlenül visszaél hatalmával, előléptetést remélve – azzal kínozza a fogvatartottakat, hogy teljes menetfelszerelésben akár ezerszer is megmászatja velük az iszonyatos hőségben a tábor közepén álló dombot. Ebbe többen is belehalnak, és elkerülhetetlen az összecsapás, és egy kiadós börtönlázadás is fenyeget.

Connery azért vállalta a főszerepet, hogy ne csak James Bondként gondoljanak rá, és milyen jól döntötte, pályafutásának talán legjobb alakítását nyújtja itt.

A film az Apple TV-n vagy a Google Play-en nézhető meg

A remageni híd (1969)

1945. március elején, a második világháború végóráiban járunk. A szövetséges haderő már Németország kapujában, a Rajna előtt áll, és mindennél nagyobb szükségük van egy használható hídra a hadjárat folytatásához. A folyón Remagen városánál átívelő, utolsó ép rajnai híd felrobbantását a veterán Krüger őrnagyra (Robert Vaughn) bízták, aki a folyó túlpartján rekedt német katonák érdekében és egy lehetséges ellentámadás reményében az utolsó pillanatig kivár. A Hartman hadnagy (George Segal) vezette amerikai előőrs eközben, tudván, hogy a hídszerkezet alá van aknázva és bármikor a levegőbe repülhetnek, megkísérli a lehetetlent, épségben elfoglalni a hidat és annak ellenséges területen található hídfőjét – és ami talán még nehezebb, meg is tartani azt az egyre erősebb ellencsapások ellenére. Meglepően kevés film született az európai hadszíntér tényleges harcairól, John Guillermin (A nagy manőver) izgalmas munkája a ritka kivételek közé tartozik.

A film az Apple TV-n vagy a Google Play.en nézhető meg

A felkelő nap zászlaja alatt (1972)

Japánnak az általa elkövetett legbrutálisabb háborús bűnökkel kellett szembenéznie a békekötés után, és ez számos olyan filmből köszön vissza, mint A burmai hárfa (1956) vagy a Tüzek a síkságon (1959), és ide tartozik Kinji Fukasaku(Tora! Tora! Tora!) munkája is. Hőse a dezertálás miatt kivégzett Togashi őrmester özvegye (Sachiko Hidari), aki az elmaradt özvegyi járadék ügyében kilincsel a minisztériumban. Merthogy férje állítólag dezertált, de senki nem tud semmi biztosat. Megkapja férje négy bajtársának a címét, akiket sorra felkeres.

A túlélő szemtanúk egymásnak sok ponton ellentmondó visszaemlékezéseiből, fokozatosan tárul fel az igazság és a háború végtelen iszonyata.

Új-Guineában vagyunk, 1945. augusztus első felében, amikor a japán katonák már hónapok óta kilátástalan harcot folytatnak a partra szálló amerikaiakkal és ausztrálokkal, parancsnokaik az értelmetlen halálba hajszolják embereiket. Vannak, akik nem bírják tovább…

Csendesek a hajnalok (1972)

Nem minden szovjet háborús film volt színtiszta propaganda, sőt. Számos alkotás dolgozta fel az országot érő irtózatos emberveszteség hatását, a konfliktus emberi oldalát, meglepően humánus módon, mint az Emberi sors, amely a sokáig tabutémának számító hadifogsággal is foglalkozott, a Szállnak a darvak vagy a Ballada a katonáról. Sztanyiszlav Rosztockij munkája is megpendít olyan témákat, amikkel korábban nem lehetett foglalkozni, hűtlenséggel, laza erkölcsökkel, a repülőgépből katapultált pilóta lelövésével, de nem ez a történet lényege. Az orosz-finn határ közelében lévő faluban egy női légvédelmi osztag állomásozik, akikből egy morcos, veterán őrmester próbál igazi katonát faragni. Aztán egy nap egy német diverzáns osztag nyomait fedezik fel, és az őrmester meg öt lány igyekszik őket feltartóztatni, de a harc a náci elitkatonák ellen esélytelennek bizonyul. A filmből 2015-ben készült egy jóval hazafiasabb remake.

Bíbor és fekete (1983)

Amikor az olasz kiugrás után a németek 1943-ban bevonulnak Rómába, a Vatikán egyik magas rangú tisztviselője, Monsignor Hugh O'Flaherty (Gregory Peck) minden erejével megpróbál segíteni a nácik elől menekülő szövetséges hadifoglyoknak és bujkáló pilótáknak. Róma Gestapo-főnöke, Kappler SS-Obersturmbannführer (Christopher Plummer) azonban hamarosan rájön a főpap titkos tevékenységére. A németek tiszteletben tartják ugyan Vatikán semlegességét, de egy fehér vonalat festenek a határra, ami ugyan elvileg azt jelképezi, hogy azon túlra német katona soha és semmilyen okból nem léphet, de valójában Vatikán felé jelzi, hol a határ és meddig mehetnek el. Bár a Szentszéket gyakran vádolták a nácikkal való együttműködéssel, vagy legalábbis azzal, hogy szemet hunytak a németek atrocitásai felett, egyes főpapok valóban rengeteget segítettek – rengeteget kockáztatva.

Kiskakukk (2002)

Az oroszok csak kakukknak hívták a rettegett finn mesterlövészeket, innen a cím, ám a háború végével a finn katonák lassan egykori szövetségeseik, a németek ellen fordulnak.

1944 szeptemberében járunk, és egy német osztag egy finn lövészt hagy a sorsára: egy sziklához láncolják, SS-egyenruhába öltöztetik, és puskájával magára hagyják, hogy az utolsó töltényig harcoljon – hiszen ilyen egyenruhában az oroszok úgysem hagyják életben. Csakhogy hősünk kiszabadul, és láncaival együtt egy lapp parasztasszony, Anni házában talál menedéket. De a négy éve magányosan élő asszony már egy másik férfit is befogadott magához, egy súlyosan sérült, orosz katonát. A két férfi, akik egymás szavát sem értik, ellenségesen áll egymással szemben, ráadásul hamarosan szerelmi vetélytársak is lesznek. És ez a furcsa mese minden valószínűtlen eleme ellenére is nagyon jól működik, és képes megmutatni a konfliktus emberi oldalát, azt, hogyan válhatnak egyik napról a másikra barátokkal a halálos ellenségek.

Fekete Könyv (2006)

Egy sor olyan hollywoodi siker után, mint a Robotzsaru, a Total Recall - Az emlékmás vagy az Elemi ösztön, Paul Verhoeven visszatért holland gyökereihez. Valós események által inspirált munkája a nácik által megszállt második világháborús Hágában játszódik. Főhőse a szétbombázott búvóhelyét elhagyni kényszerülő, ifjú zsidó énekesnő, Rachel Stein (Carice Van Houten), aki csatlakozik az ellenállási mozgalomhoz. És, hogy elérje az ellenállás néhány bebörtönzött élharcosának szabadon bocsátását, Ellis de Vries fedőnéven, szőkére festett hajjal elvállalja, hogy a magas-rangú SS-tiszt, Ludwig Müntze (Sebastian Koch) bizalmas közelébe férkőzik. A tervbe azonban hiba csúszik, mert áruló van az ellenállók között, és Ellis nagy árat fizet ezért. A mozgalom is, a Gestapo is őt hibáztatja. Egyedül Müntze az, akire számíthat, a férfi, akivel most már együtt várják a háború végét, ám a legutolsó órákban is történnek tragédiák.

Ez lett a valaha készült legdrágább és egyben legsikeresebb holland film.

Max Manus (2008)

Miután Max Manus (Aksel Hennie) önkéntesként harcolt a finn-orosz háborúban, visszatér Norvégiába. Az országot közben megszállták a németek, bábkormány vette át a hatalmat. Max ellenálló csoportot szervez, röpiratokat terjesztenek. A németek elfogják, ám sikerül megszöknie. Angliába menekül, majd Skóciában csatlakozik a norvég önkéntesekhez, és kiképzik szabotázsakciók végrehajtására. Hazájába visszatérve Max arra készül, hogy néhány fős csapatával elsüllyessze az oslói kikötőben az utánpótlást szállító német hajókat. Az akció után Fehmer, a pszichopata Gestapós vadászni kezd rá. A hajszának egyre több barátja esik áldozatul, Max pedig magát okolja a történtekért. A méltán elismert norvég ellenállás történetét feldolgozó, rendkívül izgalmas film igaz történeten alapul, de önmagában ha nem lenne elég, érdemes hozzá megnézni A király választása (2016)  és A tizenkettedik férfi (2017) című remek munkákat is.

A film az Amazon Prime-on nézhető meg

Csata Szevasztopolért (2015)

A legeredményesebb szovjet mesterlövész, Vaszilij Zajcev nevét sokan ismerik, ha máshonnan nem, hát az Ellenség a kapuknál (2001) főhőseként, de Ludmilla Pavlicsenko már jóval kevésbé ismert.

Pedig ő volt a legtöbb német katonát kilövő női mesterlövész, aki elsősorban Szevasztopol ostrománál szedte áldozatait.

A film onnan követi hősnőnk életét, amikor a háború kitörése felborítja a fiatal diák Ludmilla (Yulia Peresild) életét, akit 1941-ben kivezényelnek a frontra. A lányról kiderül, hogy veleszületett tehetsége van a mesterlövészethez, így csakhamar kiemelkedik nem csak a fronton levő nők, hanem a férfiak közül is. A németek tudomást szereznek róla, és parancsba adják, hogy öljék meg Pavlicsenkót, bármibe is kerüljön. Eközben Ludmilla megismerkedik egy férfivel, akibe beleszeret, ám a súlyosan megsebesült lánynak el kell hagynia szerelmét. Az ukrán-orosz koprodukcióban készült film érdekessége, hogy még a történet helyszíneként szolgáló Krím-félsziget orosz bekebelezése előtt forgatták le, de a premiert már ellenséges légkörben tartották meg.

A százados (2017)

A dezertőr Willi Herold tizedes teljes véletlenségből rátalál egy elhagyott Luftwaffe századosi egyenruhára, rögtön magára is ölti, és tisztként parádézva igyekszik túlélni a világégés végnapjait. Csakhogy hamarosan nem elég a túlélés, élvezni kezdi az egyenruhával járó hatalmat. Azok, akikkel találkozik, rendszerint tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy Herold csak egy szélhámos, de kapóra jön nekik a parancsnak való engedelmeskedés illúziója, amit felhasználhatnak a saját céljaik elérésére: legyen az egy fosztogató dezertőr kivégzése vagy a fogolytábor bosszantó logisztikai problémájának (túl sok etetni való száj) kíméletlen, német precizitású felszámolása.

Brutális, sokkoló ábrázolása a végső vereség brutalitásának, annak az állapotnak, amikor a katonák minden gátlást levetkőznek,

és az egyébként Hollywoodban dolgozó Robert Schwentke filmjét az teszi még sokkolóbbá, hogy igaz történetet dolgoz fel.