Bár számos modern és hatalmas filmstúdió épült fel azóta hazánkban, a szakma számára ma is a centenáriumát köszöntő Filmgyár az igazi! Jól meg is ünnepelték!
A magyar filmipar legikonikusabb magyarországi helyszíne, a jelenlegi címén Róna utca 174., azaz az egykori Lumumba utcai Filmgyár, az „1-es telep”, a Hunnia, vagyis a Gyár idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. Korda Sándor 1917 októberében Corvin Filmstúdió néven ezen a telepen hozta létre a magyar filmgyártás első stúdió bázisát.
Az elmúlt 100 évben a telepen a történelem viszontagságai, világháborúk, tulajdonos- és, névváltások, csődök és újraépítések, felújítások és modernizálások közepette egyetlen egy dolog maradt állandó: a filmes tevékenység. Ezen a területen mindig és minden időben koroktól, politikától gazdasági helyzettől, felszereltségtől függetlenül filmgyártás zajlott, akár Corvinnak, akár Hunniának, MAFILM-nek hívták, vagy Filmalap Mafilm Igazgatóságnak hívják. És ezen van mit ünnepelni.
Szeptember 7-én este a Filmalap Mafilm Igazgatósága a centenárium megünnepléséhez méltó rendezvénnyel készült, amin részt vettek az elmúlt 100 év azon filmkészítői és színészei, a nagy öregektől a legfiatalabbakig, akik munkáikkal, alakításaikkal a magyar film hírét és sikerét öregbítették és öregbítik ma is. Volt is ünneplés, de nem a hivatalos program volt az igazi fénypont, hanem az érkezések. Mert egy dolog, hogy a fotósok hogy örültek a nekik egy darabig türelmesen beálló sztároknak, de látszott, hogy itt a találkozások a legfontosabbak.
Mármint a régi barátok, kollégák, rendezők és színészek, producerek, operatőrök találkozása a rengeteg filmemlékkel kidekorált udvaron. Volt persze program is, mesélt a Filmgyárról Bálint András, Básti Juli és Hegedűs D. Géza, felszólalt Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója és persze a filmügyi biztos, Andy Vajna, aki a piramisokat is beleszőtte beszédébe, de visszaemlékezett Oscar-díjas rendezőnk, Szabó István is. És persze volt ezen kívül gyerekkórus és filmdalok jazzfeldolgozásban, egy hosszabb, de érdekfeszítő filmtörténeti összefoglaló erről a bizonyos elmúlt száz évről, néhány meglepetés, meg persze fogadás a legvégén.
Ironikus módon a magyar film ünnepének egyik legnagyobb sztárja a legendás cseh rendező, Jirí Menzel volt, mindenki vele akart fotózkodni, és ő nem mondott nemet senkinek, a ragyogóan szép Gubík Ágival pedig csehül beszélgetett – könnyen tehették, a színésznő felvidéki születésű. A rendezőhöz, aki útban a miskolci CineFest felé állt meg itt, szinte minden színésznő odacsapódott egy kicsit, az elegáns Gryllus Dorka és a széles kalapjával, rózsaszín hátizsákjával és fodros szoknyájával teljesen elvarázsolt Eszenyi Enikő , csak a későn érkező Balsai Mónika maradt le róla.
És persze ott voltak a nagy öregek, ezernyi szereppel és filmmel a hátuk mögött, mint Haumann Péter, Kern András, Bálint András, Benedek Miklós, Venczel Vera vagy Koltai Lajos, a középgeneráció, mint Rudolf Péter, Trill Zsolt vagy Kováts Adél. És persze a fiatalok Nagy Ervin, Szabó Simon, aki a kedvünkért még egy kicsit fotótrollkodott is. És ott volt Szilágyi István, vagyis Lópici Gáspár, az utca hírmondója és mindenki kedvenc Halász Juditja, vagy Frenreisz Károly elmaradhatatlan napszemüvegében. És még nagyon, nagyon sokan mások.
És ha már történelemről esett szó, ami a Lumumba utcát illeti, Patrice Lumumba a független Kongói Köztársaság első miniszterelnöke volt, akit belga segítséggel gyilkoltak meg, halálát pedig a béketáborban a gonosz imperialista cselszövések bizonyítékaként emlegettek, amiben volt is valami.
Fotó: Kaszás Tamás
