10 sci-fi, ami bénán jósolta meg a borongós jövőt

Nincsenek kopoltyús Kevin Costnerek a víz alá süllyedt világban, nem jött el az ítélet napja és a gépek lázadása 1997. augusztus 29-én, és 2014-ben sem változott jégbirodalommá a Föld, ahol csak egy Snowpiercer nevű vonat robog a fehér semmi közepén.

Október 31. és november 12. között zajlott Glasgow városában a COP26, vagyis az ENSZ 2021-es klímaügyi konferenciája, ami leginkább két dologgal került be a hírek közé az elmúlt napokban. Egyrészt azzal, hogy a Földünkért aggódó felszólalók igen környezetkárosító módon 400 magángéppel utaztak a konferenciára, másrészt azzal, hogy a harcias környezetvédő svéd tinilány, Greta Thunberg a COP26-tal párhuzamosan megszervezett Fridays for Future nevű rendezvényen amiatt bírálta a konferenciát, hogy az ott vázolt hosszútávú klímavédelmi programmal szerinte már elkéstünk – radikálisabb és gyorsabb változtatásokra lenne szükség.

A sci-fi szerzők és a hollywoodi forgatókönyvírók persze már jóval az ENSZ-csúcsok és Greta Thunberg előtt megkongatták a vészharangot,

szórakoztató formában figyelmeztetve bennünket arra, hogy túlzott kütyüfüggésünk és esztelen nyersanyagpazarlásunk miatt fénysebességgel száguldunk a pusztulás felé. A Listverse magazin összeállítása alapján most bemutatunk tíz olyan filmes világvége-jövendölést, amely még szerencsére nem vált valóra. Eddig...

 

1. 2001 – Űrodüsszeia (1968)

Stanley Kubrick mérföldkőnek számító sci-fije számos dolgot elég pontosan megjósolt 1968-ban, a robotoktól kezdve a kecses iPadeken át a videótelefonokig. De tipikus, a '60-as években megrekedt, jellegzetes tárgykultúrájával és dizájnjával valahogy mégsem tudta bemutatni azt a jövőt, ami nekünk már a jelen. Bár a közösen megépített űrállomás képében az orosz-amerikai együttműködést is megjövendölte (pedig 1968-ban még javában dúlt a hidegháború), és a Holdra szállást illetően is kísértetiesen pontosan látta a jövőt (olyannyira, hogy az emberek egy része a mai napig szentül hiszi, hogy az egész Apollo-űrprogram egy nagy kamu, helyesebben egy Kubrick által rendezett film volt),

mégis furcsa, hogy az Űrodüsszeiában mintha mindenki ugyanahhoz a szabóhoz és fodrászhoz járna, mint Austin Powers.

 

2. Mad Max (1979)

Az első Mad Max ihletője az 1973-as olajválság volt, amelynek során George Miller kiürült benzintankú kocsikkal teli, elnéptelenedett utcákon lóval vágtató, bőrkabátos cowboyokat látott a tévében (és eredetileg neowesternt is akart forgatni, csak extra olcsón szerzett pár csotrogányt ). Az 1979-es első rész még egy '80-as évekbeli Öböl-háború rémképét jósolta meg, ami először csak ingadozásokat okoz az olajkitermelésben, majd világméretű társadalmi és gazdasági zűrzavarhoz vezet, végül az egész Földet katasztrofális pénzügyi válsággal sújtja, melynek során számos kormány összeomlik, és kirobban a globális atomháború.

Ehhez képest határozottan furcsa, hogy a későbbi Mad Max-filmekben mindenki pazarlóan bánik az olajjal, a 2015-ös A harag útjában pedig már ott tartunk,

hogy a világ legdrágább, világválságot és nukleáris háborút kirobbantó árucikkét, a benzint arra használják, hogy egy hangfalakról lelógatott macskajancsi lángoló gitárral tüzelje fel a többi motorizált martalócot...

 

3. Menekülés New Yorkból (1981)

A Menekülés New Yorkból 1988-ra a bűnözési ráta 400 százalékos növekedését jósolta, ami arra kényszerítette a szövetségi kormányzatot, hogy Manhattant börtönszigetté alakítsa. A folytatás, a Menekülés Los Angelesből ugyanezt a jövőt vetítette előre, csak 2013-ra datálva, és nem New Yorkban, hanem Los Angelesben. A két filmben ábrázolt jövőképpel azonban két probléma is van. Először is, rendkívül pesszimista, mivel azt feltételezi, hogy a '80-as évekbeli bűnözési hullám annyira megemelkedik, hogy Amerika egy erőszakos, törvény nélküli pokollá válik. Másodszor pedig John Carpenter egy olyan kormányt képzelt el, ami nem törődik olyan dolgokkal, mint az állam működésének költségei, az állami adóbevétel kiesése vagy az, hogy a rendpárti Amerika annyi árut és fegyvert koncentrál egy metropolisznyi bűnöző tőszomszédságába, hogy azok játszva kirobbanthatnának és megnyerhetnének egy felkelést.

 

4. Szárnyas fejvadász (1982)

A Blade Runner 2019-ben játszódó nyitójelenete, amelyben lebegő autók suhannak Los Angeles fölött Vangelis zenéjére, egy egész nemzedék agyába égett bele örökre. Ami azonban a '80-as években még csak a disztópikus közeljövő és a cyberpunk zsáner alapvetése volt (miszerint az emberek gigantikus metropoliszok felhőkarcolóiban laknak, a zsúfolt utcákat ellepik a harsogó és tolakodó neonreklámok, mindennapi életünket pedig teljesen behálózzák az egyes országok GDP-jének többszörösét megtermelő, globális nagyvállalatok kütyüi), ma már maga a rögvalóság. Ember alkotta robothasonmások (akik néha már humánusabbak, mint az életunt, fásult emberek) ma még persze nincsenek, bár az emberi testtel és arccal megalkotott mesterséges intelligenciák már most is elég furcsán viselkednek...

 

5. Star Trek 2. – Khan haragja (1982)

A Star Trek már a '60-as években megjósolta azt a technológiai kütyüarzenált, ami ma a mindennapok része: például amikor Kirk kapitányék olyan kommunikátorokat használtak, mint a '90-es évek rádiótelefonjai. Martin Cooper, a mobiltelefon feltalálója több interjúban is elmesélte, hogy találmányát a Star Trek sorozat inspirálta, és az általa 1973-ban kifejlesztett hordozható telefont 1983-ban forgalomba is hozta a Motorola.

De a Patrick Stewart-féle Star Trek – Az új nemzedék tévésorozat is forradalmasította a kütyüipart: Picard kapitány kézi konzolja ugyanis már a '90-es években is pont úgy nézett ki, mint a jóval később, csak 2010-ben piacra dobott iPad.

Több dolog is van, amiben viszont csúnyán mellélőtt a franchise: nincs galaktikus föderációnk és nem tudunk embereket teleportálni az űrhajók és a bolygók között. Érdekes viszont, hogy az 1982-es Star Trek 2. – Khan haragja az 1990-es évekre datálta a genetikai háborúkat, amelyek során kialakultak a Khanhoz hasonló, génmódosított szuperember-hadvezérek (ez a vonal később a Star Trek – Sötétségben sztorijában is kiemelt szerepet kapott), de ebből egyelőre csak annyi valósult meg, hogy a '90-es években indult be a lehetetlenül izmos (és sokak szemében kimondottan vicces) Dwayne „The Rock” Johnson szórakoztatóipari karrierje.

 

6. Waterworld – Vízivilág (1995)

Divat szidni Kevin Costner 1995-ös posztapokaliptikus filmjét, pedig az egyik legjobb a műfajban: itt ugyanis végre nem vált nukleáris sivataggá a Föld a harmadik világháború után, hanem a sarki jégtakarók nagyon is napirenden lévő elolvadása miatt egyetlen hatalmas tenger lett az egész planéta, ahol a mesterséges zátonyok lakói rossz arcú kalózokkal hadakoznak, miközben néhány ábrándozó tökkelütött a mesebeli Szárazföldet keresi. Mivel a készítők 2500 környékére lőtték be az ökokatasztrófát és a film eseményeit, ez sajnos még nagyon is valósággá válhat...

Ami viszont elhibázott jóslat, az pont Costner karaktere, aki egy új, kopoltyús-úszóhártyás emberi faj képviselője – az utolsó alkalom ugyanis, amikor valamelyik ősünknek kopoltyúja volt az evolúció során, 370 millió évvel ezelőtt volt. Így a tudomány jelenlegi állása szerint mostanában

igen elenyésző az esélye annak, hogy hirtelen olyan emberek születnek, akiknek már hipp-hopp, kifejlődött a kopoltyúja

a megváltozott életkörülmények miatt. Ez ugyanis olyan, mintha két normális szülőnek holnap már olyan porontya lenne, akinek két polipcsápja is van az emberi karjai mellett...

 

7. Barb Wire – A bosszúálló angyal (1996)

A Dredd bíró és a Casablanca szerelemgyereke 1996-ban szerencsére rosszul jósolta meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosai 2017-ben megvívnak egy második, sokkal pusztítóbb és véresebb polgárháborút, és Steel Harbor marad az utolsó szabad város. Ami miatt viszont ma már biztosan nem készülhetne el ez a film, az a tárgyiasított biodíszletként mutogatott főhősnő, a fejvadászként dolgozó kocsmárosnő, Barb Wire, akit a korszak ünnepelt szexszimbóluma, Pamela Anderson alakított, aki már csak azért sem tudná megmenteni egy vészhelyzetben a világot, mert mire kisminkeli magát, megcsinálja a filmben látott tökéletes frizurát és belepréseli a kebleit a fűzős latexszerkóba, rég győzedelmeskednek a gonoszok...

 

8. Terminátor 2. – Az ítélet napja (1991)

Egy magára valamit is adó geek legszebb álmából felverve is tudja, mikor volt a címbéli ítélet napja, vagyis a Skynet öntudatra ébredése: 1997. augusztus 29-én (amit a Terminátor 3. 2004. július 25-re, a Sarah Connor krónikái tévésorozat 2011. április 21-re, a Terminátor: Sötét végzet alternatív idősíkja pedig a 2020-as évekbe helyezett át). Szerencsére ebből nem lett semmi, pedig az egész életünk fenn van a közösségi oldalakon, és léteznek már olyan okosotthonok is, amelyekben kiabál a hűtő, ha elfogyott a mandulatej. A mesterséges intelligencia fejlettségi szintje azonban ma még nem elég ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra átvegye az irányítást a világ összes elektronikus rendszere felett, egyszerre működtesse az összes drónt, mobiltelefont és garázsajtót, túljárjon az emberek milliárdjainak eszén,

romba döntsön minden létező kis- és nagyvárost, valamint közben még összekalapáljon egy komplett hadsereget is az Arnold Schwarzenegger-arcú, gyilkos robotokból...

 

9. Daybreakers – A vámpírok kora (2009)

Ethan Hawke 2009-es akcióhorrorja azt jósolta, hogy 2019-re a vámpírok elözönlik és belakják az egész Földet. Sőt, a film azt is megjövendölte, hogy ez a folyamat mindössze tíz év alatt végbemegy. Könnyű lenne persze most azzal érvelni, hogy a Daybreakers csak sci-fi, vagyis fantasztikum, viszont ettől a tény még tény marad: a film idővonala tudományosan teljesen megalapozatlan. Tíz év alatt ugyanis a világ népességének nagy része nem tudna átalakulni emberből vámpírrá (vagy vámpíreledellé), még egy világméretű járvány hatására sem. Ráadásul a filmbéli vámpírok hatalmas földalatti utakat és lakókomplexumokat hoznak létre, hogy elkerüljék a napfényt, UV-szűrős autókat gyártanak, gigantikus emberi vérfarmokat tartanak fenn és így tovább... Azaz olybá tűnik, az alternatív 2019-es esztendő mutálódott emberének valójában

az emberfeletti munkamorál az igazi természetfeletti képessége!

 

10. Snowpiercer – Túlélők viadala (2013)

Bong Joon-ho hollywoodi sztárokkal (Chris Evans, John Hurt, Tilda Swinton, Ed Harris) forgatott sci-fijében, valamint az abból készült Netflix-sorozatban (amiről itt írtunk bővebben) 2014-ben a klímaváltozás következtében egy újabb jégkorszak köszöntött be a Földön. A felszínen az életnek semmi nyoma, azok a szerencsés emberek pedig, akik túlélték a katasztrófát, egy Snowpiercer nevű, önellátásra berendezkedett vonaton utaznak immáron 17 éve (mivel az eredeti sztori 2031-ben játszódik). A különböző utasok élete azonban merőben különbözik egymástól: a hátsó kocsikban élők nyomorognak, gyanús eredetű proteintéglákon élnek, miközben a vonat elején utazó elit rettegésben tartja a nyomorgókat, katonáik pedig minden lázadást levernek.

A dolog valószínűtlen mozzanata pedig, hogy Bong Joon-ho elképzelése szerint az egész jégkorszak azért alakult ki, mert a világ kormányai összefogtak, és megpróbálták visszafordítani a globális felmelegedést – csak a kísérlet túl jól sikerült.

Sajnos nincs elég jó fantáziánk hozzá, hogy el tudjunk képzelni egy olyan helyzetet, amelyben a nagyhatalmak összefognak, hogy tegyenek valamit a klímaváltozás ellen...

 

A Port.hu SZESSÖN című sorozatának meghívott vendége Szabó-Kulcsár Edina, aki egy eddig ismeretlen oldalát mutatja meg. A tévében többször is láttuk már, a social médiában is sokan követik, de azt talán még a legnagyobb rajongói sem sejtik, hogy mennyire tud gitározni.